A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-25 / 39. szám
— Indulhatsz — esnek az asztalra Pallat szaval. Tolom, nyikorgatom a furikot Ismét. Az Ital kissé bátorrá tett. már nem Is köszönök senkinek Minek? Se ingem, se gatyám egyik sem. Nevetnek rajtam, pedig egvenesen megvek csak a kerék fordul eörbén. rosszul rajzolja az S betűket lőhetnek a katonák is vegyék el tőlem'a targoncát, oda adom. tolhatják tovább, ültessék rá egvmást és... Eddig minden jól megv csak az ablakok zavarnak kétoldalt, ősszehaiolnak, egymásba vannak ácsolva, az egész utcasoron nincs Is más csak ablakok. Egyforma abtakck. Visszafelé minden kapuban áll valaki ítt-ntt öregember de leginkább asszonyok. Flgvelnek és néznek, fejüket oldalt hajtják, mintha hallgatőznának pedig nem hallani mást. csak a targoncakerék sirását .. Inkább imádkoznának! „Hiszek egy istenben . .“ Biztos, ezek sem tudják. csak bámulnak, annyira megnéznek, hogy mindjárt összeakad a lábam... Dobolás hangja ver a fülembe lassú, egyenetlen puffogás Kezemből kiesik a targonca tartója Bambán hallgatom én Is a fekete kalapos ember mondőkálát: „Közhírré tétetik“ Ismétli .. Biztos nem írták le neki rendesen .. „A falu vezetősége felszólítja azokat a gazdákat, akik még nem szolgáltatták be...“ Ugyanígy dobolnak nálunk Is. a szöveg is ez, csak más nyelven mondják, idegenül. Kell, minden kell, a kötelességeknek eleget kell tenni. Legalább hoztak volna magukkal klsblrót aki el tudná olvasni az érthetetlen szöveget. „Közhírré téétetikl" Sír előttem tovább a kerék Meddig tart mée ez a nap? Ilyen volt az első napja Is, hosszú. Csak úgy lehetett liven marha világot teremteni. A Tisza közepén húzták meg a határt, ki tudja, hol a Tisza közepe, ki látja ttzt? „Hiszek egys Istenben, mindenható atyában“TMAz iskolában nem ezt tanultuk. A kerék részegen dülöngél tengelyén mindjárt kl'örlk ..Közhírré tételik“ Ismétli, már nem tudom hányadszor a kisbfró. Már akkor is hallom a dob pufíogását, ha nem veri. a fülembe dobol, nem bírom sokáig, elreped a dobhártyám. ..Közhírré tétetik ... Ha befejezi a szöveget, erőset pufvlzet. Embereknek kell jönni a túlsó partról, hogy átvegyék a dohány- és cigarettacsomagokat. A kerülő, aki ide kísért, fejcsóválva mondogatta; — Ilyen zsiványkodás nem folyt itt. mióta az eszemet bírom. Kihasználják a nincsteienséget, mások nyomorúságából gazdagodnak. — Magának is fut belőle. — ígértek egy pár cipőt, de azt is csak ígér? ték. — Élni kell — ismétlem Pallai szavalárását Fényesnyelű baltáját nézegeti a kerülő, mintha rejtett rovátkákat keresne rajta. — Engem hetenként berendelnek a körzeti parancsnokságra és ravaszul kérdezgetik; ,K1 jár át a vizen Varga?“ Előbb a tizedes kérdezte. aztán az őrmester. Egvre magasabb instanciák elé hívnak, a főhadnagv pálinkával csalogat. de ő is csak arra kíváncsi: „Ki jár át a vízen?“ — Maga mit mond? — Én a mezőt vigyázom, nekem az a dolgom. hogy a vetést ügyeljem... — Elhiszik? — Káromkodnak, dehát tudják ők nagyon Jól. Nekik csak néhánv nyomorult neve keli. akikkel takarózhatnak majd szükség esetén. Az árulásért Is csak annyit fizetnének mint a hallgatásért adnak Egvremegv így legalább tudom, hogy a magam faitálával tartok. Vagyont, ami változtatna a sorsomon, úgy sem szerezhetnék belőle. Nekünk csak a morzsája lut. azelőtt Is most Is... Csempésztek itt harmincban Is. a szesz mindig 16 üzlet volt odaát, de ennv're szemérmetlenül sohasem űzték, ötliteres pléhkannákat kötöztek az emberek hátára, azzal úsztak oda