A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-06 / 45. szám
Juhász Béla, az érsekújvári paprikamaiam üzemi közgazdásza először Is arra figyelmeztet, hogy bár a környéken „paprikásoknak“ hívják őket, paprikán kivtll szárított zöldséget, fokhagyanaport, savanyú káposztát, csipkebogyót stb. Is készítenek. Elmondja továbbá, hogy üzemüket külföldön is Jól Ismerik: termékeik az elmúlt években Ausztriába, Ausztráliába, Nyugat-Németországba és a Brlt- Szlgetekre is eljutottak. Hogy az idén eljutnak-e, az nem biztos, mivel az időjárás ebben az évben nem kedvezett a zöldségeknek. Fő készítményük persze mégiscsak a paprika. Talán az is figyelemre méltó dolog, hogy öt év alatt megkétszereződött a hazai paprikakereslet. Körülbelül kétszáz egységes földmövesszövetkezet és kertészet termeli számukra a paprikát, mintegy 1700 hektárnyi területen. Néhány szövetkezetnek „fantasztikusan rossz“ viszonya van a paprikához, mondja a közgazdász, sok helyről ügy szállítják ide az árut, mint a trágyát, gyúrják, tapossák, törik. Pedig első osztályú áruként ők csak a felfűzött paprikát vehetik át, exportcélra is csak ez felel meg. Jó volna, ha a termelők nagyobb figyelmet szentelnének a paprikának, ha élelmiszerként kezelnék, ahol így csinálják — például a patai és udvardi szövetkezetekben — ott a termelése kifizetődik. fi. A paprikamalom laboratóriumában ülök, Polákové Gabriella, a laboratórium vezetője az ablakhoz Invitál, nézzem meg, hogyan ellenőrzik a paprika minőségét, fiz ablakhoz ballagok, egy papírlapon nyolc vagy tíz paprlkamlntát látok. Három laboránsnő pontozza a minták színét, szagát, Izét s az őrlés minőségét. Legyek én a negyedik, mondja Polákévá. Rendben van, mondom. Ám akárhogy nézem is, én valamennyi mintát egyforma pirosnak látom. Alighanem szlnvak vagyok, Jegyzem meg, de ők azzal vigasztalnak, hogy nincs gyakorlatom a dologban. A mlntáka* ők egymástól függetlenül pontozzák s a három vélemény között alig van egy-két pont különbség. Persze, nem először csinálják. III. Juhász Béla vezetésével megtekintjük a malmot. Illetve előbb a szárítógépet, azután a csomagolőrészleget és csak legvégül a malmot. A szárítóban megtudom, miért nem Jő az, ha a termelők közvetlenül a földekről szállítják ide a paprikát. A közgazdász íeltép egy Ilyen paprikát s mutatja, hogy a belseje még szinte zöld. — Mire ez kiszárad — mondja — olyan vékony lesz, mint a papír. Tessék nézni emezt! — s az egyik füzérről szakit le egy paprikát. Klvül-belül sötétpiros, szinte bordó színű. Ebből lesz a jó áru ... — A magot is beleőrlik? — kérdem. — Természetesen. Sokan azt hiszik, hogy mi a paprikát festjük. Pedig csupán a magot hagyjuk benne, melyből a malomban klpréselődlk az olaj, ebben az olajban pompásan feloldódik a paprika festékanyaga s árunk olyan piros lesz, mint a vér. — Jelenleg hat mflszárítóval dolgozunk. Az elmúlt években kaptunk három bolgár gyárt-6
