A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-09 / 41. szám
Aprópecsenye. Négy személyre). Egy lábasba két fakanálnyl zsírt teszünk, vagy ennek megfelelő olajat, majd 60 dkg csontnélküli sertés- esetleg borjúhúst megmosunk, megsózunk és a zsírra tesszük. Egy nagyobb vöröshagymát vékony karikákra szeletelve, hat gerezd fokhagymát apróra vágva rászórunk a húsra és meghintjük kevés paprikával és törött borssal. így tesszük a tűzhelyre és befedve pároljuk mindig egy kevés vizet öntve aléja. Ha a hús megpuhul, kivesszük a lábasból, éles késsel szeletekre vágjuk, majd visszarakjuk. Az így elkészített hús Igen ízletes és könynyü. Bármilyen főzelékkel tálalhatjuk. A trenchcoat divatja újra feltámadóban van, ami nem is csoda, hiszen a dolgozó nők nagy tömegének leginkább a sportos, minden Időben hordható felöltő felel meg. Képünkön a kabát két divatos változatát láthatjuk. Az első halvány drapp szinü, barna karimájó gombokkal, csattal, és kesztyűvel, mustárszínű kordbársony kalappal. A másik tengerészkék színben készült, ezüst gombokkal, fehér kesztyű és fehér kalap illik hozzá. Elegáns, paprikapiros, meleg gyapjú őszi köpeny, a kabát színével egyező csontgombokkal. A gombolás, az érdekes megoldású kézelő, a gallér és vállrész, széles tűzéssel van díszítve. Szájrúzsunk lehetőleg egyezzen meg a kabát színével, ez hihetetlenül emeli az effektívitást. Fekete vagy sötétkék tartozékokat viseljünk hozzá. <*/t így csinálom Habos lekváros szelet. (Igen finom). 15 dkg daralisztet, 15 dkg vajjal 15 dkg darált dióval, egy marék porcukorral és ‘három tojás sárgájával összegyúrunk. Kinyújtjuk és kisebb tepsibe óvatosan belehelyezzük. Gyenge tűznél sütjük meg. Ha megsült, lekvárral vékonyan megkenjük. 18 dkg porcukorból, egy kávéskanál ecetből és három tojás fehérjéből sűrű, nagyon kemény habot verünk és rákenjük a lekvárral bevont tésztára. Visszatesszük a sütőbe egy kicsit száradni. jútanácsok: finomabb lesz a vagdalt pecsenye, ha egy kevés, bármilyen májat hozzávégunk. A kifőtt tészta nem ragad össze és nem ázik el, ha egy késhegynl szódabikarbónával gyúrjuk. Izletesebb lesz a májgaluska, ha zsemlemorzsa helyett liszttel keverjük el. MALIK LAjOSNE NEVElÉSRŰL-SZUldKNEK A pubertás „Olyan engedelmes, 16 gyermek volt eddig ... most felesel, vitatkozik, ellenáll, dacol, hazudik, kimarad, kritizál, lenéz, megvet, szembeszáll ..." A szülök meggyötörtén panaszkodnak. —- Erőnkön felül Is elhalmoztuk midennel. Kiegyensúlyozott családi élet vette körül. Nem láthatott rossz példát tölünk. Hát akkor ki a hibás? A barátok, a felnőttek, a társadalom, az egész folyton változó világ? KI vagy ml a felelős a serdülő magatartásáért? A pubertás jelenségei nem valami kórus rendellenességek. Éppúgy nem „betegség“ mint ahogy például a terhességet, a szülést sem tartjuk annak. A hasonlat nem véletlen, mert lényegében a pubertás is egyfajta terhesség és születés: a felnőtt ember születése. A serdülőkorban születik meg az önálló személyiség: a felnőtt ember. A serdülő „... elzárkózik, nem őszinte, nem bizalmas. Pedig én nagyon szeretném, ha az volna“ — mondja egy édesanya. Hiába szeretné! Eletet adott neki s ez az élet most már nem csupán ,Jkülönálló élet“, hanem akarva, nem akarva „önálló életté" válik. A felnöttéválás