meg vissza. Ak‘ szerencsésen partot ért kapott egy féllltert vagy annak az árát. A múlt héten már hordószámra gurítgatták a Tisza legén ... Egy hordó után csak a loccsanás maradt beleesett a halászlékbe. Elvitte a víz. Ihattak a halak. Nem számított, höndörgették a következőt. Egész nyáron csáklvával kutattam utána, gondoltam. megült a víz fenekén ... Kinek fái az, hogy egy ház árát elvitte a víz.. Ezért árulkodjak... ezek legalább ígértek egy pár bagyökér alá, hogy már fáj a föld nyomása. Mennék nyomakodnék hátrább, nem lehet. A túloldalon megnyílik a bokrok sűrűié, szürke libasor kúszik a víz széléhez, lönnek, várom hogy fentről csónak kúszik a sor eleiéhez. Megcsobban a víz. meaborzoneok, hátam mögött egyszerre hideg lesz a föld. Egy kettő három Hatan vannak. A szürke sor most eltörik. Az első ember kezelt magasra tartva néhány lénéssel megelőzi a többieket Várom mikor vágja magát a vízbe és úszni kezd. Nem. Félteste kint a vízből most kissé a folyás ellenébe lépked. A víz színe megtörik mintha hálót húznának a mélvben. Elveszett a csend is. a folvónak sincs külön bangla. a fáinak sincs a földnek se. A háló egy pillanatra megrándul, a libasor megáll. Az első ember már válláva! töri a víz közepét November van. envhe a levegő, de a hátamon mégis hideg borzong. A háló ismét megrándul. a víz felett egymásba fogóznak a kezek, felső ruháiukat feiflkre kötöznék közelítenek, lönnek mint a kísértetek. Még hallom reszkető lélegzésük ... Rátaláltak egv gázlóra és most azon lönnek. hatan. Fejüket hátra vetik; eget bámuló Iszonyú lófeiek. A barom tekln'ete Is reszket a folyó mélysége felett Gázlón lépegetnek keskeny ösvény lehet, aminek csak kevesen Ismerik a titkát. Botot szeretnék eléjük nvúltanl, fogőznának valamibe Erőlködő nvőgés lapul a part széléhez. A meredt lófelek körvonala egybeolvad a víz szürkeségével. Miért nincs híd a folyón? Nem kellene ősi gázlókat keresni. Ä széles csontű feleket sem kellene liven kísértetiesen az égnek emelni Felülről úgv tűnik, mintha a csillagok állását figyelnék. De a magasságból még semmi sem fénvli.r á víz tükrén még árnyéka sincs a csillagoknak Miért nincs külön hangta a v'-nek? Hallom, hullám gyűrűk széle ér a parthoz. Az emberek fáradt liheeése a lábam elé kúszik. A gvökérszálak végéről rögök peregnek a ruhámra iárkálnak dühösnek felettem. == Arad = ez a szó üti meg először a fülemet. A libasor felbomlott Földre eresztik a fejükre kötözött batyut kicsavarják alsóruháikaf. kabátot, nadrágot öltenek magukra és Idétlent!’ hadonásznak karialkkal. hogy felmelegedjenek. Egymás mellett ülünk a bárt meredékéneS dűlve. Sohasem !át‘am eev’kef sem most Is csak seíthetem arcuk vonásait. Világító cigarettavégek reszketnek a sötétben. Arra sincs erelük. hogy takarták a kis tüzek árulkodó Parazsait. Szabad kezükkel a kahátot fogták magukon szorosabbra: a föld Is átveszi testük vonaetó reszketését. — Arad — mondla a hozzám legközelebb ülő. — Aradi ÍS mintha várnák Hogy valamelyikük ellentmond maid. Ismétlik hatszor egymásutánt lan a dob. Lehet, hogy nem Is tud mást ez az ember csak elolvasni azt. amit elé tesznek. Ez a kenyere ... A házhoz vezető ktsűton már nem tudom betolni a targoncát. Oldalra dói és a zsák vége belecsúszik a vízbe. Lefektetnek az ólba. és a köténves asszony betakar egy lószagú pokróccal. Nagvon messziről még hallom a fiű káromkodását, aztán megszűnik a világ. Meddig tart még ez a nap? Estére Pallat ébreszt. — Szedd magad! — mondja mosolyogva. A2 élső lépéseknél tántorogva keresem lábaim alá a földet. A kűtnál sokáig vízzel locsolom tarkómat és arcomat Nekem űgv tűnik, hogv reggel van. Ez a szilrkti le. hasonlít a nap kezdetéhez. — Meddig tart még ez a nap? A gazda mellettem áll és válasz helyett pálinkás üveeet nvom a kezembe. — A fiú hol van? — Már kiment, lassan te Is Indulhatsz. Nem ismerem a tárást *— Elkísérnek. *— És a katonák? 