A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-10 / 28. szám

„és mégis forog“. A kerekek az élet foly­tonosan forgó kerekeit idézik fel a nézőben. j műfajú színház mutatkozott be az 1964 végén, Velencében megrendezett Prózai Fesztiválon: a prágai Fekete Színház. A számos országból egybesereglett kri­tikusok közül a milánói Raoul Radice járt leg­közelebb az Igazsághoz, amikor az úttörő kí­sérletről egy tömör mondatban így emlékezett meg: „Megkomponált látványosság, amelyben a zene helyettesíti a beszédet.“ A Fekete Színház úgynevezett „csupa szín­ház“, pusztán flguratív eszközökkel ható, né­ma, képekre és nem szavakra épít. Az egymást követő kis jeleneteket, a cselekmény epizódjait zene kíséri, a zene szabja meg a Játék ritmusát, s festi alá >a történést. Elsősorban ez a zene Juttatja kifejezésre a játék szórakoztató jelle­gét. Amikor a függöny felmegy, a néző csak sűrű jfffekefe Színház fekete légkört lát. Ebben a teljes sötétben azután színes tárgyak lebegnek, színészek, akik a levegőben járnak. Mindez úgy tűnik, mintha a személyek és tárgyak mentesek lennének a nehézségi erő törvényei alól, szinte önálló éle­tet élnének. A pantomim mesejátékszerfl, mert annak ellenére, hogy az egyes jelenetek festől­en valószerűek, a játék egészében az álmok, lá­tomások és a külvilág benyomásainak könnyed egybeolvasztáséra törekszik, finoman szürre­alista. Az egyes képek hol a családi élet meleg ott­­honlasságát, hol az élet árnyoldalait ábrázol­ják. A Fekete Színház minden Jelenetéből emel­kedett vidámság, nemes képzelőerő árad, mú­zsája az egyszerűség. Az előadás a nézőt együttműködésre készteti, a közreműködésre számít Is A közönség ebben a színházban nem passzív, hanem együtt alkot szerzővel és sze­replőkkel. Mivel erre nem minden nézőben van egyformán kifejlődött hajlam, a Fekete Szín­ház a különböző érzelmű nézőkhöz különböző élményekkel szól. A kifejező eszközöknek ez az újszerűsége hatalmába keríti a nézőt, magával ragadja a színház különleges élményvilágába, s egy új „nyelv“ varázsával szól hozzá. A siker további munkára sarkalta az együt­test. Az új műfajt a színházi szakemberek nem csak Csehszlovákiában, hanem az együttes ven­dégjátékai során más országokban le magasra értékelték. Huszonnyolc országban 700 táblás ház adó­zott művészetüknek. Tavaly októberben Athén­ben a „Homlokráncok alatt“ című új műsorral kezdték meg az új idényt. A darab tartalmát épp oly nehéz lenne szavakba foglalni, mint amilyen nehéz a zene nyelvét szavakra lefor­dítani, vagy elmondani röviden az élményt, amit egy képzőművészeti alkotás vált ki első pilanatra a nézőből. A Játékon a humánum eszméje vonul végig, a cselekmény emberi Ide­álokat idéz és utal arra, hogy milyen nehéz lenne nélkülük az élet. A Fekete Színház e tétel bizonyítására minden eszközt felhasznál, amely alkalmas arra, hogy a néző fantáziáját felkelt­se: balett pontimlmet, zenét, művészi ízlés­sel formált tárgyak mozgását a színpadon, H. Gy. „Szárnyak“. Eszményi lény, vásári környezet­ben „Nehéz játék“. Ez a nehéz játék — maga az élet Mcvtceíía JíaáOcaianni a mintaférj „Soha nem fogok elszakadni az egyszerű emberektől, mert sohasem leszek gazdag. Az összes pénzem elköltőm, s úgy élek, mint valaha.