A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-30 / 44. szám
maga a beteg. Hét év óta megállt az összes körúti forgalom. Hallgatoak a házak, a templomtornyok, az emberek nudisták lettek, kifogytak a kirakatok, a divatszalonok és a zöldséges üzletek. De itt folyton kell árulni a szavakat, a mondatokat. Egyre göngyöli rőtre, méterre, kilométerre. És soha sincs inventúra, nem. lehet azt mondani, hogy Béla nővére meztelenül ment az operába. Mert ő szerinte valóban meztelenül ment, egyáltalán nem is nézett rá, se a retiküljét, se a kisestélyijét nem látta. .— Milyen színű volt? í— Olyan bordós. — De hiszen a múltkor is a bordó ruhájában volt. — Hát akkor hupikék! A hupikék se használ. A hupikékből is baj lesz. Orvosért kell telefonálni. És az összes orvosságos üvegnek dupla szája nő. Rettenetes látvány, ha valakinek a könnyei az elferdült szájába csorognak. — Ugye, már szeretnél megszabadulni tőlem? — Ugye, már az utadban vagyok? — Ugye már a halálomra spekulálsz? Ugye ... ugye ... Hol van az az orvosságos üveg? Pedig ide a szobába nem érnek el a villamossínek. Itt nem járnak villamosok. Itt nincs gázolás. Itt életfogytiglan lehet haldokolni. Mária pedig ezalatt gyanútlanul kilép a kapun, és a lila kalapot elsodorják a kerekek. — Megdöglött az őzike ... Az orvos szerint még évekig is eltarthat . . . Hacsak nem jön valami villamos. Dehát a szobában nincsenek sínek, csak orvosságos üvegek ... Igaz, pár hónappal ezelőtt a szája elferdült, akkor azt gondolták ... de azóta semmi változás. Legfeljebb, mintha meghízott volna__Talán azért is, mert még kevesebbet mozog. Azelőtt gyakrabban felült az ágyban. Most már csak fekszik, de azért állandóan éberen figyel. Gyanakvóan és felelősségre vonóan. — És még ki volt ott? :— És aztán te hová mentél? Pedig tudja, hogy vannak dolgok, amikről nem számolhat be. Hét év alatt mindenféle történik. Hét év alatt nem lehet mindenről beszámolni. De az a pár elhallgatott mondat ellenségesen lebeg közöttük. „Tudom, hogy nem mondtál el mindent, mert nem is akarom, hogy azt a bizonyos dolgot elmondjad. De így jogom van hozzá, hogy minden mondatod mögött szégyenteljes hazugságot sejtsek.“ Talán Máriát is azért gyűlöli, mert azt hiszi, hogy neki is viszonya volt vele. — Nem döglött meg! Elgázolta a villamos... És nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy én és Mária.. — Ezek a dolgok engem nem érdekelnek. De a szeme most is gyanakvón és felelősségre vonóan csillog. — A ti híres Máriátoknak tulajdonképpen szerencséje volt, hogy nekiment a villamosnak. Csúnya Öregasszony lett volna belőle. — Ezt honnan veszed? — Az ilyen feslett életű nők hamar öregszenek. Ezzel az állítással több szempontból is szembe lehetne szállni. Dehát minek? A szoba sarkában áll egy váza, fonnyadt virágokkal, ha az ember huzamosabban nézi, képek úsznak a zöld szálak között. Akkor is, ha tovább peregnek a mondatok. Csak jó erősen bele kell kapaszkodni a vázába. Máskor Is sikerült már, most is sikerüL Terített fehér asztalok úsznak a Vázában. Az egyik mellett ők ölnek ketten. Előttük cukorsüveg alakú szalvéták meredeznek. Akkor talán még nem is volt a felesége. Jeggyűrűs kezével mohón belemarkol a cukorsüveg alakú szalvétába, A szalvéta ellapul, és némi paradicsommártás is maszatolódik rá. Olyan az egész, mintha elferdült volna a szalvétának a szája. Könnyen lehet, hogy már akkor ... Hogy jobban kellett volna vigyázni. A szalvéták, és az arcok hamar deformálódnak. És öszszevissza vannak maszatolódva szomorúsággal. — Mindenki megöregszik. — De az olyan nők hamarább. Szeretne a cukorsüveg alakú szalvéta mögé nézni. De a mozdulatlan ágy teljesen eltorlaszolja a hozzá vezető utat. Pedig az ágy mögött biztosan csillog valami kedvesség és fiatalság. El kellene tolni az ágyat a szalvéták elől. — Emlékszel még arra, amikor először mentünk kettesben ebédelni? — Ha jól tudom, most nem erről beszélgettünk, az őzikéről volt szó... Igen, róla és a lila kalapról, amit elgázolt a villamos. Azért is lehajol és kiráncigálja a kerekek alól. Persze az is lehet, hogy nem érdemes, mert előbb utóbb mindent elgázolnak a villamosok. A szalvétát nem. Azzal már akkor is baj volt, nem lehetett mögéje látni, és tele volt fröcskölve paradicsommártással. Előbb még úgy érezte, hogy megvédi Máriát a gúnyos szóáradat elől. Mária azonban nem szorul rá. Dk ketten sokkal sajnálatra-méltóbbak. A felesége, aki hét év óta már nem tud felkelni az ágyból, és ő. aki az ajtóig hazudja a villamossíneket és azon át szállítja ide-oda az embereket és a mondatokat. Közben a mondatok meg sem mozdulnak, ottragadtak az előbbi pillanat száján. Az előbbi pillanat pedig már nincs sehol, ilyenformán beszélni se tud. — És a borbélynál kik voltak? A borbélynál? Kik is voltak a borbélynál? Mária épp most indul át a síneken, még fölhívhatná telefonon. „Nézze, Mária, legyen a szeretőm.