A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-10 / 28. szám
A társaság már várta a lányt. Köztük volt az üzemigazgatő is, akinek arcán a jólét jelei tükröződtek s virágcsokrot szorongatott a kezében. A lány gyászruhában érkezett s figyelmen kívül hagyva őket, elvonult mellettük s csupán a fiatal Trisztán félénk felkiáltására reagált. Trisztánnak egyetlen szó forgott csak a fejében, egyetlen név: Annabella. Majd bemutatkozott: Trisztán a nevem... és isteni képzőművész — leszek... — tette hozzá. Annabellának okmányokra, iratokra, állampolgárságra volt szüksége s rákényszerült, hogy férjhez menjen. De közben hirtelen felsírtak a szirénák vésztjósló hangjai s a megriadt, menekülő tömeg sodrása elszakította egymástól a két fiatalt. Trisztán földalatti óvóhelyeken kereste a lányt, de mivel nem találta, képzeletében próbálta megtestesíteni. Annabella egyedül kószált a város utcáin, majd betévedt a halottasházba, ahol megismerkedett a kozmetikus nővel, a halottak arcának szépltőjével s a hajdani tehetséges szobrásszal, Harvannal, aki ezekről az arcokról készített viaszmaszkokat. Annabella csodálatos lány volt. Bűvös, utánozhatatlan, csábító. Vonzóereje felzaklatta az emberek fantáziáját — költőkét, professzorokét, festőkét, akik a végén a szerencsétlenségbe vitték. Trisztán már az elején sejtette a lány halálát, aki végül Új szlovák filmalkotás A CSOlAlAIIS is a halottasházban végezte. Harvan, a szobrász, bosszúból minden ismerősének elküldte a lány halotti maszkját Azok szégyellték magukat, de az ember csak annyit szégyelhet, amennyit a lelkiismerete elviselni képes. Annabella meghalt s minden üres maradt. Egyedül egy ember hitte, hogy él, hogy nem halt meg, csupán elment. Ez az ember Trisztán volt. A. rendező, Stefan über nagy feladatra vállalkozott: a szlovák szürrealista irányzat egyik reprezentáns alkotásának, Dominik Tatarka regényének filmbeli megfogalmazására. A film főhőse valóban hús-vér megszemélyesítője a szerző s a rendező elképzelte lánynak s a fiatal Trisztán irreális álmai is érthető kifejezést nyernek a filmen. Ki is volt Annabella? Kire hasonlít az üzemigazgaió, akinek arcán a jólét jelei tükröződnek? Ki is az álmodozó, tervezgető fiatal képzőművész, Trisztán, Harvan, a szobrász és a többiek .. ? Dominik Tatarka regénye élesen ellenszegül a nyárspolgári etikának, esztétikának, a szociális elnyomásnak és a háborúnak, telítve van költészettel, vágyakkal, s mint filmalkotás, eredeti megfogalmazásban kerül a modern néző elé. Az író absztrakt fantáziájának irodalmi kifejezése konkrét, eredeti formát nyer a filmvásznon. Megérti-e a mai, gyakorlati szemléletű néző a harmincas, negyvenes évek elidegenedett emberének filozófiáját, — tehetnénk fel a kérdést, amelyre azonnal igennel válaszolhatunk, hiszen a mai emberből sem hiányzik a fantázia, a természetes képzelőerő, ami ma már nem a magasságokba tör, hanem egyre közelebb az emberhez, ahol valósággá változik. Azt mondottuk, hogy a film alapeszméje a művészet és a művészeti erkölcshöz való viszonyulás, hozzáállás. Az egykori nyárspolgár kitaposott ízlése elleni harc egyben az ellenszegülő útkeresés produktuma is. Nem áltassuk magunkat azzal, hogy csak az előző generációról szól ez a film. Uher alkotása komoly hozzászólást jelent a mai, modern művészetről folytatott vitához. Reméljük, hogy majd a nézők is így értelmezik. A. H. ORDÓDY KATALIN Falvaink vándorai Kattognak a vonatkerekek, néhány napos hivatalos csehországi utam hazafelé vezet. Kattognak a vonatkerekek, nézem a tájat, az opálos színekben tündöklő Hanák-síkságot és arra gondolok mennyi arca van a rónának, hány nyelven tud szólni az emberhez. Itt Is megértem a folyó csevegését, a füvek suttogását, gyönyörködve észre veszem a vetések ezerféle zöldjét, de másfajta beszéd ez, mint amivel a csallóközi, mátyusföldi, garammentí rétek szólítanak meg. Aztán egyszerre csak mintha mégis az ő hangjukat ,hallanám. Nótaszó foszlányai jutnak el hozzám: „ ... meg a fülemüle, szép a rózsám, hogy .váljak meg tűle...