A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-25 / 39. szám
zé számít a bányászmunka, de azért már nem azonos a vak bányató robotjával, mint ahogy nehéz életére vigasztalást sem a szombat esti kocsmázásban keres már a bányász. » * * * Egy levél szólított a tíz tajtl ember közé, pontosabban a benne foglalt meleg elismerés hangja munkájukra vonatkozóan. Ugyanis a szóban forgó emberek a hnyustyai zsírkö — bányában dolgoznak már mintegy tizenöt esztendeje, s ez idő alatt a bányatgazgatóság és a mérnökök csak a legjobbakat tapasztalták munkájukban és privát életükben egyaránt. „Tervüket mindig száz százalékon felül teljesítik — így szól a levél, amtt Fekete László mérnök írt a szerkesztőségnek —, Ha valami nehéz, fontos, veszélyes munkáról van szó, azt mondja a munkavezető mérnök: majd a magyarok megcsináljákI Es ezt igen jól estk hallani...“ — Ügy van, ahogy a levélben áll... már hogy a magyarok megcsinálnak mindent, amtt emberektől el lehet várni — állította egy másik fiatal mérnök, Gál Ferenc is, akitől viszont már a helyszínen tudakozódtam a Fajtiból való bányászok után. — Ha valahol „szakadás" történik fmt így nevezzük az omlást), amit nagyon nehéz megfogni, akkor mindig őket küldik helyrehozni a fejtésen esett kárt. Akt hallott már a zsírkőről, az talán el tudja képzelni, milyen nehéz munka lehet csúszós, sikamlós felületű kőzettömeg omlását megállítani. Ez az újdonsült fiatal mérnök vezetett keresztül a bányafolyósokon is. A diplomáján úgyszólván még alig száradt meg a tinta. Ám ahhoz képest, érezhetően nagy biztonsággal közlekedik a munkahelyt viszonyok és a bányászok között. Mint aki más aspektusból is látta már a bányamunka lényegét, mint amtt abból a mérnöki poszt magaslata láttat. Aminthogy ilyesmiről van is szó. Technikusként dolgozott itt előbb, mígnem a bánya ösztöndíjjal elküldte bányamérnöki főiskolára. A talcum, közismert nevén a zsírkő. olyan könnyen hozzáférhető talajrétegekben fekszik, még pedig lencseformájú, dús, olykor tizenhat méter vastag rétegekben, hogy kibányászása nem igényel nagyobb megerőltetést, sem különösebb bányászati eljárásokat. Ebbe a bányába is szinte Úgy lehet besétálni egy alagúton által, mint a turistaforgalom számára nyitott természeti barlangokba. Csak a folyosók sötétsége, a mennyezetről kitartóan csöpögő víz s a mtndüntalan láb alá kerülő sínek juttatják az ember eszébe, hogy bányában van. A vágatokban borzongató légvonat húz, a bányászlámpa imbolygó fényét visszaverő szürke Pál Lajos vájár új vágatot robbant zsírkőfalak láttán olyan kietlen érzése támad az embernek, mintha a természet kriptájában járna. Vajon mennyi életnek kellett elpusztulnia a föld őskorában, hogy a krétakori tengerek lerakhassák üledékeiket itt is, a Rima völgyében, a Sajó völgyében és a Gömör —Szepsi Erchegység tektonikus gyürődésü hegyláncolatának falai mentén? Ki tudja. Mérnökömet sem foglalkoztathatta különösebben, inkább azt magyarázgatta aprólékosan, monoton, töredezett menetű mondatokban, mintegy maga elé beszélve, hogy milyen sokoldalúan használják fel a zsírkövet a vegyészeiben, a gumiárük gyártásánál, a kozmetikai iparban és a tablettás gyógyszerek készítése során. Sőt, ha jól értettem, még a papírgyártásban, az úgynevezett krétapapíros előállításához is szükség van rá. De, úgy hiszem, elengedi az olvasó, ha ez egyszer nem a munkahelyről és az ott végbemenő termelőmunka folyamatairól szól a riport további része, hanem a benne részt vevő emberről. Ami egy magasabb szintézisen tulajdonképpen majdnem egyet jelent. A tíz tajti bányász: Bástl Barnabás, Básti Gábriel, Básti István, Bástl János, Básti József, Molnár István, Pál