A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-10 / 28. szám
Találk ozásom Gergely Sándorra! A Cibulka házaspár, Csík János és a-többiek, egyszóval a Csemadok komáromi színjátszói voltak azok, akik az ötvenes években Gergely Sándor nevét Szlovákia-szerte ismertté tették. De nemcsak itt, még Prágában is, hisz az ő előadásukban tapsolta ki a függöny elé majd tucatnyiszor a Realista Színházban a prágai közönség Eszterrág nénit és fiát, a kommunista helytállás nagyszerű szimbólumát. És ugyanennek a színháznak öltözőjében Zdenék Nejedly professzor kézszorítása nemcsak a komáromi műkedvelőknek szólt, de elsősorban az írónak, aki ilyen döbbenetes és művészi erővel tudta színpadra vinni a Horthy-fasizmus galádságait, tébolyító ellentmondásait. Heteken, hónapokon, mondhatnám éveken át a „Vitézek és hősök"-ről s annak írójáról beszéltek Szlovákiaszerte az emberek mindenütt, ahol a komáromiak színpadra vitték a drámát. Később a komáromiak előadásában a Rádió magyar adása is bemutatta Gergely Sándor drámáját és így a legapróbb csehszlovákiai faluba is eljutott ennek a harcos, pártos írónak intő szava, tegnapot elevenítő tanítása. Most, hogy pár héttel ezelőtt a magyar sajtó, a magyar közélet búcsút vett az írótól bennem is felelevenednek vele kapcsolatos emlékeim. Mert Gergely Sándor nagy szeretettel kísérte figyelemmel a szlovákiai életet s különösképpen a komáromi Eszterrág diadalútját, és tudom, sokszor határozta el magában: megnézi a régi dunamenti várds hajóépítőit és a városka műkedvelőinek előadását. Főképp azután érezte a látogatás szükségességét, hogy a komáromi színjátszók az országos döntőben Prágában is helytálltak előadásukkal. Elhatározásának valóraváltását azonban mindig megakadályozta valami nem várt, közbejött; váratlan esemény. 1gy volt a Rádió bemutatójával is. Szerette volna meghallgatni, de valami véletlen áramzavar folytán készüléke nem akart megszólalni — üzente a komáromiaknak meg nekem is, aki a „Vitézek és hősök" rendezője voltam a Rádióban. Nem udvarias mentegetődzés volt ez az üzenet, de tudom, őszinte sajnálkozás. Igaz, Gergely Sándor azzal a szeretettel csodálta a komáromiak, főleg a hajógyáriakból regrutálodott színjátszók munkáját, ahogy csak ennek az egyszerűséget szerető és tisztelő íróembernek munkást becsülő eavéniséaéből fakadhatott. Jól emlékszem, ahogy egy alkalommal szlovákiai útitapasztalatairól beszélt ne. kém. Egy magyarországi íróküldöttséggel járt nálunk és saitófogadás volt tiszrúRU a Hét irodaim; melléklete 28 teletükre a Carlton Szállóban. Mellette ültem a fogadáson, s míg a szónokok pohárköszöntőit hallgatta a meghívott közönség, ő csendes szerénységgel az egyik pozsonyi gyárban tett látogatásáról beszélt nekem, aztán, mert hallotta, hogy jól ismerem a komáromiakat, így ismeretlenül is általam köszöntötte őket. Aztán egyszercsak kutatni kezdett a zsebében. Eredménytelenül. Látszott rajta, hogy bosszantja valami. Izgalmában még fekete pápaszeme is orra hegyére csúszott. — Mi baj, Gergely elvtárs? - kérdeztem. — Talán tudnék segíteni. — Sajnos ezen nem tud — mondotta. - Ügy látszik, elfogyott a cigarettám. — Hangjából valami keserű bosszúság csendült ki. — Hát ezen aztán igazán segíthetünk. — Aligha, aligha - válaszolta. Aztán