“ Az „Édes élet“ vagy a „8 és Vz“ világsikerében jelentős szerep jut Mastroianntnak. Az Édes élet új ságírója vagy a 8 és Vz Guldója nem a megszokott értelemben „jól eljátszott“ szerepek. A filmek kü­lönleges nagysága egyenes arány­ban van Mastrolannt újszerű ala­kításaival. Ml ez az újszerűség? Ha csak egy mondatban felelhetnék erre a kérdésre azt mondanám, hogy a hétköznapi egyszerűség ... Mastrotannl „felfedezi* az esetten pillanatok sutaságát, őszinteségét. Eszembe jut egy jelenet a 8 és Vz­­ből. Guidó lepedőbe burkolva für­désre vár. Unalomból egy melódiát dudorásztk, és annak ütemére fo­kozatosan meg-megroggyan a tér­de. Ahogyan a színész ezt a jele­netet eljátssza, sokat tud elmondani az emberről. Szándékosan nem írom, hogy a szerepről, mert ez több annál. Marcello Mastrolannt a hétközna­pok embere. Ironikusan kispolgár­nak mondja magát. Egyszerű csalá­di életet él, nem jár sehová, csak a barátaihoz. „... hogy mostanában sokat keresek, úgy tűnik nekem, akár egy tündérmese. Ha ennek vége lesz, vége lesz a mesének Is. Ügy élünk majd a feleségemmel, mint azelőtt. Hiába, könnyelmű ola­szok vagyunk. Már látom magam, amint öregségemre elnyűtt nadrág­ban kártyázom valamelyik római kiskocsmában..." Egyik nyugati lap munkatársa megkérdezte a legnagyobb női sztá­rokat — többek között Lorent, Car­­dlnalét, Ursula Andresst, kt a leg­kedvesebb partnerük? A kérdezet­tek jelentős többsége Mastrolannlt választotta. Sőt a következő kér­désre azt felelték, hogy férjnek ts öt, vagy hasonló típusú férfit sze­retnének. Marcello Mastrolannt — Oscar­­dljas színész a dél olaszországi Eontana Llroban született. Édesap­ja bognár volt. 72 éves édesanyja még ma sem lelkesedik fia foglal­kozásáért és Igyekszik biztosabb jö­vedelmű tevékenységre bírni. Különféle foglalkozások — föld műves, könyvelő, katona — után kereskedelmi Iskolát végzett Ró­mában. Az Egyetemi Színházban műkedvelösködött. Felfigyelt rá L. Visconti és szerződtette őt a társu­lathoz. Több Shakespeare szere­pet alakított. Népszerűsége az öt­venes évek elején kezdett kibonta­kozni. Első komolyabb szerepét az „Augusztusi vasárnap" c. filmben kapta. Közben fellépett a Teatro Elíseóban ahol T. Williams „A vágy villamosa" és Miller az „Ügynök halála" c. darabjában játszott. Napjainkban az egyik legkereset­tebb és legjobban fizetett filmszí­nész. (Egy egy főszerepért 1 millió dollár-körüli honoráriumot kap.) Nemcsak a nézők, de most már a kritikusok ts eltsmertk. Egyikük vé­leménye szerint, Mastrolannt a leg­jobb színész, akt ma a kamerák előtt áll. A csúcsra az említett két Fellini filmen kívül a „Válás olasz módra" c. film főszerepe juttatta, amiért Oscar-díjat kapott. Az utób­bi hónapokban a krtttkusok dorgál­ják őt, mert tudásánál jóval szeré nyebb szerepeket ts vállal. Felllnt így vélekedik Mastrolan­­ntról: „. ■ .a munkán kívül ritkán találkozunk, mégis őszinte barát­ság alakult ki közöttünk. Mastrot­annl rokonszenves egyéniség. A lel­kesedés, az ártatlanság és a sar­­latánság keverékét látom benne, mint valami Ifjabb fivéremben. S nem kevésbé bámulom színészt alkotóerejét. Nagyon tehetséges színész. Vavreczky Géza FTT3T

Next

/
Thumbnails
Contents