éppen nem abban áll, hogy elszakad a gyermek „lelki köldökzsinórja“, hogy önállóan érezzen, gondolkozzék, ítéljen, cselekedjék ... „Minden és mindenki más érdekli, mindenütt jobban érzi magát, mint otthon“, — így siránkoznak a szülők. A lelki önállósulás szakaszában ez így van. A serdülőnek meg kell szoknia a családon kívül, a világban az önálló életet, társakra kell találnia a barátság, a rajongás, a szerelem kapaszkodóival. Nem lehet visszautalni az előző gyermekkorba, akarni kell, hogy felnőtté váljék. Maguk a serdülők akarnak Is ruházkodásban, megjelenésben, szokásokban minél előbb felnőttnek látszani, majd igazán is felnőttek akarnak lenni. így van ez jól, hisz ez a természet, a fejlődés rendje. Ha így van, akkor ml a teedője a szülőnek? Maradjon tétlen? Korántsem. A szülőt nevelésre, a család melegére épp úgy szüksége van a serdülőnek, mint annak Idején a csecsemőnek. Csak nem olyan formában! Nem mondhat le a nevelésről a szülő még akkor sem, ha azt a serdülő esetleg kifejezetten elutasítaná. A szülő passzivitása, sértődöttsége helytelen útra vezeti, esetleg a végleges elszakadásra. Vállalni kell tehát a nevelést. Sok gondot okoz a pubertálók nevelése, mert a szülök sok esetben félreismerik a serdülök megnyilatkozásait, főleg akkor, ha azokat a gyermekkori, az előző fejlődést szakasz magatartásformáihoz hasonlítják. Ez Ilyenféle tiltakozást vált ki a serdülőkből: „Nem vagyok már gyerekI Ne tartsatok csecsemőnek!“ Meg kell tehát ismerni a pubertás sajátos leki. történéseit. Ennek sokféle módja van: tapasztalatok kicserélése, könyvek, folyóiratok, előadások, rádió útján való tájékozódás, és mindenekelőtt: a saját gyermekeik tartós és sok szempontú megfigyelése, higgadt, jószándékkú, bizalmat sugárzó megértése. Csak egyet ne tegyenek! Ne hivatkozzanak a saját emlékeikre. „En Is voltam fiatal,... űz én koromban ez nem így volt..." Az ilyesminek nincs hitele a gyermek előtt, hiszen az „régen volt..." az más volt... az a középkorban volt. Hivatkozás helyett meggyőző, biztos tudást, megértést vár a serdülő. Ebben az életszakaszban a szülőknek hozzá kell segíteniük gyermekeiket ahhoz, hogy képesek légynek saját maguk helyes szokásokat kialakítani, képesek legyenek önmagukat nevelni. A serdülőnek emberekről, helyzetekről már kezd kialakulni a „saját véleménye“. Nemegyszer téves, szélsőséges, bántó Is lehet ez; de ne utasítsa el a szülő gúnnyal, hatalmi szóval, mert csak ellenkezést vagy elzárkózást vált ki. Sőt: maga a szülő késztesse gyermekét az események feletti ítéletalkotásra, a következmények számbavételére. Éreztesse azt, hogy őszintén érdekli gyermekének a „saját“ véleménye. Hallgassa meg minden témával kapcsolatban, elaondolásalt, féltgkész problémáit — és ne ítélje el, hanem türelemmel, értelmi megokolásokkal mondja el azután a saját véleményét. Az tlyen szónak van hitele, meggyőző ereje, az Ilyen szóból, az tlyen magatartásból megbecsülést fog kiérezni a serdülő, s önbizalma erősödik, egyhülnek a félelmek, a szorongató érzelmek. Szabadabb és bátrabb lesz. A szülő nyomon tudja követni a fejlődő értelem és az ébredő érzelem kibontakozását. Egy mindennél tzgatóbb gazdag világ felt árulásának lehet ámuló tanúja. Az ö gyermeke ez a világ, ő adta neki az életet. rrT3i21
