A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-09 / 41. szám

l-JSfc * •* \—.r Délcsehországi kerület. (Az emberek szerint jellegzetes, vonzó, hepehupás és sík vidék, tele apró halastavakkal. Igen, valóban megnyerő. Ani nem emiatt választották a baráti hadsere­gek legnagyobb hadgyakorlatának színterévé. Más volt ennek az oka. Az „előretolt védelmi vonal“ közismert nyu­gatnémet koncepció — amely jelenleg a NATO hivatalos koncepciója is — szerint, egy esetle­ges katonai konfliktus esetén a harci esemé­nyeket mindjárt az elején, taktikai és taktikai­operációs atomfegyverek segítségével ét kell vinni az ellenfél térfelére. A koncepció néhány változata számol Ausztria függetlenségének megsértésével, az Alpokon vezető Utak felhasz­nálásával — ezzel egyldőben földalatti atom­­aknazárral semlegesítenék a Surnava és Cseh­­erdő vonalát. Ez adja meg a feleletet, miért ke­rült sor erre a jelentős hadgyakorlatra nálunk. Az „előretolt védelmi vonal“ féle koncepció­ból kiindulva és más fontos tényező tekintet­bevételével került sor a szövetséges hadsere­gek gyakrlatára Dél-Csehországban. A szovjet, csehszlovák, magyar, keletnémet hadtestek összevonásával, a Vltava partjára elérkezett az a bizonyos ,,H“-6ra, ami­kor Bohumír Lomsk? tábornok csehszlovák nemzetvédelmi miniszter — a hadgyakorlat fő­­parancsnok a és Irányítója — elrendelte a „har­cok“ megindítását. A két gyakorlatozó fél — a zöld és a rózsa­szín — „harcolni“ kezdett. /A „zöldek“ hátvé­deim! vonalain ejtőernyős felderltő-osztag kezd­te meg munkáját. Az igen-erős felderítő-egy­­ség katonáit, az AN-12 típusú modern és nagy kapacitású szovjet felderltő-gép szállította ren­deltetési helyükre. Fedélzetén csaknem száz ejtőernyős fér el. Az ejtőernyősök bevetését va­dászgépek, rakétaegységek és légvédelmi alaku­latok támogatták. Egyre több és több gép érke­zett, s ejtőernyős katonákat és hadi felszere­lést dobált a megadott területre. Az ejtőernyő­sök Itt azonnal rajvonalakat alkottak, a keze­lőlegénység kicsomagolta a felszerelést: harc­kocsikat, ágyúkat, golyószórókat. Kezdetét vet­te a „harc“. A „zöldek“ ugyanis azonnal támad­ni kezdtek. Motorizált egység vette fel a har­cot a felderltőkkel, akik azonban gyors és ha­tározott akciókkal verik vissza az ellentáma­dást, és előrenyomulnak. Kemény harcok után elfoglalják a Vltava hldját. A „rózsaszínűek át­kelhetnek a folyón. A hadgyakorlat első napján tehát háromféle villámgyors akciót láthattunk: felderítő oszta­gok bevetését, az ellenséges terület megszállá­sát és a hídfő elfoglalását. Ehhez hozzájárult a repülők ügyes tevékenysége, a pilóták kiváló manőverezése. A harcok tehát megkezdődtek. Ekkor egyik polgártársunk megkérdezte a harcokat irányító tábornokot: Szükség van erre, fontos a hadi­technika bemutatója? No és a tábornok? „Ml nem fegyvert csörge­tünk, nem folytatunk katonai-politikai demon­strációt. A Vltava-hadgyakorlat a Varsói Szerző­dés hadseregei, harci politikai felkészülésének előre eltervezett, szerves része. Ennek a felké­szülésnek a jelenlegi világpolitikai helyzetben — a szocializmus és kapitalizmus ellentéte, a legalapvetőbb osztályellentétek Idején tökéle­tesnek kell lenni, ezt a szocializmus védelme feltételezi. A Vltava-akcló az idei operációs ás taktikai felkészülés csúcsa.“ Találkoztam egy nem mindennapi emberrel. Bojcsuk Vladimir, a Magyar Néphadsereg alez­redese, tizenkilenc éves korában a terezlni kín­­zőkamrákban szenvedett. Azóta nemi járt ott. Amikor most Csehszlovákiába érkezett, elhatá­rozta, hogy ellátogat Terezlnbe. Sikerült Időt szakítania, s a terezlni temetőben virágcsokrot helyezett el meghalt barátai sírján.

Next

/
Thumbnails
Contents