még hozzátette: — Tudja elvtárs, nekem itt maguknál Csehszlovákiában igazán sok minden tetszett, de a cigarettájuk, az csak nem dohányos embernek való. Nem is tudom, hogy hagyhatják szótlanul ezt a csehszlovák munkások, — lánykáknak való ez c maguk cigarettája . .. Szerencsére hoztam hazulról ... Munkást és Kossuthot, de az út végére elfogyott s azon bosszankodom .. . Gondoltam, talán akad még egy a zsebemben, de hát nincs. Nevettünk mindketten a dolgon és mivel épp mögöttem állt az egyik pincér, mondom neki: — Kérem hozzon egy százas pakli Gvetvát. De ha lehet gyorsan. Szeretném a vendégünket egy jó csehszlovák gyártmányú cigarettával megkínálni. A pincér úgy nézett rám, mint akinek nincs ki mind a négy kereke. Egyik lábáról a másikra helyezkedett, aztán megismételte a rendelést, mint aki nem tudja, menjen-e, ne menjen. Aztán mégis nekilódult, egy-két perc múltán már ezüst tálcán hozta a százas pakli Gyetvát. Kibontottam és megkínáltam Gergely Sándort. Idegenkedve nézett a vékonyka cigarettára, félve gyújtott rá, s a nagy dohányosok szokott szippantásával látott hozzá az előtte eddig ismeretlen csehszlovák cigaretta kóstolgatásához. Vártam a hatást. Ő meg még egy nagyot szippantott. Szinte kihívóan. Mint a borivó, aki a nyelve alatt kóstolgatja, ízelgeti a számára ismeretlen bor zamatát. De még mindig egy szóval se mondta, jó-e vagy rossz. Aztán egyszerre csak mosolyba futott a szája, élvezettel öszszecsücsörítette az ajkát, majd megszólalt: — Hallja-e az elvtárs, visszavonom a csehszlovák dohányiparra tett sértő kijelentésemet. — Gergely elvtárs - mondtam nevetve - megérdemelné, hogy a cigarettaiparunkat ért sértés miatt azt a büntetést találjam ki, hogy míg ez a százas doboz ki nem ürül, ne gyújtson magyar cigarettára! Egy hét múlva levelezőlapot kaptam Pestről, rajta két szó volt csupán és az aláírás. „ígéretemet betartot tarn. Gergely Sándor." NAGY JcNO Kóka Ferenc rajza JOHANNES ÜR KÖTLUM*: <fondolomformdk Elvtársak hajdan még így kiáltottunk világ proletárjai egyesüljetek ma meg lassan beszopjuk magunkat a bőségben élők világharmadába mely méltán ejtőzik mint az óriáskígyó középső harmada két rész éhség között 6 micsoda bőség lottóházak és lottóautók a hűtőszekrényben hízott libák rajnai borok televízió mely kiszolgáltat a csalásnak elektromos agy melytől érzékeik munka nélkül maradnák föld-levegő rakéták melyek elvisznek minket a semmibe mily nagy gondolat: gép a lélekben lélek a gépben de hol az üdvösség és hol marad a boldogság mely okból csalódlak akkorát a teológusok mely okból durvult el Sztálin elvtárs mit ír a reggeli harsona és mit ír az igazság de attól van-e reggel hagy a harsona megjelenik és ha megjelent az igazság többé már ne is kutassunk utána? mi az igazság sokszáz megatonna az volna az igazság vagy ezek a neutronsugarak ezek volnának melyek életünket a falakon át is szemmel tartják óvatosan elvtársak a bőség magában nem boldogság a márványmauzóleum nem elég üdvösség látásunkat ne pazaroljuk hamis drámák színpadára járjuk be inkább a völqyeket és tartsunk tükröt a nyomorgók elé mert mind kik e hideg aratást végigkaszálni hisszük lengeteg lenne fűszálak vagyunk . * Izlandi kommunista költő. 1899-ben született, tfz verskötete jelent meg. 9
