A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-30 / 44. szám
Lapozgatok a jegyzetfüzetemben. Az első bejegyzés: Kőrtnerstrasse, idős néni. - Ez a két szó akkor került a feljegyzések közé, amikor autóbuszunk délelőtt 11-kor beért Bécs belvárosának főütőerére, a Körtnerstrasse elejére. Az osztrák fővárosba csak néhány napra érkező turistát elsősorban az elképesztően nagy gépkocsiforgalom lepi meg legjobban. A városban csaknem mindenhol, minden utcában, a járda mentén mindkét oldalon végeláthatatlan gépkocsisorok parkíroznak. Az úttest így leszűkül, és a forgalom lelassul. Autóbuszunk is lassan tolakszik be az egyirányú három sáv egyikébe. Már látjuk a Stephanskirchét, már csaknem lépésben haladunk és egyre gyakrabban állunk meg. Előttünk és mögöttünk, jobbra és balra autó és autó. Türelmesen, 50-100 méterenként haladunk előre. A sok törpeautó ügyesen mozog a hosszútestű autóköltemények között, és ha egy tenyérnyi hely akad, gyorsan előre csúszik. Figyelem a járdát. Egy idős nénit szemelek ki, aki kényelmesen, közepes tempóval megy gyalog. A Járda nem zsúfolt, csak az úttest. Ot figyelem, egész a Körtnerstrasse végéig. Valamivel hamarabb ért az utca végére, mint mi, az autóbusszal. Pedig csak délelőtt 11 óra van, a csúcsforgalom délután négy és öt között kulminál... Bécs lakosainak száma megközelíti a kétmilliót. Augusztlsban regisztrálták a hatszázezredik autót. A garázsgondokat egyszerűen oldották meg. Ennyi gépkocsi részére úgysem lehet hely hiányában garázst építeni, tehát a gépkocsik nagy része a „csillag-garázsban" állomásozik, a szabad ég alatt. A parkírozás gondja azonban egyre nagyobb és megoldhatatlan feladatok elé állítja a bécsi városi hatóságokat. Autóbuszunkkal gyakran 15-20 percig is keringtünk, míg végre sikerült egy megüresedett helyre becsúsznunk. Láttam egy magyar autóbuszt, amelyik tévedésből olyan helyen állt meg, ahol figyelmeztető tábla volt, hogy a járdát szabadon kell hagyni. Alig telt el másfél perc, ott termett a rendőr és udvariasan eltessékelte a magyar vendégeket. Utólag megtudtam, hogy megelőzőleg több mint fél óráig kerestek szabad parkolóhelyet. Láttam egy tilos helyen álló gépkocsit, melynek szélvédőjére az osztrák rendőr büntetőcédulát helyezett el. Megkérdeztem a rendőrtől, mi történik, ha valaki leveszi a cédulát.- Az lehetetlen - válaszolta fölényes komolysággal. - és amikor jó másfél óra múlva utam arra vezetett vissza, a gépkocsi még ott állt, esőtörlője alatt az érintetlen büntetőcédulával. Persze, ilyen arányú forgalmat csak abszolút fegyelem betartásával lehet lebonyolítani. A bécsi lapok feltűnő helyen közölték az Orvoskamara felhívását, melyben a bécsi orvosok a parkolóhelyek sürgős bővítését kérik a hatóságoktól. Megtörtént, hogy a beteghez kihívott orvos a megjelölt háztól számított két kilométer távolságon belül tudott csak gépkocsijával leállni. Volt olyan eset is, írja a közemény, hogy mire az autós orvos gyalog visszatért a beteghez, az gyors segítség hiányában közben már kiszenvedett. A Ringek (körutak) kereszteződésein a gyalogos forgalmat már néhány éve a föld alá terelték. Az impozáns föld alatti kereszteződésekbe mozgólépcső viszi le a gyalogost és az is hozza fel a túlsó