A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-30 / 44. szám

is kitűnően látni Pestet.) Autója sincsen akárkinek, hogy családostul Gutára, Komáromiba kocsikázhasson, ha kedve tartja. Az egész tanyavilágban

ROSSZ AZ IVÓVfZ.

A tavalyi áradás ugyan megkímélte a házak nagyrészét, de a talajvíz lépten-nyomon följön, rontja a kutakat. A majornak van ártézikútja, de az félreesik; a lakosság szeretné, ha az ártézivizet legalább a járda végéig elvezetnék. Igaz, a szövetkezet új irodaépületét már ellátták vele, de a járda még nem ér odáig; ha valaki kifogástalan vizet aikor inni, sárban kell taposnia. Óvoda is ezért nincs Nagyszigeten: a járási higiénikus nem engedélyezi, az ivóvíz hiánya miatt.

Az új irodaépületet hivatalosan „szociális épületnek" nevezik; nagyterme nyáron ebédlőül, őszszel brigádszállásul szolgál, s az árvíz óta a kultúrházat is helyettesíti; táncmulatságokat rendeznek benne. De az új irodahelyiségeket még nem használják. Az öreg irodában ülünk Tóth Ferenccel, a brigádközpont ökonámusával, s hallgatjuk a bent várakozók száz panaszát. Magas az üzemanyag-fogyasztás, télen húsz-huszonöt, nyáron tíz-tizenöt százalékkal magasabb, mint a két gútai brigádnál. A gépek nagyon rongálódnak, a javítások tervét kétszeresen is túllépik. Eszembe jut, amit Michal Rajtártól, a szövetkezet nagyszigeti udvarvezetőjétől hallottunk:

— Mihelyt megered az eső, a mezei út járhatatlanná válik. Autóink, traktoraink kénytelenek maguknak a bevetett szántóföldön új nyomot kitaposni. Amikor ezt is föltárják, mind beljebb vágnak nyomot a mezőn, úgyhogy tavaszig negyven-ötven, sőt, hatvan méter széles földsávot tesznek terméketlenné. Hogy ez mekkora kárt jelent, nem nehéz kiszámítani; ha öt méter széles út épülne a gútai hídig, a tíz kilométeres szakaszon öt hektárnyi területet venne igénybe; amíg azonban ez az út meg nem épül, évente legkevesebb harmincöt hektár termőföld megy tönkre. S ez csak a terményveszteség. Mert ne feledjük, hogy a járművek jó utakon száz százalékkal többet bírnak ki. Nyáron, száraz időben egy traktor háromszáz mázsát is képes elhúzni, télen viszont három traktor vontat száz mázsát. Nagyszigetnek mintegy ezernyolcszáz hektár termőföldje van. Erről a területről a termést — körülbelül hatszáz vagont — be kell szállítani. Állatainknak hetente két vagon sróttakarmányt hordunk ki Gútáról. A répapresszlinget is vissza kell fuvaroznunk. Minden évben négyszázötven hízómarhát adunk el, ami darabonként négy és fél mázsa. Műtrágyából pedig száz vagonra van szükségünk évente. Mindezt figyelembe véve, azt hiszem, nem vitás, hogy egy jó út mihamar rentábilissá válna.

Középkorú, szikár asszony lép az irodába, nagy táska a vállán: Máthé Lászlóné, Nagysziget postása és a gútai HNB tagja. Kerékpáron járja a pusztát, de téli időben van úgy, hogy naponta tíz kilométert is legyalogol. A nemzeti bizottság ülésein többször javasolta: amíg országút nem épül, rakjanak le két sor'betonlapot a töltésig, hogy kerékpározni lehessen rajta. Azt felelték, sokba kerülne.

A régiek szerint minden út Rómába vezet — Nagyszigeten minden eszmecsere az út kérdésébe torkollik. S miként valamikor az öreg Cato minden szenátusi gyűlés végén eldörögte a maga púngyűlöletét, úgy harsogják el minden alkalommal a nagyszigetiek a maguk legfőbb problémáját:- UTAH UTATI UTATI

Nagyszigetnek telefonja sincs. A brigádközpont rádióállomása mellett ölve azon tűnődöm, mi

hajthatta ki az ittlakók őseit a pusztába. Egyesek azt állítják: a nyerészkedés vágya; távol a szomszédoktól könnyebb vagyont gyűjteni. Füri Ernő így magyarázza: a gútai határ közbirtokoskézen volt, s a közbirtokosok nem engedtek maguk közé idegent. Aki építkezni akart, kiszorult a faluból, s ahol egy darabka földet a magáénak mondhatott, oda épített. Manapság nem adnak rá engedélyt, hogy az ember a határba építkezzék. Nagyobb, tömörebb településeket könnyebb bekapcsolni az ország vérkeringésébe: úttal, villannyal, orvossal ellátni. De mi legyen azokkal, akik még szétszórtan élnek?

— Itt ötös, itt ötös; hívom az egyest, hívom az egyest - ha hallja, jelentkezzen I Kopcsolok.

Végre jelentkezik Gúta. Terepjárót küldenek értünk. Karel 2idel, a szövetkezet Morvából ide nősült mosolygós sofőrje artistamutatványt végez velünk az elázott dűlőn. Alig esett még, s a mezei út már szinte járhatatlan. A szántóföldek szélén új keréknyomok kezdenek sorakozni ..

MIKÓTS I. RÓBERT