A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-30 / 44. szám
Van egy nagy orvosságos üveg és egy kanál. Az orvosságos üvegnek szája van és megeszi a kanalat. Aztán jön a pemzli és a szappanhab és betakarja az egészet. A szappanhab alatt azonban tovább mozgolódnak a mondatok. — Képzeld el, Máriát elgázolta a villamos. Gábor bele fog őrülni. — Ha Máriát nem gázolja el a villamos, akkor se tartott volna már sokáig a viszonyuk. Gábor szakítani akart vele. — Miért akart volna szakítani vele, amikor majd megőrült érte? — Mária fűvel-fával megcsalta... ' o tO * ISI LU Q >o _I NI to O Z o is, a liftben ... Kár, hogy valaki mindig közbeszól. A borbély is, amíg a borotváját feni. *— A kedves vendég az más, a kedves vendégnek magas iskolája van ... Így mondja — „magasiskolája“. Magasvasút, alacsony vasút, karcsú vasút__Es az egész mondatba bplefitoskodik Mária kalapja, mintha egy kedves törpe a lila orrát mutogatná. f—. Én csak egy laikus borbély vagyok, de annyit én is tudok kérem szépen, hogy az egész futballbajnokság business. Akinek több monija van, engedelmet kérek, az... Persze, ezt az egész magas vasról eszébe jut, hogy fel kellene adni a sportkákat. A borbélynál esetleg a magasvasút mozdonya rohan a szappanhab alá. Itt ebben az agyonbútorozott szobában óriási a forgalom, emberek ágálnak, járművek szaladgálnak, de lunt az életben mintha leállt volna a közlekedés. A felesége mégis lel akarja forgatni az egész utcát, azt szeretné, ha a kémények és a házak is beszélnének egymással, s pletykálnának a templomtornyok. S aztán mi történt? — Hányán voltak a kávéházban? — Milyen ruha volt az őzikén? Fogalma sincs, milyen ruha volt rajta akkor, már az azelőttire sem emlékszik. be, előfordul, hogy többen is ugyanazt viselik. Ilyenkor a felesége méltatlankodik. Minden ruhadara-i bot külön-külön számon tart. Ma> hón turkál a kirakatokból utólagosan elővarázsolt holmi között, mintha ő akarná felöltem, pedig hét év óta pongyolán és hálóingen kívül nem volt szüksége semmifé-! le ruhadarabra. Legjobban mégis a párbeszédek érdeklik. Reprodukálni kell teljes pontossággal: Mire ő. Mire én. Mire amaz. Mire emez. Egy-egy érdekesebb részletet többször is elismételtet. R ő v i i l z i r l a t Nem igaz, hogy mindenkivel megcsalta. Vele se csalta meg. Néha szeretett volna telefonálni Máriának: „Nézze Mária, legyen a szeretőm.“ Ilyen egyszerűen. Ez fgy őszintén hangzik. De soha se merte felhívni. — Képzeld el, Máriát elgázolta a villamos —, de ez már nem a szappanhab alatt mozgolódik, már régen lemosta a borbély az arcáról a habot. Fizetett. Kijött az üzletből. Aztán jött a játéküzlet, egy színes labda gurult az üveg mögött, a tejcsarnokban két üveg és négy kifli, beszállt a liftbe, és most itt ül a felesége ágya mellett, — Szóval megdöglött az őzike. — Elgázolta a villamos ... f— Ronda kis dög volt. e—. De hiszen nem is ismered. — Hogyhogy nem ismertem, hát nem is mesélted, hogy Pistával is kikezdett.-— En csak azt mondtam, amit másoktól hallottam, és különben is elgázolta a villamos. — Megdöglött az őzike. A szappanhab alatt ez egészen másképp hangzott. Karcsú combok nyúltak ki a fehér habból és egy parányi vércsepp, de csak annyi, mint a megsebzett galamboké. Mária a szappanhab alatt lila kis bársonykalapot visel, tejszínfi tüllel van bebugyolálva a bársony. Hihetetlenül jól áll Máriának. Ebben látta ntoljára. Mária olyan szép, hogy mindenkinek haragudnia kellene rá, hogy Gáborhoz tartozik. De'Mária olyan kedves, hogy senki se haragudhat rá. Ilyeneket tnd mondani: — Teodor, ha nem lenne nős, magát választanám férjül. — Teodor biztosan elválna a kedvedért — féltékenykedik Gábor. — Isten ments. Nem lenne jó feleség belőlem. Mindig megcsalnám veled, s ezt Igazán nem érdemelné meg. — Ha beszél, néha kedvesen csücsöríti a száját, egy kicsit csúfondárosan, de senkinek sem mond rosszat, inkább hízeleg. Ha elkezd fecsegni, nem lehet betelni vele. S hiába gázolta el a villamos, tovább beszél, a borbélynál is, a kirakatok előtt is, a tejcsarnokban útat be lehet dugni az alagútba. Ogy sem kell válaszolni, a szappanhab és a borotva megoltalmaz ettől. Mária szavai átcsillognak az alagúton. Es a kirakat labdái is hiába gurulnak... Jön a villamos ... Fülsiketítő csengetés ... Lehetetlen__Itthon azonban a villamos se segít, itthon mindenre válaszolni kell. — Teodor, már megint nem figyelsz? A feleségének néhány hónapja elgörbült a szája. Most ebből a ferde szájból különös bántóan sisteregnek a szavak. — Megdöglött az őzike. Mit lehet egy ilyen ferde szájjal csinálni? Bele kellene tömni Mária lila kalapját, az orvosságos üveget és a kanalat. De erre nincs idő. Válaszolni kell. Folyton válaszolni kell. — Ki mondta? — Mit mondott? — Ki volt még ott? i— Kivel? «— Kinek? — Hol? És a fejét is szétroncsolta a villamos? — Nem? — Csak a lábát? Es hogy nézett ki? — Már háromszor mondtam, nem tudom hogy nézett ki. Én nem voltam ott. — De valaki csak látta? — Tudod, hogy van az, mindenki mást mondott. t— Jó, de hát mit mondanak? f— Azt mondják, hogy a lábán ment keresztül a villamos__ Es ahogy hanyatt esett... — Ezt már hallottam. A mondatok rosszabbak, mint a villamoskerekek. Teljesen összegyűrik a tüllbe bugyolált lila kalapot. Mária egy ideig kedvesen szuszog a kerekek alatt. Ogy tesz, mintha aludna. De egyszerre csak hatalmas, puffadt hullává válik. A szája jobb oldalt kissé el van ferdülve. Bazedovos szemekkel bámul az orvosságos üvegre. Nem lehet ránézni, tovább kell hadarni a válaszokat. Pedig egy napban nincs is annyi mondat. Néha semmi se történik, mindössze egy hallgatag utcaseprő ballag az úttesten, aztán jön egy kéményseprő, s er■— És Béla nővérén? Azt se tudja. Időnként megszemléli a kirakatokat, kinéz egy-egy női ruhát, s utólag abba öltözteti az ismerősöket. Ha némelyik ruha erősebben vésődik az emlékezeté— Nem vagy még fáradt? — Csöppet sem. De ő halálosan fáradt. Ogy látszik, a betegségbe az egészséges ember hamarább belefárad, mint mustrálta VARGA LAJOS
