A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-09 / 41. szám
Moderate PAYER András-S. NAGY István Nem jó - rok K - tot - bon u - ló - nőd. én, Nem Vel-lek mór. Állj moste - lém, Szemembe Állj most elém csó-lcolj meg, csó-lcolj meg, így ___ Pm*! +_ _ SZÓ -líÓS. El - en- gedlek úgy - is én. Állj hót e -S menj to - vóbb. Nem járok titokban utánad én, Véletlen volt az, hogy jöttél feléin, Megláttál,.. Szólni már nem volt erőd, Szégyelltem magam a másik előtt. I . Állj most elém, állj, hogyha mersz. Tudom, hogy rég, Már mást ölelsz, Ne légy zavart, Hazudni kár, őszintén mondd csak meg, úgy érzed Nem kellek már. Állj most elém, szemembe nézz, Mondd azt, hogy új csodát remélsz. Eljött a perc, A búcsúzás, Még egyszer csókolj, csókolj meg, Így szokás. Járj utadon, menj szabadon, Elengedlek úgy is én. Állj hát elém, ha erre jársz, Ne fuss el úgy, hogy meg sem látsz, Ne félj, nem ér majd semmi vád, Még egyszer csókolj, csókolj meg, így szokás. S menj tovább. ehéz szívvel búcsúztunk el Zárától, az azóta is olyan sokat emlegetett várostól. Az eddigi útunkat végigkísérő Veleblt-begységet a Oinári-Alpok váltják fel, melyek széles fennsíkjaikkal, hegyszakadékaikkal a Neretva és az Adriai-tenger között terülnek el, és kopár, meredek lejtők alakjában ereszkednek le a tengerhez. Biogradot elhagyva a főútról egy keskenyebb, aszfaltozott út vezet a sziklákon nőtt bokrok között a tengerhez. Az út szélén kis, semmitmondó táblácska jelzi: Crvena Lúka 800 méter. Megállunk, s míg azon tanakadunk, megnézzük-e ezt a helyet, több nagy, nyugati rendszámú kocsi tér be az útra. Gondolkodás nélkül indulunk arra mi is. Az elénk tároló látvány valóban csodálatos. Karcsú, többemeletes épületek büszkélkednek a parkokkal, pálmákkal és más szubtropikus növényekkel díszített sétautakon. A tengerpart itt a legrendezettebb, kiválóan alkalmas a fürdésre. A játék és a szórakozás minden fajtáját megtalálja az élményekre szomjas turista. Annál magasabbak azonban az árak, amelyek gyorsan felébresztettek bennünket is a táj és a környék okozta kábulatból. Persze, azt csak később tudtuk meg, hogy — a jugoszláv Monte Cáriéban jártunk. Sibenik (Sabenico) mélyen benyúló, fjordszerű öböl partján fekszik. Kompon jutunk át az öblön. Az amfiteátrumszerüen épült város meredek utcáival kellemes benyomást kelt a látogatóban. Mi azonban tovább folytatjuk az utat a várostól mintegy 25 kilométerre elterülő Krka folyó és a hasonló nevű tavak felé. Az erdő borította sokezer halom és bucka közt meleg, tiszta, világoszöld tavacskák tükrözik vissza az erős délvidéki napfényt. Itt készültek az Ezüsttő kincse c. May Károly-film külső felvételei. Másnap korán kelünk, s tovább indulunk Split (Spalato) felé. A mintegy százezer lakost számláló kikötővárosban nagyon kevés időt tölthetünk, mert reggel ^S-kor már indul a hajónk Raguza (Dobrovnik) felé. De a rövid idő Is elég arra, hogy pár percet áldozzunk a tengerparton, a kikötőből kb. 150 méterre álló Diocletianuspalota megtekintésére. Amint a történelemből tudjuk, Diocletianus császár a 305. év után ezt a várost választotta lakhelyéül. Palotája hatalmas, s még romjaiban is érzékelni lehet azt a monumentalitást, amely a római építkezések jellegzetessége volt De sietnünk kell vissza a hajóra, amely már készen áll az indulásra. A csaknem 10 órás út nagy részét az első fedélzetén töltjük, gyönyörködve a mesébe Illő táj szépségében. A hosszú út alatt kétszer kötöttünk ki. A második állomás Korcsula szigete volt. Csillogó, szürke fénnyel emelkedik ki a tengerből ez az 568 méter magas, 50 kilométer hosszú karsztos mészkőplató. Mediterrán éghajlata buja növényzet tömegével vonzza a kirándulókat. Fönn a sziklatetőn ódon vára; s a csaknem a kikötőig húzódó meredek várfal mellett, párhuzamosan halad a széles aszfaltút, melynek túlsó oldalát többemeletes szállodák sora szegélyezi. Nagy élmény volt látni a mellettünk elhúzódó delfineket, ahogy szürke hátuk kiemelkedett a sötéten kékes tengerből. A Krka folyó
