A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-11-06 / 45. szám

— Bolondok — mondta, amikor az utcából mindenki. menekült, Idáig nem ér fel, mi parton vagyunk. És maradt... Amint elcsitult az utca, megetette a malacot, beterelte a baromfit és — hátha mégis — nekilátott, összetákolt egy rozoga tutajt, az ud­varon ’evő öreg faanyagból. Odakötözte a kúthoz. Mire elkészült, jól bealkonyodott. A zavaros víz már ott zuhogott a laposokon. Ö nem félt a víztől. Több mint húsz évig járt munkába, keresztül a Dunán. Télen is, zajló jégtáblák között, ködben, viharban, mindig, mindig menni kellett... ... És különben is, mindenki nem hagyhatja el a házat. Szépen néznénk ktl Amit az ember egész életében összegürcölt, most hagyja odaveszni. Szamarak, gyáva kutyák! Ha nem lettek volna itthon, akkor is haza kellett volna futni Ilyenkor'. Fogni, szorítani a kaput, tartani a falat, ha kell! Nem elszaladnll... Itt hagytak egyedül! . Közben besötétedett. Egy ideig égette az udvari lámpát. Körülnézett az ál­latok körül. A kamrában minden rendben volt. Bement a szobába és leült az asztal mellé. Ujjaival dobolni kezdett az asztal lapján. Észre meneküljön,-de hová? Minek?!... Emlékszik, gyerekkorában látott embereket tarisznyásan, kéreyeltek.. Az Alföldről vagy honnan jöt­tek. árvízkárosultak voltak... Nahát, abba a sorsba meneküljön! Akkor inkább!... Ahogy akkor Idáig jutott, válla lágy .hullámzásba kezdett, majd néhányszor vadul megrándult és abbahagyta... Vilá­gosságot sem csinált, ágy botorkált ki a sötétben az--udvarra. Nayyon meglepődött, mert kínt: már majdnem nappali fényességet talált. A kát kávájához kötött tutaj búsan - ringatózott. Csuklyával közelebb húzta és rálépett. Akkvr '-derült ki, hogy a tutaj kicsiny és nem.; bírja őt elvinni. Éppen hogy csak le tudott róla-ugrani, úgyhogy bakancsa nem folyott tele vízzel. Később a magasabb -fekvésű Üregfaluból jöt­tek érte csónakkal és elvitték biztonságosább helyre. Koldus lett belőlem.-Semmim sem maradt, — mondogatta más­nap; amikor meghallotta: - hqgy összedűlt a . hájjá; —i Nincs többé, nem lesz soha semmim, amire- azt mondhatnám; ez, az enyém! Egyedül maradtam at - dsszánnyál; Égy edül, támasz, segítség, k.öny őrület nélkül. ■ v;. . .. . » -• - ■ • : -AZ ÖREGEMBER BÁTORSÁGA tem vette: Ezt olyankor szokta csinálni, mikor valamit nem tudott . megoldani. Kis ujj, gyűrűs ujj, nagy ujj, mutató ... Tütütűtü... Vál- ‘ tozó ritmussal kopogott az asztal. Aztán abbahagyta és hallgatózott. Olyan nesz szűrődött be, mint amikor szél támadt. Az biztos a szél... Tudta, hogy nem igaz, mégis el akarta hinni. Kinyitotta az ajtót. Víz- . ^ csobogás hallatszott. Egész jól kivehető súgással tört előre... Kiállt az udvar közepére és félrefordított fejjel figyelt a zaj irányába. Meg- / állapította, hogy alig száz méternyire az alacsonyabb fekvésű ker­tekben locsog. „A kutyaszentségit, hát miért engedik... Miért nem csinálnak valamit?!... Ogy ordított bele a sötétbe, mint aki hisz is abban, hogy ezzel segít a bajon. Egy kutya vonítani kezdett az Öreg­faluban. Még jól is esett, legalább nem hallotta a vízmorajt. Rettene­tes sejtéssel megnehezülve tért vissza a házba. Körüljáratta tekintetét a bútorokon,, sokáig állt a szoba közepén; mint'aki megbénult. „Minek fogyasztom az áramot, úgyse csinálok-semmit.