A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-09 / 41. szám

NÉPMŰVELÉSI Ma már szükséges, hugy az ismeretek terjesz­tését, s a módszeres, sokirányú segítséget olyan irányítók és vezetők végezzék, akiknek hivatás­­tudata nemcsak magas műveltséggel és peda­gógiai tehetséggel párosul, de szakmailag, a gyakorlati életben is támogtni tudják műkedve­lőinket a színházművészet minden szakaszán. Szervesebbé kell tehát tenni a kapcsolatot a műkedvelők legjobbjai, a rendezők és a szerep­lők ambíciói és a társadalmi szervek, népmű­velők, a tudományt művelő és a színpadi mun­kát buzgón és eredményesen végző emberek között. Az eddigi bürokratikus tervek okkal vagy ok nélkül — kötöttséget jelentettek és sok esetben fékezték a rendezők tudatosabb és vál­tozatosabb munkáját Pedig elsősorban a szín­játszó csoportok önállósága serkenti a kezdemé­nyezést. A formális akciók, a csip-csup kam­pányfeladatok mindig fékezően hatnak. A több irányból történő vezetés is sorvasztotta mozgal­munk erejét. Ezért minden energiaforrást egy központba kellene összpontosítanunk, ahol egy határozott és egységes népművelési szemlélet alapján, minden állami és tömegszervezeti ve­zető, valamint műkedvelő, egyformán látná a dolgozók nevelésének a jelentőségét, művelé­sének funkcióját, szórakoztatásának tartalmát. Meg kell hát haladéktalanul teremtenünk min­den szervezet és szerv között azt a cselekvési egységet, amely reális és folyamatos ösztönzője lesz műkedvelő színjátszásunk fejlődésének. Mert nem tud jól dolgozni a műkedvelő, ha ma­ga mögött bizonytalanságot érez. A korszerű színjátszás reálisabb feltételeket igényel. Ha azt akarjuk, hogy elég enrgia és erő jus­son a koncentrált irányításra, a tárgyilagos fel­ügyeletre, az alkotó munkára, a pedagógiai szempontokra és még sok mindenre, ami moz­galmunk ügyét előbbre viszi, akkor vigyázni kell, hogy mindig legyen éltető forrás, amely serkentőleg hat valamennyiünkre. Fölösleges túlságosan bizonyítgatni, hogy a jelenlegi álla­poton változtani kell! Elvégre mintegy 400 rendszeresen játszó csoportról van szó, amely évente átlagban 1600 előadást tart és közel nyolcezer szereplőt léptet a színpadra magyar­lakta járásainkban £s ha figyelembe vesszük, hogy évente ez a 4200—4500 felnőtt és mintegy 3000 iskolás egész napos munkája után verse­ket, színdarabokat tanul, próbál, a népművészet értékeit kutatja, műsorokat állít össze, vagy éppen a színpadi mozgás- és beszédtechnikával ismerkedik, nem lehet közönbös számunkra az irányítás kérdése, a megfelelő tervszerűség és a művelődéspolitikai felelősségtudat problémája. Csüggedésre nincs okunk, csupán az aka­dályokat kell elhárítanunk. Az optimisták, a haladó szellemű kultúrtársak ezt könnyen meg­értik és minden tehetségükkel támogatják is. A pesszimisták nyilván csak felszínesen ismerik nemes mozgalmunkat és nem tudják, hogy a műkedvelés lényegét éppen az önképzés, a moz­galom önművelő jellege fémjelzi. S hogy a ta­nulásban, a- tehetségek felszínre hozásában segítséget kapjanak, ahhoz olyan módszertani központokra van szükség, mint a szlovák cso­portok kerületi központjai. Nekünk nincs ke­rületünk. A CSEMADOK járási