“ De már késő. Tulajdonképpen mindig minden késő. A fél arca már tele van szappanhabbal, a játéküzlet ablakából gurul a színes labda, a tejcsarnokban két üveg tej és négy kifli... Az összesen hány korona? Beszáll a liftbe... >— És mit fecsegett a borbély? De hiszen már ott is elmondta. Mindent -elmondott már. Kifogytak az összes mondatok, a szalvétás asztalok kopottan úszkálnak a vázában. Mária is a vázában ül, és a borbély is. Kezdje el újból a magasvasútat? Nem kezdi el. ?— ja, a borbély ... Tudod aztán nem is tudtam végighallgatni, mert egy maharadzsa jött be az üzletbe, egy óriási rózsaszín brilliáns volt a markában, és__ A ferde száj még jobban elgörbül. Lehetetlen, hogy szájakkal is lehessen nézni. De a felesége szája nézni is tud. Szemrehányás habzik a szájából. „Belőlem könnyű csúfot űzni.“ De nem szól, és ez még rettenetesebb, fti kell rohanni előle a konyhába. Ott van egy orvosságos üveg és egy kanál. Az orvosságos üvegnek szája van és megeszi a kanalat. De mielőtt még megenné, oda tartja reszkető kézzel az elferdült száj elé. Az elferdült száj nem akarja lenyelni az orvosságot. — Kérlek, nyugodj meg ... Nem akartalak felizgatni. Egy-két csepp azért így is mellécsöppen. Játékosan ugat a szomszédék daxlija. az i/iút, aki így szóba kerül, Krakauernek hívják, zí tegyük fel, foglalkozása újságírás. Egy napolt Krakauernek, tegyük fel, nem volt témája, és írt egy nagy riportot a tudományegyetemről, amelyben kimutatja, hogy az egyetem tudósai, így meg így, ennyi meg ennyi — már ami egy újságírónak eszébe jut. Az egyetem tudósai és tanárai megharagusznak Krakauerre. Mármost hogy áll az ügy? Egy újságíró, ha haragszik valakire, megbosszulhatja magát, ugyebár, és mindenfélét kiír az illetőről az újságban. De mii tegyen egy tudós, akinek nem áll lap a rendelkezésére, amelyben megbosszulhatja magát Krakaueren csak a tudomány áll a rendelkezésére? Krakauer ezzel a kaján érzéssel feküdt le aznap, hogy a tudomány tehetetlen vele szemben. Edesdeden elaudt, és azt álmodta, hogy az egyetemi könyvtárban ül és tudományos könyveket olvas. Az első könyv, ami a kezébe került, az egyetemi professzor nagy Világtörténelme volt. Fölényes mosollyal lapozgatott benne, de egyszerre megdermedt a szíve. Az egyik lapon a következő sorok álltak ritkítva: „V. Sámuel után a hellén trónra harmadik, vagy Disznófejű Krakauert akarták ültetni, de a koronázás előtt undorító betegséget kapott, mire a nép egy távoli szigetre száműzte. Ennek a szerencsétlen, félkegyelmű embernek a történetét csak most kutatták ki a tudósok ...“ Krakauer gyorsan tovább lapozott, de vesztére. A szabadságharcról szóló fejezetben megint ott találta a névét; mint tót hazaáruló szerepelt, akit Görgey akasztófával főbe lövetett egy pincében, mert piszkos vol1 a gallérja. Ezt az adatot is mostanában fedezték fel a történettudósok. Krakauer nagyon furcsán kezdte magát érezni. Győr? san visszavitte a hétkötetes munkát, és találomra kikérte egyik neves tudósunk „Állatok világa“ c. munkáját: — hogy a százhuszonhetedik oldalon a kővetkező sorok lángoljanak fel abban a percben, mikor kinyitotta: „... a lótetűnek ebbe a fajtájába tartozik még at úgynevezett büdös ■ Krakauer, vagy Krakócza, amely kártékony nedvet bocsát ki magából. Petróleummal pusztítják kellemetlen szagára való 'tekintettel.“ Krakauer rémülten tétté vissza a könyvet, és továbbiakat kért ki. Rettenetes! A „Sebészet kézikönyve“ című nagy munkában egy „Carcinoma Ventriculi, vagy Cracauercinoma“ fejezed tárgyal egy borzasztó betegséget, melynek oka a seriéi KARINTHY FRIGYES: A bosszús tudomány váladékában 'tenyésző apró kis krakauer-gombcu Az „Analitikai példatár,“-ban a következő érdekei feladat: „Tegyük fel, hogy egy akkora golyói, amely egy krakk mennyiségű zabszalmát foglal magába, középeit kettévágunk egy négy milliméter széles konyhakéssel '— feladat: I. Hány centiméter a gömb csonka átmérője; 11. Ha a gömb négy centiméter széles, mekkora a térfogata; III. Ha a gömb Krakauer feje, hány pofon fér el az arcán?“ Végre a „Statisztika" című nagy munkában egy nagy fejezet foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi at oka annak, hogy a K betűvel kezdődő nevek közt legtöbb a rablógyilkos, ezek közit vérfertőzésben és agy» gyöngeségben első helyen a Kra kezdetű, büntetett előéletben a krakau kezdetű nevek állnak: — a Krákaicr, név vezet anyagyilkosságot elkövetett egyedek neve. közt, Krakaur hörögve ébredt fel és visszaszívta a riportot• Azóta mélyen köszön, ha egyetemi tanár kerül az úfr fába
