A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-13 / 46. szám
EZ A VILÁG RENDJE Tlsovec, Hnuäfa és Rozsnyó kör■ nyéke a legszebb vidékek közé tartozik. A kacskarlngós szerpentinek nem hagynak elszunyókálnl egy gépkocsivezetőt sem, a turisták a természet csodált látva visszatartják lélegzetüket. A festőt dombokat a meredek hegyoldalak váltják fel. Lom nad Rlmavicou 1017 méterrel a tenger szintje fölött, egy meredek domb mögött fekszik. Az első pillantásra elhagyatott falucskának látszik. Körülötte helyezkednek el a pöttömnyi tanyák, magányos házak, gazdasági udvarokkal peremezve. Az árok mentén egy-egy tehén legel. Az Itteni élet kemény és nehéz. Mindenkor, ha esik, vagy havazik, ha a nap perzsel, kisgyerekek Igyekeznek apró léptekkel Lom felé — Ide járnak ugyanis Iskolába. Az iskolalátogatással Itt mindig problémák voltak — erről leginkább Kollár József, az iskola Igazgatója és felesége, a kedves tanító néni tudna beszélni. A pedagógus házaspár már tizenhárom éve oktatja Itt a nebulókat, nevel, népművelői munkát végez, szebb életre tanítja a falu népiét. A HNB titkári tisztségét is Kollár József tölti be. Az Iskola épülete 180 éves — az öregek azt mesélik. Napóleon Is látta. Ugyan mit keresett volna erre Napóleon? A tény az, hogy a két kis teremben több mint 100 gyerek szorong. Erre mindig gazdag volt a gyerekáldás... szükség van dolgos kézre. Mindenkor, ha esik, vagy havazik, ha a nap perzsel, kisgyerekek igyekeznek apró léptekkel Lom fe lé. Az egyes tanyák az iskolától gyakran egy órányi járásra vannak, télen az üt még hosszabb ideig tart — és a tél Itt áprilisban ér véget. A tanítás befejezése után nagy csoportokban indulnak ottho nuk felé. A dombtetőkön, a rétek útkereszteződésénél búcsút Intenek egymásnak, kettesben vagy egyedül bandukolnak tovább. Amint hazaérnek, megebédelnek és a ház körül segítenek: füvet kaszálnak, teheneket őriznek, kapálnak. Tanulásra Itt nincs idő. Sajnos, de így van, a szülők gyermekeiket elvonják a tanulástól, mondván: „Ml sem tudtunk többet, mégis élűnk“. Ilyen körülményk között nehéz a tanító dolga: mégis türelmesen magyaráz, meg-meglátogatja a szülőket, agitál, gyűléseket hív össze, a lényeget: ma mindenkinek tanulni kell — azonban nehezen tudja megértetni. Nem olyan könnyű átnevelni egy évszázados hagyományban élő falunépet. És mégis, ilyen viszonyok között is a Kollár-házaspár gyümölcsöző pedagógiai munkáról tesz tanúbizonyságot. Tanítványaik közül ma már néhányan tanítók, mérnökök, orvosok. Mások még a főiskolán vannak. Mindez két szerény pedagógus biztatása, nevelése, támogatása révén. Itt ez a világ rendje: a gyerekek továbbra is gyalog mennek az iskolába, majd haza, mert így van ez évtizedek óta. A rozsnyói járás leg öregebb Iskolájából mindannyiszor elvisznek magukkal egy-egy meg tanult betűt, aranymondást, életigazságot. További életüket erre alapozzák majd. —relm ét EMBEI törvén1 Égési szokatlan ügy került a bíróság elé. A károsult volt az, aki nem tudott, vagy nem akart visszaemlékezni. Eleinte az volt a bírák benyomása is, hogy azért nem beszél, mert nem szeretné magát bemártoni. A vádlott, Jón C., 20 éves, foglalkozás nélküli pincér, nem először állott a bíróság előtt. Kétszer volt már lopásért és egyéb bűncselekményért elitélve. A kelet-szlovákiai származású férfi büntetése letöltése után Bratislavába jött és elhelyezkedett az Interhotel Módra melletti egyik üzemében. Itt ismerkedett meg az alig 18 éves Évával, akivel aztán néhány hetes ismeretség után elhagyta munkahelyét és egy bratislavai gyárban helyezkedtek el. Ügy látszik, hogy kettőjük közül a lány volt kitartóbb, mert bár az üzemtől alig egy hónap után búcsút vettek, Éva rövidesen ismét állást vállalt egy éjszakai mulatóban, mig Jón alkalmi munkát szerzett magának, természetesen csak olyankor, ha már nagyon korgott a gyomra. Akkor is Évára várt a mulató előtt, amikor megismerkedett Józef S-el. Az idősebb férfi még az éjszaka meghívta a fiatalembert közeli lakására. Kávé és bor mellett Jón elpanaszolta búját-baját, állítólag dolgozni szeretett volna, lakást szerezni, ahol Évával együtt élhetnének. A vendéglátó megígérte, hogy segít, s meghívta új ismerősét, hogy látogassa meg ismét. Ján rövidesen eleget tett az invitálásnak, s most már nehéz anyagi helyzetére is panaszkodott. A házigazda készségesen kölcsönzött száz koronát, s a vendég különböző jelekből arra következtetett, hogy új ismerősének szokatlan gavallériája homoszekszualitással függ össze. Ennek ellenére a látogatást megismétli, mert újabb kölcsönre van szüksége. * A büntetötanács majdnem kizárólag a nyomozás eredményére és a vádlott vallomására volt utalva. Bár Jozef S. emlékezett arra, hogy Ján azon a bizonyos napon járt a lakásán, de azt, hogy ott mi történt, már nem tudta rekonstruálni. Az orvosszakértök véleménye szerint a férfi súlyos sebesülésének utóhatása az úgynevezett pseudodementáció - abnormális reakció —, amikor o páciens tudat alatt kikerül bizonyos (kellemetlen) helyzeteket. Tehát Jozef S. nem szimulált, egyszerűen csak részlegesen elvesztette emlékezőtehetségét. Nem is csoda, hiszen sebesülése olyan súlyos volt — koponyaalapi törést szenvedett, s napokig feküdt eszméletlenül lakásában minden segítség nélkül. Ján C. emlékezőtehetsége ugyan rendben volt, mégsem hajlandó mindenre visszaemlékezni, s ha igen, csak azért, hogy bűnét kisebbítse. Azt állította, hogy negyedik látogatása folyamán valóra vált az, amit addig csak