szerveit a Köz­ponti Bizottság irányítja. Ilyen értelemben a központnak kellene betöltenie a mi „kerüle­tünk“ szerepét, mert csak így alakulhat ki az egységes népművelési szemlélet, amelynek se­gítségével szakköreinkben csak fokozhatnánk azt a művészetet értő-szerető lelkesedést, amely nélkül mozgalmunk esetleg talaját veszítheti. Tizenkét járásunkban kevés a magyarul tudó színházi előadó. így a magyar csooprtok irányí­tását csak másodsorban végzik el ezen a vona­lon. A kerületi központokban is nélkülözzük a magyarul tudó szekembereket. Bár a kerületek­től nagyon sok esetben értékes segítséget ka­punk, mert módjukban van magyar szakembe­reket is küldeni a helyszínre. Nem egyszer hangzik a vád a különböző fó­rumokon összehívott tanácskozásokon, hogy mozgalmunkból hiányzik az egyetértés és a cse­lekvési egység az egyes irányító és végrehajtó szervek között. Nemcsak hogy nem működnek együtt, de gyakran egymás ellenére dolgoznak a népművelés egy-egy szakaszán. A közös cse­lekvés hiányát legjobban azután a falusi cso­portjaink sínylik meg . A CSEMADOK-ba koor­dinált egységes népművelési szemlélet azt is jelentené, hogy a közös magyar nyelvű művelő­dés, szórakozás formáit-lehetőségeit, specifikus mozgalmi jellegét jobban kihasználnánk az új­arcú falu megteremtése, a közösségtudat, a szo­cialista erkölcs érdekében. így szorosabbá vál­na a művészet és a közönség kapcsolata a szo­cialista irodalom és kultúra terén. Legközvetle­nebb érdeke tehát minden népművelőnek, szín­játszónak és nem utolsó sorban minden öntu­datos CSEMADOK-tagnak, hogy támogassa ezt a javaslatot, amelynek célja, hogy tartalmas mű­sorokkal, gazdag és színvonalas programokkal szervezetünk valóban szilárd közösséggé vál­jék. A szakmai érvényesülés olyan lehetőségeit kell megteremtenünk, amelyek megfelelnek tár­sadalmunk erkölcsi lényegének. Mert minden életpálya, mesterség, foglalkozás csak akkor lesz igazán hivatás, ha módot ad az ember arra, hogy igényeit megvalósíthassa, kielégíthesse. Ha már most ebből a szempontból mérlegeljük műkedvelőink tevékenységét, bizonyára elju­tunk ahhoz a következtetéshez, hogy az eddi­ginél jobban és céltudatosan kell támogatni mozgalmunkat. így növelhetjük csak a színját­szás varázsát és tehetjük versenyképessé ma­gyar csoportjaink előadásait a szlovák és a cseh színjátszók produkcióival. Az elkövetkező időszakban kell előkészíteni az őszi-tavaszi munkát. Aktivisták ezrei serény­kednek, hogy járásainkban a lehető legjobb munkatervet szerkesszék meg. Ne késleltessük hát a központi szervek és tanácsadó testületek aktvizálását. Állandó kapcsolatra van szükség: műkedvelők és a szakemberek közötti nagyon szoros együttműködésre. S ez nemcsak az ide­vonatkozó alapfogalmak egységes értelmezését jelentené, hanem sürgetné a tudatos együttmű­ködést is! És szerintünk ez a fontos. SZUCHY M. EMIL. ★ 400 RENDSZERESEN JÁTSZÓ CSOPORT ★ ÉVENTE 1600 ELŐADÁS ÉS KÖZEL 8000 SZEREPLŐ ★ MÉG MINDIG KEVÉS A MAGYARUL TUDÓ SZÍNHÁZI ELŐADÓ ★ EGYSÉGES NÉPMŰVELÉSI SZEMLÉLETRE VAN SZÜKSÉG ★ TUDATOSABB EGYÜTT­MŰKÖDÉST A MŰKEDVELŐK ÉS A SZAKEMBEREK KÖZÖTT tiRIIM ét irodalmi mellékleted.

Next

/
Thumbnails
Contents