A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-10 / 28. szám
szefagynak s Így jelentős nagyságra tesznek szert. Például 1928 július hatodlkán az Egyesült Államokban 70 dekagrammos jégdarabokat mértek. Indiában 1929 május tizenegyedikén az egy kilogrammot Is meghaladták. Harc a viharok ellen Az ember már régtől fogva Igyekszik harcolni a viharok ellen. A harc legrégibb módja a harangozás volt. Eleinte csak flgyelmez Nyáron, nagy hőség Idején elég gyakoriak nálunk Is a viharok, zivatarok. Villám és mennydörgés, ám gyakran felhőszakadás és Jégeső kíséretében zajlanak le. Utóbbi esetben elemi csapásról beszélünk, mely elsősorban a mezőgazdaságnak okoz jelentős károkat. Épp ezért a vidéken élő ember már évszázadok óta figyelemmel kíséri a viharok keletkezését és lefolyását. A vihartevékenység központját hatalmas fellegek, az úgynevezett kumunolimbák (kumulációk) képezik. Magas hegyekre, tornyokra emlékeztetnek. A többi fellegcsoporttól abban különböznek, hogy felfelé igen gyorsan növekszenek, anélkül, hogy vízszintesen Is Jelentékenyebb sebességgel mozognának. A viharfelhők magassága gyakran a 8—12 kilométert Is eléri s itt a levegő hőmérséklete a legnagyobb forroság idején Is mélyen a nulla fok alatt van. Ezért a viharfelhők felső részét kizárólag jégkristályocskák képezik, míg a középső részét hideg vízcseppek és Jégkristályok. Az alsó része ezzel szemben tisztán vlzcseppekből áll. A viharfelhőkre ezenkívül jellemzők még a gyorsan emelkedő, a vihar keletkezésének második szakaszában a süllyedő légáramlatok. Az emelkedő légáramlat sebessége intenzivebb viharok esetében eléri a másodpercenkénti húsz métert is. A viharfelhőkben a legnagyobb repülőgépek is gyorsan emelkednek és gyakran métereket zuhannak. Az emberek ilyen esetben légüres terekről beszélnek, pedig ez téves nézet, mivel légkörünkben légüres terek nem léteznek. A repülőgépet a már említett gyors szelek dobálják. Helyi zivatarok és frontális viharok Vannak helyi jellegű, kis területet átfogó viharok (zivatarok) Ezek keletkezését egy bizonyos földterület és a fölötte lévő levegőrétegek átmelegedése okozza. Nagy szerepet játszik még a zivatarok keletkezésénél a levegő páratartalma, a hirtelen lehűlés és a légnyomás megoszlása. Azon területek fölött, amelyek a napsugarak hatására előbb átmelegszenek, a melegebb, könnyebb levegő mintegy légbuborékot képezve a magasba emelkedik. A magasban ez a levegő alacsonyabb nyomás alá kerül, lehűl s egy bizonyos alacsonyabb hőfokon páratartalma lecsapódik, vízcseppekké változik, amelyek felhőt képeznek. Ha a levegő emelkedése tovább tart s emelett nagyobb a páratartalma — viharfelhő keletkezik. A keletkező viharfelhőben a légáramlat vízcseppeket és jégkristályokat is visz magával. Eme szilárd és cseppfolyós részecskék kölcsönös súrlódása révén a felhőkben negatív és pozitív villamos töltés keletkezik. Nagyobb töltésnél elektromos kisülésekre, azaz villámlásra, mennydörgésre kerül sor. Ezekre a kisülésekre egy-egy felhőn belül, két felhő között, vagy a felhők és a földfelület között kerülhet sor. Mivel a villámlásnál óriási hő keletkezik, ezért néhányezer atmoszférával megnövekszik a légnyomás. A levegő gyors összenyomása majd széthúzódása, amelyet a hirtelen átmelegedés illetve lehűlés okoz — erős zajjal, zengéssel, mennydörgéssel jár. A vihar második szakaszában megfordul a légáramlás, mellyel együtt vízcseppek, jégszemcsék és hókristályok hullnak a föld felé, A szilárd részecskék az alsóbb, melegebb légrétegben rendszerint elolvadnak s eső formájában érnek földet. A zivatarok jobbára délután, a legnagyobb hőség idején keletkeznek. Viharokra nálunk leggyakrabban nyáron és a tavasz végén számíthatunk. Szlovákiában a legviharosabb hónap Július, melyre átlag 14 vihar esik. Második a május 12, majd június következik 11 viharral. A legtöbb viharra hegyvidékeinken kerül sor, legkevesebbre a Bratislava—Malacka körzetben. A téli vihar nálunk igen ritka. A viharokat gyakran erős esőzés, úgynevezett felhőszakadás kíséri, mely következtében néha percek alatt több milliméter csapadék hull a földre, s eláraszt mindent ami az útjába kerül, kimossa a föld humusztartalmát, elönti a termést s így jelentős mezőgazdasági károkat okoz. A viharok még károsabb kísérőjelensége a Jégeső. A jégszemcsék nagysága a borsószemtől a tyúktojás nagyságáig terjed. Jégesőre nagyobb viharok alkalmával kerül sor, amikor az emelkedő légáramlat hosszabb ideig tartja a jégszemcséket, amelyek így egyre növekszenek. Amikor a levegő a szemcséket súlyuknál fogva már nem képes tartani, az esővel együtt a földre hullnak, s ekkor a nagyobb szemcsék a melegebb légrétegben sem olvadnak el egészen. A jégeső gyakran okoz nagy károkat s nemcsak a termőföldeken vagy a gyümölcsösökben, hanem sokszor a gazdasági épületekben is. A viharfelhőkben a jégszemcsék gyakran egymásnak ütődnek, ösztetésképpen harangoztak viharjöttén, később azt gondolták, hogy a levegő rezgése megakadályozza 8 viharfelhők keletkezését. Ez az elképzelés tévesnek bizonyult, hiszen a viharokat sokkal nagyobb energia okozza, mint amekkora a harangozáskor keletkezik. Később divatba jött a viharágyú. Vagyis ágyúval lövetni a viharfelhők közé. Gyakorlati jelentősége ennek sem volt, hiszen a robbanás révén keletkezett energia is jelentéktelen a viharok energiájához képest. Legújabban vegyi anyagokkal kísérleteznek. Ezek az anyagok meggyorsítanák a Jégszemcsék növekedését, melyek így jóval előbb kihullnának a fellegekből, tehát a vi. hart idő előtt likvidálnák. Erre a mesterséges behatásra a hegyek fölött kerülne sor, ahol a Jőgszemcsék nem okozhatnak akkora kárt, mint a termőföldeken. A vegyi anyagot rakétával lövik a viharfellegek közé. Néhány kísérlet már sikerült. Egyelőre azonban a viharok elleni védekezés legbiztosabb módja a mezőgazdasági munkálatok jó megszervezése, az aratás, betakarítás időben való elvégzése. Dr. Peter Forgat A viharok megszüntetésére legújabban vegyi anyagokat használnak,amelyeket korszerű rakétával lőnek a felhők közé Viharok, zivatarod jégesők
