A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-30 / 44. szám
VEZET? A régi"!' szerint Rómába, de Nagysziget-puszta tálkái ezt nem tudják. Nekik ugyanis nincs útjuk. Mindenszentektől májusig sorompók ereszkednek a Guta mellett tizennyolc kilométerre elnyúló tonyaviláq köré, eső, jég, hóí oroszok és feneketlen sár formájában. A tanyabókrok — Seregokol, Benkás, Szentkúta, Csóványos, Derok, Büdösvíz, Köveslágy, Kikelet — lakói közt ezért MINDEN SZÓ AZ ORSZAGÚTHOZ VEZET. Horváth Lászlóné (kistermetű, szeplős fiatolaszszony, gútoi lány volt, öt éve jött férjhez Nagyszigetre. Hatvanhárom karácsonyán hajnali fél háromkor rosszul lett, szülésznőért futottak, onnan Laci bácsihoz, akinek autója van. A Kis- Duna töltéséig mindössze két kilométer innét, de micsoda két kilométer volt ez akkor! Besüppedtek a havas, csúszós (latyakba, a Volga kerekei üresen forogtak. Sötét volt, a határban rajtuk kívül sehol egy lélek, a házak száz-kétszáz méternyire egymástól. A várandós asszony fájásai egyre szaporábban jelentkeztek. Félórák teltek el, s ők csak álltak, elakadva a sárban. Ki kellett szállnia. Ekkor fázhatott meg. Aztán lovaskocsit hívtak, meg hét-nyolc embert, s végre fél hét körül elérték a töltést. Azon ugyan nem volt szabad közlekedni, $ akármelyik pillanatban le is csúszhattak a sikamlós gátról, de baj nélkül sikerült kijutniok a szivattyúnál az útra. Komáromban az asszonynak annyi ideje sem maradt, hogy a cipőjét levesse. Szülés után anya és kislánya tüdőgyulladást koptak.- Nemcsak velem történt így, minden második így jár jegyzi meg szemrehányón a szeplős kicsi asszony. Most építkeznek, még oz idén be szeretnének költözni. Nékik mór örökre Nagysziget lesz a sorsuk. Varrnak, akik szintén ÉPÍTKEZNEK, de nem itt. Szcmolai Zslgmondékat a Kis-Duna túlsó pantiárcl, Császla-pusztóról vetette ki az árvíz tavaly. Most a seregakc'l kultúiházban laknak. A nagyterem padlón behorpadt, fala repedezett. Ha Szcmolaiék november végén új guta!, házukba költöznek, a tanyavüági kultúra hajlékát haladék nélkül tatarozni kell. A szőke zömök Szomolainé lélekben már Gután tartózkodik. A férje éjjeliőrnek állt, hogy napközben többet dolgozhasson a háznál, az asszony pedig a gútai (HNB tagja. Két kisebb gyermekük már Gután lakik, rokonoknál, ott járnak iskolába. Ha elkészül a ház, a férje esetleg a faluban talál magának munkát. A nemzeti bizottság minden plenáris ülésén előkerül az út kérdése. Szomolainé úgy tudja, a mérnök, aki az utat tervezte volna, lemondott. - Mink azír csak annyik vagyunk, mint a nímét szóba a niksz azír — mondja; három asszony, meg egy agglegény képviseli a nemzeti bizottságban Nagyszigetet (talán mert ők érnek rá leginkább), de Szomolainé cselédsorban nőtt.föl, a községházán hiába veri az asztalt, nem lehet igaza. Az épületanyagelosztás 1s rendetlenül megy. — Akinek pap sógora, bíró báityjo, az könnyen üdvözül a ményországbo. r-Az úton kívül egyéb problémái is vannak Nagyszigetnek. A tanyaviliág ezerkétszáz lakóját NEM LÁTOGATJA ORVOS. A gútoi doktor is csak napközben rendel; Gútán nincs ügyeletes szolgálat. A pusztai betegek kezelése így nagyrészt a szülésznőre hárul. Amikor először nyitottunk be Tóth Dávidék házának kapuján, sűrű este volt már. Hét óra lehetett, s az idei szép vénasszonyok nyara lassan távozni készült Szemeregni kezdett az eső. A szü* lésznő és férje épp vacsoránál ültek. Betessékeltek, de még mielőtt diskurzusba bocsátkozhattunk volna, egy viharkabátos férfi szüléshez hívta Rozi nénit. A beszélgetés másnapra maradt,- Alighogy elindultunk, megeredt az eső — meséli másnap a bábaasszony. — Itt nem sok esett, de Gúta felé annál több. Bizony elakadtunk. Ha nem jön arra véletlenül egy katonaautó, nem tudom, hogy jutunk ki a sárból. A katonák húztak ki. Tíz óra elmúlt, mire Komáromba értünk. A katonák a répaidényre jöttek ide, segíteni a betakarítás ban. — Huszonnégy éve vagyok szülésznő — folytatja Rozi néni. r- Évente körülbelül harminc—negyven szüléshez hívnak, ezek nagyobb felét magam vezetem le a házaknál. Eddig még nem került ki haláleset a kezem alól. De érzem már, sok ez a strapa. Két év előtt infarktust kaptam tőle. Addig biciklin jártam a vidéket, a csúszás úton kétszer tört el a lábam. Most, az infarktus óta, motoron járok. Másfél év múlva nyugdíjba kellene mennem, de NINCS UTÁNPÓTLÁS. A fiatalság mind elmegy hazulról, s a gútaiak közül senki sem ókor idejönni lakni. Nem is csodálom. Napi négy órát szülésznő vagyok, négy órát pedig gyerekápolónő. De felnőtték is jóinak hozzám 'injekciókra. Aztán az éjszakai hívások. Meg a felelősség S a fizetésem július végéig ezer korona volt csők, augusztus elsejével emelték föl ezerháromszázra. Néha egy hónapig is be kellett járnom Komáromba, helyettesíteni. Meg