“ — gondolta és leol­totta a villanyt. Itt állt, igen, lit ezen a helyen ... Sötétben, vakon ..; > ' Nem félt, csak igen igen egyedül érezte magát: Délelőtt hívták, hogy Az újság ugyan irta. a rádió mondta, hogy. mindenkin, segítenek-.«,.> Ö egy szót sem hitt el az egészből;-. .< .. ‘ • .# » J ", — 'Agyonfagytál — dorgálta otthon az‘bregaiíszöny, =— mondtam, hogy vigyél melegebb kabátot. Mennyire vegptbk? — A fal, már azt lehet mondani, megvan — bólogatott a meleg levest szürcsölgetve. —‘ Csák a tétóAzzal mí tesz; ha rosszra fordul az.Idői... ‘ — Ne legyél megijedve, az is meglesi!' Nein vagy egyedül — próbálta megnyügtathi az' öregasszony. " , Az eniber hirtelen makacsul felvetette ősz fejét: — Én vagyok megijedve?!,.. Én? Aki■ egyedül ,maradtam a helye­men akkor, amikor mindenki ész nélkül menekült a- nagyvilágba?I. »..És igazának-tudatában tovább kanalazta;a meleg levest, -KOVÁCS JÓZSEF TUlk hiteles történetéről számol be. Ára 17.-—' korona. Szabó László: Bűnügyi panoptikum ’A könyv érdekfeszítő, izgalmas, tanulságos olvasmány. Nemcsak Jó szórakozást, hanem hasznos ismeretanyagot is nyújt a Horthy kor­szak és a felszabadulás utáni évek szenzációs bűnügyeiről. Ára 24,50 korona. Szilvási Lajos: Appassionata Az Író könyvében arra a kérdésre keres fe­leletet. hogy félre állhat-e a becsületes ember a gonosz erők elleni harcban. Hősei katonaszö­kevények. Ára 22.— korona. Szemjonov: Veszélyes játék Szemjonov mai tárgyú, gyorsan pergő Izgal­mas műve az alvilág és a bűnügyi rendőrség küzdelméről szól. Ára 7.— korona. Vasziljev: A hétfő bajjal jár Eleven humorral, finom gúnnyal és marő szatírával rántja le a leplet a szerző a ma hét­­próbás szélhámosairól és agyafúrt sápszedőiről. A regény vérbő figurái látszatra fedhetetlen emberek, gondos családapák, a valóságban vi­szont nagystílű, csaló „Részvénytársaság“ tag­jai, akik milliókat zsebelnek be raffinált gazda­sági manővereikkel. A mindvégig érdekes for­dulatos írás kitűnő szórakozást nyújt az olva­sóknak. Ára 12.50 korona. A fenti könyvek kaphatók és megrendelhetők A MAGYAR KÖNYVESBOLTBAN, BRATISLAVA, MICHALSKÄ 6. SZEMJON KIRSZANOV: a harcos Hol volt, hol nem volt egyszer volt egy sorkatona, termetre pöttöm ember. Nem nevetett soha, Okos arcába zárva kéklett szem-csillaga. De társait mogázto, s külön hált éjszaka. Gránát, géppisztoly terhe mint kék-ér fonta át, sisakjába rejtette arany hajfonotát. Nézegetnek utána töprengenek társai; mikor fogja e lányka haját kibontani? ■ Nem hagyhatja gazdátlan gránátját, fegyverét háború viharában nem kérik meg kezét. Néha égő szeméből vágy csap fel hirtelen .»: Szót se a szerelemről harcol a Szerelem! -Illusztrálta KOPOCS TIBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents