A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-25 / 39. szám
Harmincnyolcban pedig a Magyar Újság folytatásokban közli egyik legnagyobb sikert és elismerést aratott regényét a „Menyasszony“-t az újságíró A Luxorban feketét iszunk és cigarettázunk. Béla bácsi gyakrabban rágyújt, mégis kevesebbet szív, mint én, a cigarettákat ugyanis felé: be töri és kötszerre szívja el, aminek mélyebb értelmén már évek óta töröm a fejem s mindig elfelejtem megkérdezni. „Riporteri minőségben" vagyok itt, de gyakran felcserélődik a szerep, mivel Béla bácsi elunja a várakozást s míg egyegy ügyes kérdést igyekszem kisütni, ő úgy ontja a kérdéseket, mintha én lennék a riportalany: „Hogy van a fiad a feleséged, van már lakástok, mibe került, nem vizes, hol jártál utoljára, min dolgozol, mit olvasol, miért írsz olyan keveset? stb. stb. Mert Béla bácsi az újságírást is éppoly szenvedéllyel csinálja, mint amilyen szenvedéllyel írja elbeszéléseit, regényeit. Ha csak még nem több szenvedéllyel! Emlékszem, egyszer országos körúton vettünk részt, cseh és szlovák Írókkal közösen, voltunk valami negyvenen. Munkásmozgalmi emlékeket látogattunk sorba, üzemi vezetőkkel, egykori harcosokkal, pártfunkcionáriusokkal beszélgettünk. A kérdező minden esetben Béla bácsi volt. Törte a cseh nyelvet, de kérdezett szakadatlanul, az illetékesek alig győztek válaszolni. Nekünk nem volt más dolgunk, mint lejegyezni a válaszokat. Hálásak is voltunk érte Béla bácsinak. — 1933-tól 38-ig rendszeresen dolgoztam a Magyar Újságnak. Általában hetente írtam egy cikket. Minden írásom közölték s a megengedett legmagasabb honoráriumot fizették. Ezeket a cikkeket az 1959-ben megjelent „Az élet peremén“ c. kötetemben adtam ki. Szeretem az újságírást, az a véleményem, hogy ha egy író megélhetési vagy egyéb okokból kénytelen állást vállalni, legjobban teszi, ha újságot ír. így legalább állandó kapcsolatban marad a való világgal, a dolgozó emberrel. 1949 óta, egészen a mai napig az Új Szó szerkesztője, helyesebben utazó-riportere vagyok, meggyőződésem, hogy ezidő alatt számos olyan élményben volt részem, amelyeknek irói munkáságomban is hasznát veszem. 1938-45 között átéltem életem legszörnyűbb időszakát, a fasizmus éveit Ezalatt egy árva sort sem Írtam. interjú- Legkedvesebb könyvei... ? — Az Ebek lázadása, A család kedvence és Az élet peremén. — Kik voltak legnagyobb hatással Béla bácsi irói fejlődésére?- Nagy Lajos és Móricz Zsigmond. Müveikkel a Nyugatban ismerkedtem meg. A költők közül József Attila és Illyés Gyula, Nagyon szerettem még Babits Mihály és Gyergyai Albert esszéit, bírálatait. De hogy pontosabb legyek: engem a Nyugat vezetett be az irodalomba. Később Ítéleteimet a Korunk kristályosította. — Mi a véleménye hazai irodalmunkról?- A mi irodalmunkban a költészet jelentkezése sokkal elevenebb, mint a prózáé. Az a véleményem, hogy a prózaírókkal többet kell foglalkozni, mint a költőkkel. A vers rövidebb lélegzetű műfaj, a prózaíráshoz nagyobb akaraterő és szívósság kell. Ezért szorul a prózairó bátorításra. Igaz ugyan, hogy irodalmat csinálni nem lehet, de az irodalmat ápolni és irányítani kell. Olyan emberek tehetik ezt, akik szeretik az irodalmat, mint Fábry Zoltán, vagy amilyen Osváth volt. Végül még annyit: a mi irodalmunk kis irodalom, de azért elég nagy klikk-harcok folynak benne. Akárcsak a legnagyobb irodalmakban. S ez aligha egészséges- jelenség.- Irodalmi körökben ma sok szó esik az elkötelezettségről, illetve arról, hogyan viszonyuljon az író egy-egy társadalmi mozgalomhoz, párthoz, rendszerhez, eszméhez, — mi ezzel kapcsolatban a véleménye?- Az irodalomhoz egyetlen dolog köt: Az emberek iránti együttérzés. Engem a világon semmi más nem érdekel csak az ember, az, hogy életében minél nagyobb összhang legyen.- Formai, stilisztikai kérdések nem izgatják?