“ Elindulok a forrás Irányába. Nótázó magyarok ülnek a telefüstölt fülkében. Nótázó magyarok, hortyogő, kártyázó, vagy .csöndesen maguk elé néző, viseltes ruhájú, napégette bőrű, kérges kezű magyarok, fiatalok, idősebbek, öregek. Hét végén, pénteken, szombaton mindig találkozni Csehországból vagy Osztrava környékéről, és itt-ott Észak-Szlovákiából hazafelé a Duna, a Garam és Ipoly alsó folyása öntözte tájak felé magyarokkal. — Hát maguk merről, hová? — Galánta, Nagymegyer, Kürt, Köbölkút, Párkány, Ebed, Garamkövesd, Zselíz, — hallom a válaszokat. Ennyi egészséges, munkabíró férfi miért vándorol az ország legtávolabbi sarkaiba munka után? És jönnek az érvek: a mi vidékünkön nincs elég munkaalkalom, a sógorom hívott, ho'gy ott jobban lehet keresni, velem furcsán bántak el a faluban, jobban érvényesülök a szakmámban, ,stb., stb. Az akácos, poros, nagyablakú új házakkal teli épített új negyedekkel, régi templomokkal és új kultúrházakkal ékeskedő falukra gondolok, ahol minden hétfőn, de esetleg csak minden második, vagy negyedik hétfőn sima, vagy ráncos képű asszonyok tömik a koffert, a hátizsákot hazai falatokkal, tiszta fehérneművel és a férj, a fiú nélkül eltöltendő napokra gondolnak. A százasok gyülekeznek a szekrényfiók zugában, biztatóan fiadzik az új házra való. De nem fordult-e elő, -hogy álltak a falak, a virágok is kinyíltak az új kerítés mögött, a fecske is tanyát vert már az eresz alatt, de nem tudtak lemondani arról az egy-két százasnyi többletről és a gyermekek, az unokák, az asszonyok esténként arra gondolnak: majd két hét múlva, ha megjön ,Sándor, majd bekeríti a csirkeólakat, majd megmetszi a gylümölcsfákpV, majd megbeszéljük, hogy hová is menjek a tanév vége után, majd elhozza a megígért csokoládé nyulat, majd... majd ... És várnak, hétről-hétre, évről-évre várnak. Vagy nem is várnak? Vannak talán elidegenedő házastársak, apák és gyermekek? Vannak. És akkor már az új házak erős falai sem tudják megőrizni a család melegét. • • « Sebes víz a Garam, siet a Dunába... Ott, a Garam és a Duna összefolyásánál, ahol sokáig a bőven termő áldott síkság megművelése adta a kétkezi munkásnak szinte az egyedüli kereseti lehetőséget, már több mint egy éve hatalmas építkezés folyik. Maga az építkezés és az épülő óriási papírgyár nemcsak ígéri, már ontja is a rég várt munkaalkalmat, szakmunkásoknak, segédmunkásoknak egyaránt. Három járás munkaerejét szippantja fel, elhalkul a nóta, ritkább lesz a magyar szó a hétvégén erre a tájra tartó, meszsziről jövő vonatokon. ígéret földje? így nevezni hamis pátosz lenne, de Ígéret, reális lehetőség, hogy a vándor megtérjen, hogy a szülőföld kenyeret adjon, amely mégiscsak ízesebb. Igaz, az ország bármely részén végzett munka egyaránt a haza javát szolgálja, egyaránt becsület dolga és a megélhetést is ugyanúgy biztosítja, de mi indokolhatná, hogy amit otthon is megtalálunk, azt a családtól az otthontól távol keressük? A kisvárostól az illatozó gyümölcsösökön vezet az út az építkezéshez. Az utcákat eltakarja a fák nyári zöld lombkoszorúja, csak a párkányi ,új lakótelep modern erkélyes épülettőbjeinek ■csillogó ablakszeme lát át a fák fölött és kíséri a munkába igyekvőket egész az építkezésig. Horváth Vince, a műhelytanács elnöke (az .igazgatóság Pozsonyban van és a hatalmas részleget nem akarják külön igazgatósági jogkörrel felruházni — azt hiszem nem tévedek, ha úgy .gondolom, hogy a prémiumok miatt, ami így a pozsonyiaknak csurran-csöppen — így bármily furcsa, a monumális építkezésnek nincs üzemi tanácsa csak mühelytanácsa), már beosztásánál .fogva ismeri a dolgozókat, nemcsak a munkahelyükön, de úgy nagyjából tudja, kit honnét fújt ide a szél, megsejti ki köt ki itt véglegesen, meg szimatolja, ki a vándormadár fajta. Megerősíti sejtésemet a környező, de a távolabbi falvak lakossága, zömmel férfi lakossága, amely ,ltt reméli megtalálni állandó munkahelyét. A segédmunkások órabére 8.50—9 Kös körül mozog Az 5-ös építkezési igazgatóságon (ahová Pá£_kánj is tartozik) az átlag kereset itt a legmagasabb Az új irányítási rendszer január 1-től lépett élet .be, s mi tagadás, ennek eleinte kedvezőtlen hatása mutatkozott, amellett télen -a keresetek i: az átlaghoz viszonyítva minimálisra csökkentek •Ennek ellenére csak a balkezesek, a nyugtalar vérűek hagyták el az építkezést. Valóban csal ezek? Helyesbítsünk! Olyanok is, akik évekig ki Szabó Mihály, „örökre hazatért* 6
