A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-09 / 41. szám
"SBKBP II. Szulejmán szultán építtetett a XVI. században. Mosztárből Szarajevón keresztül Üjvidéknek vesszük az utat. A magas sziklákat egyre inkább erdős, kisebb hegyek, majd dombok s végül újra sik terület váltják fel. Ojra nagyon ismerősként hat a táj. Ugyanolyanok a fák övezte tanyák, a falvak széles utcái jellegzetesen fehér házaikkal, a rét a legelésző csordákkal és pásztoraival, miét nálunk. Ez már a fekete, humuszos talajáról, jó terméséről hires Bácska. Ojvldék hirtelen bukkan tel előttünk. A város mélyen lent, a Duna ölelésében terül el. Kék ködök foszló fátyla leng felette. Jobb oldalt elhaladunk a teraszosan futó falakkal épült erődítmény, Pétervárad mellett. Visszapillantva a Fruska Gorára, óriásnak tűnik lágy vonulata. Ojvldék aránylag fiatal település. A XVII. század végén és a XVIII. század elején jelennek meg az első városalapitók. Ezután a város rohamos fejlődésnek indul. Amíg Szabadka és Zombor tipikusan parasztvárosok maradnak, Ojvidék kereskedő- és iparvárossá fejlődik. Egy korabeli céhjegyzéken a XVIII. század második felében már 373 mesterember szerepel. A XIX. század elején a céhek privilégiuma lassacskán megszűnik A város irányítását és életének további formálását az értelmiség veszi át. A törökök elleni sikertelen szerb felkelés, 1813 után több szerb hazafi talál menedéket Ojvidéken. Az igy Ittrekedt szerb hazafiak kapcsolata egyre erősebb lesz az akkori Szerbiával. Szerb iskola nyílik, kiadják első szerb nyelvű újságjukat, a Letopiszt. Újvidék a szerb könyvkiadás központjává válik. Mig Belgrádban csak négy szerb lap jelenik meg, itt már kilenc. Ezt a harmónikus együttélést és fejlődést az 1348-as forradalom zavarja meg. A szerbek megfogalmazzák tizenhat pontból álló követeléseiket és önkormányzatot kérnek. A szerb vezetők Bécsre támaszkodó politikájával szemben a magyar uralkodó körök elgondolásai a nemzetiségi kérdésben nem vezethettek eredményre. 1870-ben már újra húszezer lakost számlált. Cj többemeletes lakóházak, templomok épülnek. 1881-ben megkezdik a Budapest—Szabadka—Újvidék vasútvonal építését. Az első világháború után Jugoszláviához csatolták, s ezzel megváltozott a város szerepe is. A szellemi irányítást Belgrád veszi át, Ojvidék báni székváros lesz. Lakosainak száma 1936-ban már 70 000. Szinte máról holnapra épülnek fel a hatalmas lakóházak, paloták. Felépül a híd is, amely öszszeköli a várost Péterváraddal. Ekkor épül a város büszkesége, a báni palota, amely a Végrehajtó Bizottság székháza Ezt a rohamos fejlődést újra félbeszakítja a második világháború. hét Újvidék Hitlerista csapatok garázdálkodva pusztítanak a városban. A felszabadulás után kezdődik meg újra a fellendülés. Ojvidék ma Jugoszlávia egyik legnagyobb diákvárosa. Két tizenkétéves iskolája, tizennégy különböző középiskolája, egyeteme és főiskolája van. Az üzletekben, a hivatalokban egyformán beszélnek szerbül és magyarul. Az újságárús bódékban a Magyar Szó című hetilapot mindenütt megtaláljuk. A könyvesboltok polcain is rengeteg a magyar könyv. Az újvidéki rádió állandó magyar adást sugárbz. Az egyetemen magyar tanszék működik, a magyar kultúra fellendülése mindenütt észlelhető. Mindezt a jugoszláv szövetségi alkotmány biztosítja az itt élő magyarság számára, tehát az alkotmány szövege nemcsak írott szó, hanem élő valóság. Ma már Pétervárad is Üjvidékhez tartozik. Városnézés közben felmentünk ide, a Duna Gibraltárjára, ahogyan azelőtt nevezték. A legnagyobb meglepetésünkre az ősi vár ma már a tudományok erődje. Ezek között, a sárgára festett falak között kapott helyett több múzeum, a Városi Levéltár, a Hidrometeorológiai Állomás, a Műemlékvédő Hivatal, az egyetem jogi és technológiai fakultása. A falak között bolyongva letekintünk a városra, s magunk előtt egy gazdagodó, modern metropolist láttunk, a hires Bácska fővárosát, amelyet mindennapi közös munkával épit az itt élő szerbek és magyarok közössége. SIDÚ FERENC Raguza Este érkezünk meg a feltűnően tiszta, takaros, a velencei építkezésre emlékeztető ősi dalmát városba, Raguzába, a mai Dubrovnikba. A város nem nagy, mintegy 21 ezer lakosú, de annál nagyobb az idegenforgalma. Legfőbb vonzóereje a falakai körülvett óváros. Sötét, levegőtlen, szűk utcácskái a középkort idézik. Raguzából visszafelé a tengerparton Metkovlcs irányában folytatjuk utunkat, maJN elhagyva a partot a Neretva folyó völgyében Mosztárnak fordulunk. Kiéhezve, fáradtan értünk Mosztárba. Néhány órával ezelőtt még a tenger egyenletes hullámzását néztük, itt viszont már egy más világ, az oly sokszor megálmodott Kelet fogad bennünket: sok-sok minaret, hullámzó tarka tömeg a piacokon, bazárok, lefátyolozott nők... Itt tűnik fel leginkább, hogy milyen erős a verseny az állami- és a magánkereskedelem között. Az egyéni kereskedők szűk, kopott kis boltocskái mellett fényűzésként hatnak a fényes modern áruházak. Mosztár nevezetessége az a maga nemében egyedülálló hatalmas kőhid, amelyet még Kalandozások lugoszláviábon