- Az a véleményem, hogy ha az embernek van mondanivalója, akkor a megfelelő formát is megtalálja. Egyébként a realizmus hive vagyok. Az a véleményem, hogy a realizmussal a legmodernebb gondolat is kifejezhető. Szerintem a realizmus tág fogalom: azt tartom realista írónak, aki mond valamit az emberiségnek az emberiségről.- Milyennek látja könyvkiadásunk jelenlegi helyzetét?- A kiadó feladata, éppúgy, mint az írószövetségé, hogy az iró fejlődését segítse. Nálunk a könyvterjesztés körül bajok vanak, elképesztően kis példányszámban jelenünk meg. Ezen segíteni kell. A könyvterjesztésre emberek kellenek.- Mi a véleménye hazai magyar újságírásunkról?- Lemaradtunk a szlovák újságírás mögött, több kritikai hangú írásra volna szükség. Ez viszont megkövetelné, hogy egy új, képzett, tudásban gazdag újság'rógárdát neveljünk.- Tervei... ?- A Steiner Gábor regényt szeretném befejezni. Olyan regényt szeretnék az olvasó kezébe adni, melyből megismeri, egy becsületes, öntudatos harcos fejlődését- S végül... ?- ...talán annyit: a sok csalódás ellenére nem sajnálom, hogy az írói pályát választottam. Megtettem azt, amire képességeimből tellett. és legvégül ismét Fábry Zoltánt, a nagy harcostársat idézzük, azt a Fábryt, aki eleitől fogva figyelemmel kiséri Szabó Béla pályáját tőle kapta az író a legokosabb figyelmeztetéseket, kemény, de igazságos megintést is nem egyszer, de a legnagyobb és legforróbb elismerést is. Tíz évvel ezelőtt, ötvenedik születésnapjára: „Nincs szlovákiai iróember, aki annyit küzdött volna a tollal és a tollért, a sikerért és az eredményért, aki olyan görcsösen, olyan elkeseredetten és szerelmetesen markolta volna a tollat, olyan szívósan, anynyira fanatikus önhittel és hajszoltsággal, mint ö. Mint a mesék szabólegénye, tűt cserélt tollal, hogy magát, hangját és mondanivalóját varázspálcává szépítse... A toll munkát ad és kitartást, türelmet kíván. Az írás titka nem utolsósorban a szívósság, a makacsság. Es mi más jellemzi Szabó Bélát, mint a tollal és tollért való szívós makacsság ... Makacs és hű maradt minden életpofon és minden sikertelenség között és igaz maradt tévedéseiben és tévelygéseiben, igaz keresésében és útvesztettségében, és igaz - megtalált, mondanivalóvá ért szavaiban. Jóra, igazra vezérlő kalauz__ Jóra, igazra vezérlő toll: a szabólegény makacs szívós sága varázspálcát valósított, mesék igazságát realizálta: a jó, az igaz ember győzelmét." A rohamosan növekvő idegenforgalom és a nemzetek’ közötti kulturális és gazdasági kapcsolatok fejlődése mindjobban megkívánja az idegen nyelvek elsajátítását. Mivel az őszi és a téli hónapok a legalkalmasabbak nyelvtanulásra, az alábbi jegyzékkel segítséget nyújtunk a felnőtteknek és gyermekeknek a legmegfelelőbb nyelvkönyv kiválasztásához. Nyelvkönyvek gyermekek számára: Kcs Képes német nyelvkönyv gyermekeknek !.’ 14,50 Képes német nyelvkönyv gyermekeknek II. 22,— Képes francia nyelvkönyv gyermekeknek 15,— Képes anaol nyelvkönyv gyermekeknek 22,— Eszperantó nyelvkönyv 10-14 éves korúak számára 15,— Nyelvkönyvek magántanulók számárai Szlovák nyelvkönyv I. 11,70 Szlovák nyelvkönyv II. 11,— Orosz nvelvkö-w kezdők számára 18,— Lengyel nyelvkönyv 30,— Angol nyelvkönyv kezdők számára 29,50 Angol nyelvkönyv haladók számára 25,— Társalgási zsebkönyvek: Szlovák társalgási zsebkőnyv 9,50 Angol társalgási kifejezések 17,50 Olasz társalgás 9,50 Bolgár társalgási zsebkönyv 11.— Lengyel társalgási zsebkönyv 8.50 Szerb-horvát társalgás 10,50 Szótárak? Magyar-francia, francia-magyar úti szótár 28.50 Magyar-nggol, angol-magyar útlszótór 18,50 Magyar-francia Szótár 14.60 Magyar-angol szótár 15.Angol—magyar szótár 15,Német—magyar szótár 18,50 Magyar-eszperantó szótár 25.Eszperantó—magyar szótár 25,A könyvek kaphatók ?$ meqrendelh'etők a MAGYAR KÖNYVESBOLTBAN* BRATISLAVA, Michalska & á1
