A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-03 / 27. szám
Próba Az idei Jókal-napokon történt sikeres szereplés utón iratot, újságcikket, amely az énekkarral kapcsolatos. 18 éves kora úta, 1936-től tagja az énekkarnak. Később az egyik ilábát amputálták, mégis mindéit (héten kétszer begyalogolta város másik széléről és pontosan megjelent a próbákon. Sőt az énekkar ügyes-bajos dolgai érdekében Is sokat kell gyalogolni. De Ocelník László nem sajnálja a fáradságot. Az énekkarért a tűzbe menni képes, ö a leglelkesebb tagok egyike. Bekötött lratcsomókat szed elő. Előkerülnek az énekkarról Irt cikkek, többek ‘között Fábry Zoltán ikedves megemlékezése, amelyet a mester a 100. évforduló tiszteletére Irt. Nincs olyan csehszlovákiai magyar sajtótermék, amelynek hasábjairól ne szerepelne Itt legalább két-három cikk, riport. Jóleső érzés, ha pár dicsérő sort olvashatnak önmagukról, amit mindenkor meg Is érdemelnek. Többet, sokkal többet Is érdemelnének, de azt csak a rozsnyól városi szervektől, társszervezetektől kaphatják meg, hiszen a város történelmébe nem most, de már egy évszázaddal korábban beírták nevüket s hisszuk, hogy ezt teszik továbbra Is ügy önmaguk, mint az egész város és a csehszlovákiai magyar kultúra dicsőségére. KESZELI FERENC Prandl Sándor és Razor Béla felv. Amerika über alles Egyre nagyobb méreteket ölt az Egyesült Államokban a tiltakozó hullám az amerikai kormány vietnami „piszkos háborúja“ ellen. Nemcsak az a tény játszik itt közre, hogy egy olyan háború folyik, melyet nem előzött meg hadüzenet, hogy az amerikai zsoldosok békés falvakat rombolnak le, mérgező gázokkal és repülőgépekről permetezett vegyszerekkel pusztítják a lábon állő termést és a trópusi erdőket, hidakat és utakat rombolnak hatalmas hadigépezetükkel, mellyel a vietnami nép mindenekelőtt az agreszszorral szemben egyre növekedő gyűlöletből táplált hihetetlen kitartással, végtelen áldozatkészséggel és bátorsággal száll szembe. Az amerikai fiatalság ugyanis tudatában van annak, milyen hamisan csengenek bizonyos sokat hangoztatott szólamok „az amerikai életformáról“, mely az USA politikusainak állítása szerint példaképül kellene, hogy szolgőljon más államok számára, „a szabadságért folyó harcról“, a demokrácia védelméről“. Az amerikai ifjúság nagyon is jól tudja, mennyire korhadtak a mai amerikai társadalmi erkölcs alapjai. Kezdi érezni más, szilárdabb értékek szükségességét. A jelszavak, melyekkel kivonul az utcára, már nemcsak háborúellenes hangulatának pacifista kefejezől, hanem a társadalmi tiltakozás megnyilvánulásai. Ezt bizonyítják az itt közűit képek is, melyek a chicagói fiatalságnak a vietnami háború elleni nemrég lezajlott tüntetéséről készültek. Két tényező az, amire szeretnénk felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a tüntető menetben a második világháború veteránjai ott meneteltek a fiatalokkal, a másik, hogy olyan jelszavak alatt vonultak fel, melyeken kifejezést adtak a viet. nami nép győzelmébe vetett meggyőződésüknek! A mal Amerika arca. A kép nem Chicagóban, hanem Berkeley egyetemi városban készült, ahol 120 rendőrt vonultattok fel a háború ellen tüntető diákság ellen. Chicago: Koporsö — a kegyetlen, gyilkos vietnami háború szimbóluma — a tüntető felvonulás élén. Chicago: Ennek a plakátnak a szövegét aligha szükséges lefordítani. „Führer“ Johnson és politikája — „Amerika über alles" világosan megmondja, mit akarnak kifejezni vele a tüntetők. Chicago: „Ha árvákká tesszük a vietnami gyerekeket, megnyerjük őket a demokráciának?“ — „Okvetlenül gyllkolniok kell a fiainknak?“ — Ml lenne, ha az ön gyermekére szórnának napalm-bombát?“ — Akkor ts ezt mondtad volna, ha ttt van a feleséged?! Akkor valószínűleg így nyilatkozol: „Csak azóta tudom, ml a boldogság, amióta nős vagyokI“ — En meg az újvárt dohánygyár élő reklámja vagyok, annyit cigarettázom. Tudja osztályfőnök elvtárs, hogy érettségi előtt ts elcsípett párszor cígizés közben. — Felvettek a főiskolára, de azután úgy tűnt, hogy az öt év túlságosan hosszú Idő. Ezért látnak most ttt katona ruhában. Ha leszerelek, tanulok további A soron következő csak levelet írt az osztályfőnöknek az ötéves találkozóra. — A technikai főiskolán a legjobb diák, de még mindig azt a híres kabátot hordja, amit az ipariskola minden diákja olyan jól IsmertI — mondja Krajzer elvtárs. — Jól érzem magam, mert még nem nősültem megl — mondja a következő „páciens". A társat jót nevetnek ezen a bölcsességen, mert az Illető bizony belekopaszodott a nőtlenségbe. A fiatalok jókedvüek és most nem ts érzik olyan súlyosaknak azokat a terheket, melyeket az élet rakott a vállukra. Fiatalok, erősek és egészségesekI Tudják, hogy az élet nem mese, hanem küzdelem még a legideálisabb társadalomban Is. Ha elmondják a bajaikat — gondjaikat, nem panasz akar ez lenni, csupán a tények megállapítása. * * # Az osztályfőnöki Óra befejeződött ugyan, de a volt diákok nem szaladnak szét a szélrózsa minden Irányában. Az Európa szállóba mennek, hogy egy kicsit elborozgasannak, énekeljenek, táncoljanak, tréfáljanak... Hiszen fiatalok még, nagyon fiatalok és a szórakozás ts hozzátartozik a fiatalsághoz! Hogy nincsen még lakásod és autód? Majd leszl Ha öt év múlva Ismét találkoztok, már bizonyára nem lesz ilyen panasza egytkteknek semI Hogy még nem jártátok be a világot? Esetleg még nem is voltatok túl az országhatárokon? Hát a születtek? Kérdezzétek csak meg őket, milyen volt az ö fiatalságukI Az apátok ts csak akkor jutott el más országba, ha a harctérre vttték, vagy fogolytáborbal S Ilyen áron ne is akarjátok ti világot látnil Csak dolgozzatok szorgalmasan, nevető szemmel, vagy keményen összeszorított fogakkal, de mindig becsületesen és akkor minden vágyótokálmotok valóra válhatl Csak háború ne legyen többéi N. LÁSZLÓ ENDRE Tőthpál Gyula felvételei
