A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-10 / 28. szám
100 évvel ezelőtt Az Ausztria és Poroszország közti évszázados versengés, közvetlenül pedig a schleswlg-holsteini konfliktus robbantotta ki a múlt század legrövidebb, de legvéresebb háborúját, melyet németek vívtak — németek ellen Ferenc júzsef talán életének legnagyobb baklövését követte el, amikor — bár délen hadban állt az olaszokkal — 1866-ban megüzente a háborút I. Vilmos porosz királynak. A porosz haderő túlnyomó része (250 000 fő) I. Vilmos király személyes vezetése alatt, Moltke vezérkari főnök tervei szerint három hadseregre osztva koncentrikus támadásba vonult fel Csehország ellen, melynek északkeleti részén gyülekezett a Benedek táborszernagy fővezérlete alá helyezett északi osztrák hadsereg (240 000 ember). A porosz seregek jobbszárnya előbb HUhnenwasser, majd Münchengrötz mellett verte meg az osztrákokkal szövetséges szász hadtestet. Ezután egyesült a két porosz sereg és Jlüín mellett újabb győzelmet vívtak ki a szintén egyesült szász és osztrák hadtest felett. A II. porosz hadsereg Szilézia felől tört be Csehországba és Trautenau mellett ütközött meg a X. osztrák hadsereggel. A harmadik porosz hadoszlop Náchod, Skalltz és SchwelnschSdel mellett győzte le az osztrák seregeket. Az osztrák hadsereg kétharmada tehát már meg volt verve, amikor Benedek táborszernagy a döntő ütközetre Könlnggrötztől nyugatra állította fel 8 hadtestből álló seregét. Július 3-án reggel 8-kor kezdődött a csata. Heves és váltakozó eredményű harc folyt egészen délig, amikor a II. porosz hadsereg (97 000 ember) az osztrák sereg jobbszárnyára törve, a gyengén védett chluml magaslatok elfoglalásával eldöntötte az ütközet sorsát. Leírhatatlan volt a pánik. Az osztrák sereg rendkívül nagy veszteségek árán (20 000 halott és sebesült, 20 000 fogoly, 187 ágyú. Könlggrötz (ma Hradec Králové) várának védelme alatt menekült át az Elbán, újabb hiábavaló veszteségek árán. A poroszok ugyanis nem üldözték a rendezetlenül menekülő, mintegy 100 000 fűt számláló osztrák sereget. Július 4-én, hajnali 3 órakor Benedek osztrák fővezér a következő lakonikus táviratot küldte Ferenc Józsefnek: „Miután az egész hadsereg, több órán át, nagyszerűen harcolt Kiiniggrfitznál, az ellenségnek, a kedvezőtlen időjárástól támogattatván, sikerült a hadsereget oldalról és hátulról bekerítenie, és minden ellenállás dacára meg kellett kezdeni a visszavonulást.“ A porosz sereg, mely 9000 embert veszített, a győzelem után ketté vált. A II. hadsereg a hátráló osztrákok nyomában Olmütz (Olomouc) felé tartott, a másik két sereg pedig Brünn irányában egyenesen Bécs felé sietett és a Duna bal partján, a florisdorfi hídfőben foglalt állást A háború utolsó csatája A Königgrätz alól menekülő osztrák sereg a tobitschaui csata után elhagyta a Morva folyó útirányát és a Kls-Kárpátokon át a Vág völgyébe vonult, hogy Pozsonyon át jusson a Duna jobbpartjára. Az üldöző porosz sereg balszárnya a Morva folyón átkelve Stomfán át szintén Pozsony felé nyomult, melyet a II. osztrák sereg tartott megszállva. Pozsony határában, Lamacs mellett folyt le július 22-én az osztrák—porosz háború utolsó csatája. Hartmann porosz serege Holies körül lépte át a régi magyar határt ég Márlavölgy felől közeledett Pozsony felé. A lamacsi síkon kiemelkedik egy domb, a Handl-HUgl. Itt sorakozott fel az osztrák tüzérség, hogy a Zergehegyről és a lamacsi útról jövő poroszokat feltartóztassa. Ugyanezt az utat lejjebb a város felé az osztrákokkal szövetséges szászok védték. Ebből a célból megszállták a Kálvária-hegyet és a mélyúti magaslatokat. Egy osztrák zászlóalj pedig a Hegyiliget oldalán helyezkedett el. A poroszok már az osztrák állások megkerülését kezdték meg a Zerge-hegyen át, amikor déli 12 órakor megérkezett a nikolsbiirgi Ideiglenes fegyverszünet híre, mely véget vetett a küzdelemnek. A harc rövid volt, de Igen heves, és mindkét részről aránylag nagy véráldozatot követelt. Néhány száz katona lelte itt halálát. A poroszok fölényben voltak, mert már hátultöltő fegyvert használtak, míg a császáriak még a körülményesebb elöltöltő puskából lőttek. Az 1866-os osztrák—porosz háborúban a Zerge hegyen elesett katonák emlékműve A poroszok sebesttltjeiket a Szalmakunyhóra vitték. Kiemelték sarkaiból az ajtókat és azon hordták sebesültjelket. Osztrák részről a sebesülteket önkéntesekből alkotott szanltéccsapat szállította a városba. A halottakat részben a városi katonai temetőben, a lamacsi temetőben, itt-ott a zergehegyi erdőkben és egy közös sírban helyezték el, amely fölé később városunk polgársága emlékművet helyezett el. 1 Július 27-én végleg megkötötték a fegyverszünetet, majd augusztus 23-án a prágai „Kék csillag“ szállóban a békét, melyben Ausztria lemondott Holsteinről Poroszország javára, kilépett a Bundból (Német-szövetség) és 20 millió tallér hadikárpótlás fizetésre kötelezte magát. Nyitva állt az út a porosz imperializmus hódító politikája és — az osztrák birodalom felbomlása felé. — ta és ki — 1866. június 27 — osztrák vadászok a trautenaui (trutnovi) csatában Benedek Lajos táborszernagy, Gúnyrajz Ferenc Józsefről, az az 1866-os háború osztrák főve 1866-os vesztes háború után zére A spanyol polgárháború évfordulóján 1938. július 19 örök Időkre léngolő betűkkel lesz beírva a sokat szenvedett spanyol nép történetébe. E napon Indított harcot olasz- és német fasiszta segítséggel Francisco Franco tábornok a Spanyol Köztársaság ellen. XII. Alfonz király uralkodása Idején 1923-ban Mlguel Primo de Rlvera tábornok államcsínyt hajtott végre, s a kormányt és a parlamentet feloszlatva, a haladó pártokat és szervezeteket betiltva katonai diktatúrát vezetett be. A fasiszta diktatúra ellen a huszas évek vége felé rohamosan erősödött a munkásosztály, a dolgozó tömegek, sőt a burzsoázia és a tisztikar egy részének ellenállása, ami az 1929—33-1 gazdasági válság Idején bekövetkezett forradalmi fellendülés során Primo de Rlvera bukásához vezetett. 1931 áprilisában győznek a köztársaság hívei, mire XIII. Alfonz király elhagyja az országot, a szocialisták és republikánusok kikiáltják a köztársaságot. A polgári demokratikus forradalomból született köztársaság több demokratikus reformot hajt végre: felosztja a feudális nagybirtokokat, feloszlatja a szerzetesrendeket, elválasztja az államot az egyháztól, az Iskolákba az egyházi oktatás helyett bevezeti a világi oktatást, autonómiát ad Katalonlának és a Baszkföldnek. Az új alkotmány nem oldotta meg radikálisan a polgári demokratikus átalakulás főbb kérdéseit, nem számolta fel az ellenforradalmi erőket. Ezek az egyház támogatásával kiterjedt szervezkedésbe és agltáclóba kezdtek, létrehozták a fasiszta Falange szervezetet és a jobboldali pártok egységfrontját, amely az 1933-1 választásokon többséget szerzett. A klerlkálls-tanzervatlv kormány a köztársaság demokratikus vívmányait jórészt felszámolta. A fekete reakció tombolásának két éve alatt azonban hatalmas tömegmegmozdulások, sztrájkok, felkelések zajlottak le, 1936 januárjában pedig a kommunista, a szocialista párt, a szakszervezetek és a köztársasági pártok részvételével létrejött az antifasiszta népfront, amely a februári választásokon fényes győzelmet aratott. Az 1938. július 19-én Marokkóban, Franco tábornok vezetésével kitört ellenforradalmi felkelés hamarosan polgárháborúvá szélesedett, amelyben Franco ellonforradalml erőit a fasiszta Németország és Olaszország Intervenciós csapatokkal támogatta. A köztársaságlakat, akik a kommunista párt vezetésével mélyreható szocialista reformokat hajtottak végre, támogatták a dolgozó tömegek s a távoli Szovjetunió támogatására és a nemzetközi brigádokra támaszkodtak. A spanyol népi köztársaság három évi hősies küzdelem után, amelyben más országok kommunistái — Így a magyar Zalka Máté és mások — áldozatosan harcoltak, végül a fasiszta ellenforradalmárok és Intervenciósok nagy katonai túlereje következtében 1939 márciusában elbukott. Több mint negyed évszázada nyögi a hősies spanyol munkásosztály Franco fasiszta diktatúráját. A tömegek egyre nagyobb mértékű radlkallzálódása azonban arra mutat, hogy az utolsó fasiszta diktatúra napjai Is meg vannak számlálva Európában.