Ernő, Pál Géza, Pál Gyula, valamint Pál Lajos (összevissza jóformán ez a három családnév dominál a falu lakójegyzékén is), minden héten száznegyvenkilométeres utat tesz meg az otthontól a munkahelyig, autóbuszon és vonaton. Hetven kilométert hétfőn odafelé, hetven kilométert pénteken vissza. Jó munkaviszonyukra való külön tekintettel a bánya üzemvezetősége részükre azt a kedvezményt nyújtotta, hogy hétfőn délutáni műszakkal kezdhetik, s pénteken délben fejezhetik be a hetet. Minden héten öt napig vannak távol családjuktól, mivel negyvenkétórás munkahét szerint dolgoznak, s csupán a hónap negyedik szombatját dolgozzák le. Ez alatt asszonyaik n falu szövetkezetében 5 okáig úgy élt emlékezetemben a bányamunka, ahogy gyermekkoromban egy véletlen epizód folytán megismertem. A nyári vakáció egyik szép tétlen napján, már nem emlékszem, kinek a fantáziagyújtó ajánlatára, kimentünk az erdei kőbányába Jövést" nézni, ami alatt a bányászok a robbantást értik. Látványos volt az égszakasztó robbanás nyomán a kőpor- és lőporfüstfelhőbe hanyatló sziklafal képe, s a fizikai erőfeszítés heroikus voltát példázták szememben a dagadó izmokkal dolgozó kőfejtők és Hcerek, azonban a munka mélységes emberi voltát a bányamühelyben láttam meg, ahol a bányaszerszámokat javították és élesítették. Alig különbözött a falusi kovácsműhely éktől, csak éppen patkót nem készítettek benne, és valamivel nagyobb volt amattól. Öreg .mester szaladozott benne kis kovácsolvasztó, szerszámpad és üllő között, élénk, csengő-bongó munkazajt verve maga körül, míg mellette egy atléta trtkós diákgyerek a fújtatót hajtotta. Nem tudom már miért, talán verejtékező homloka láttán, megkérdeztem: nehéz-e a fújtatás? Ördöngős mosoly kíséretében felelte a siheder: — Hát, bizony, ezt taposni kell szigorúanI... Csak azóta tudom, úgy értette, hogy nyolc órán keresztül lankadatlanul kell végezni azt. Azóta más képzetek Is társultak a bányászéletről való elképzeléseimhez, s természetesen a maga objektív valóságában is átment bizonyos változásokon, semhogy a régi konvencionális felfogás szerint nézhetnénk rá. Ugyan, még mindig a legnehezebb munkák kö-A család körében • ROBINSON SZIGETE. A Csendes-óceánban elterülő Juan Feznandéz-szigetcsoport hasonló nevű szigetét a chilei hatóságok Robinson Crusoe-szigetté keresztelték át Alexander Selkirk tengerésznek ezen a szigeten átélt viszontagságai ihlették meg Daniel Defoet a halhatatlan regény megírására. • HÁNYÁN DOLGOZNAK A MEZŐGAZDASÁGBAN? Az 1965 decemberében készült összeírás szerint mezőgazdaságunknak 1 192 000 állandó és 746 000 kisegítő dolgozója van. Az utóbbi három évben évenként mintegy 28 000 állandó munkaerő hagyta ott a mezőgazdaságot. A legnagyobb munkaerőcsökkenést a keletszlovákiai (8,8 %) és a délcsehországi kerület mutatta ki. Az állandó munkaerők 51,1 %-a nő (1963-ban még 52,5 %). Egy állandó munkaerőre hat hektár mezőgazdasági terület esik. * • • • REPÜLÜNK. Nem teljes statisztikai kimutatás szerint 1965-ben a világon több mint 180 millió személy utazott repülőgépen; ugyanakkor a teherforgalom az előző évihez képest 28 %-kal növekedett. A Csehszlovák Légiutak Vállalat gépeit bel- és külföldi vonalakon összesen 1 245 174 személy vette igénybe, ami 18,6 %-kal több az előző év forgalmánál. * • * • DOLGOZÓK ÉS OTTHONULÖKI Az alkalmazási viszonyban lévők száma az összlakossághoz képest az európai országok közül a Szovjetunióban a legnagyobb - 52 %. A második helyen Csehszlovákia és Ausztria áll 48 %-kal; a további sorrend: Nagybritannia, NDK és Lengyelország - 47 %, NSZK - 46,6 %, Franciaország - 42,6 % stb. Németalföldön ez az arány csupán 36,4 %-ot tesz ki.