1— Meeflzettüy őket. Nem csapnak be? Ä kapzsiság ellen nincs orvosság... Itt most az over, ak! ravaszabb ... A föl vő Halpartía ezen a részen meredek. Tavasz* árvizek idején hullámverés szaggatja a földet A nagy fák gyökerei fekete függönyt vonnak a part peremétől fé a vfz színéig, fdé ültettek a gyökértakarö alá, hogy figyeljem i kancsot... A meredek part alatt ülök. Fejem felett gyökerek szövevénye azontúl morzsolódó, vékony földréteg. Ha mozdítom a felem aprócska rögök hullnak a ruhámra Éjszakánként víziállatok pihenőle lehet ez a hely. a vidra szokott Ilyen szellős barlangokba bújni ha párjára vár. Hallom a víz pezsgését. A túlsó parton még jő! meg lehet különböztetni a fűzbokrok komorlő foltját a sárgán világító homok színétől. Földnek és fának még külön alakla van. Odaát a fával áteMenben fénv villan. Várok. Pallai Intése szerint csak a harmadik gvufagvúltásf kell viszonoznom. Igv szól az egyezség Érzem a csend sűlvát odaszorít a földhöz, s mintha felemre dőlne a görcsös fatőrzs Is. A várakozás nehéz nehezebb mint a csend, ä földnél Is nehezebb. S beszéd tiltva van. Ilyenkor est eleién minden neszre érzékeny a Levegő .. Tegnap is léprecsaltak ... A tulső oldalon reszketve pislákol á fény. Megmozdulnak előttem a gvökérszálak. lehet, hogv 'árnak felettem. Eltévesztem a számolást. Sz első lobbanásra biztosan emlékszem ... Egy, kettő, három. Nehéz kivárnom, mfg étőko’orják' a harmadik gvufaszálaf .. Sz Is lehet, hogy ez már a negyedik tizedik... Pallai mindig^ változtatja a jelzéseket. Mikor Ideértünk, ä kerülő fehér karót szűrt a fa törzse elé. Ullaltn között lobbanva sercég a fény. E©* zem felé* kitartom a gvökérszálak elé. Utána csend maid alaktalan szavak verődnék a parttip Beszélnek, tnácsfalanok. Svagv eltévesztették a leieket? Pedig mindent űgv csinálok, ahogy Pallai mondta. Annyira bebújtam a fa* — Arad... Pattal pálinkával kTnálja őket. Hallom a fogakhoz verődő üvegszál kocogását aztán éhes, nagv kortyokban döntik magukba az Italt. Arad a vfz — mondiák a gazda felé. Pallat válasz helyett ismét az öveget nyomja kezükbe. — Rosszkor lőttünk. Arcokat nem látni a szavak gazdátlanul táncolnak a levegőben. A suttogás elválik a part szélétől, megakad Pallaln aztán lezuhan a nagy, sötét mélységbe; — Visszafelé csónakkal kellene próbálkozni... •= Arra nincs Idő. Pallai most élet és halál ura. Nem beszél sokat de ragaszkodik elhatározásához. Ezt tapasztaltam tegnap Is. ha veszélvbe kerül néni vészt! el á fejét, olvan lesz mint egv farkas, könyörtelen magához és másokhoz Is. A sötétet érzi. Azon*űl emberi feiek merednek felé. várták mit mond. A fiat émfier vB* cögva melegíti mays alatt a földet. Pallai napokkal ezelőtt készült erre az útra. Szőtte í hálót, átgondolta a legklsebfi részleteket te, most fheg azt mondiák árad a víz. Miért tél ez ä hat émfier? Érzem. Paltaf gondolataival ráfonMtk f csomagokra, számol. A maga érdekéfien S fial emfier fielvett. égy látfiafatlan szövődmény fi©* Iyeft Is számöT. ■= FélmíjllS korona van B Parton! Ezek fe egymás» vadásznak, leskelődnek... *— Aradi X csend, S sötét, S föld átvesz! i Hangok 12