oldalon. Az Opera alatti átjáróban óriási üzletnegyed van, két kávéházzal, korzóval, egész kereskedelmi központtal. és ha már a közlekedésnél tartunk, szóljunk néhány szót a bécsi fiákerről. A múltszázadbeli és századelejei Bécs e kedvelt közlekedési eszköze ma is megvan még. A tengersok gépkocsi között gyakran látni békésen baktató konflist, bakján a feketébe vagy fehérbe öltözött keménykalapos kocsissal. Potom 150 Schillingéit 1 ólát utazhat a külföldi pénz- és időmilliómos a bécsi fiákeren. Közben a kocsis japán tranzisztoros zsebrádióján a hollandosztrák futballmeccset hallgatja ... A bécsi átlagpolgár jól öltözött, jól táplált, és tagadhatatlan, hogy mindent meg tud szerezni, ha másképp nem, hát részletre. Az üzletek üresek. Félreértés ne essék: áru van bőségesen, csak éppen vevőből láttam keveset. Ezért a kiszolgálás udvarias és türelmes, a vevő megszerzése és megtartása létkérdés. Általában mindent lehet kapni. Láttam arany- és ézüstfonálból szőtt harisnyákat, persze ár nélkül. A Graben egy előkelő üzletében láttam nem is túl nagy, XV. századbeli kínai intarziás fiókos szekrényt - potom 24 000 Schillingért. Önkéntelenül felmerül bennem a kérdés, vajon hány pár aranyharisnya az évi szükséglet, vagy miből él az a régiségbolt, mely ilyen árért kínálja a portékáját. Új üzletág a használt kocsik vétele és eladása. Már nem úgy hirdetik a kocsikat, hogy hány hengeres, milyen fogyasztású, de láttam ilyen hirdetéseket is; 1 perc alatt 100 kilométerre... vagy ilyet: 1 másodperc alatt 17 métert gyorsul". A modern városi közlekedésben ez az új mérce. A volt császárváros hétköznapi élete az irodákban péntek délután, a boltokban szombat délben fejeződik be. Aztán hétfő reggelig minden üzlet becsuk, csak automata kiszolgálás van. Még cigarettát sem lehet kapni. Az automaták viszont pilseni sört, hidegtálakat, levelezőlapokat, bélyegeket és még sok mindent árusítanak. Elromlott, vagy üzemen kívüli automatát hiába kerestem, nem találtam. Bécs szórakozónegyedei közül a Grinzing ma is megőrizte idillikus arculatát. Persze azért ott is minden korszerű. A szelíd dombokon meghúzódó egyemeletes, vagy földszintes házacskák mindegyike európai színvonalú vendéglő. Az apró, falusi jellegű házacskák nappal nem keltenek különösebb hatást. Este viszont a tisztára festett házak falait alulról narancssárga fénnyel, a fákat, az oleánder bokrokat zöld neonnal világítják meg. Az egész olyan, mint egy óriási díszlet. Pedig nem színpad, valóság. A szűk utcácskákon csupaüveg autóbuszok és nesztelenül suhanó autóköltemények udvariaskodnak egymással, ki kinek ad előnyt. Itt láttam egy légkondicionált francia autóbuszt, fekete-fehér apácákkal persze étjei. Minaer „haurigernél" srami zene játszik, a legtöbb helyen énekes is akad. Általában nagyon ápolják á „Wiener Lied"-hagyományt, ami itt éléggé kifizetődik; a sok külföldi borsosán megfizeti a hangulatot, a bécsi bori és a bécsi dalokat. Sole mindent láttam és kerestem Bécsben. Láttam sok merész miniszoknyát és kerestem, de nem találtam hosszúhajú rendezetlen külsejű fiatal embereket. Mondják - ott is divatban volt egy ideig. LOÓSZ DEZSŐ A FIÄKERESEK NAPPAL PIHENNEK ÉS ESTE ARATNAK . . . BECS HAGYOMÁNYTISZTELÖ VAROS E2ET
