A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-11 / 37. szám
Egy pozsonyi fiatalember a századforduló körül, miután Svájcban elvégezte az építészeti iskolát, a régi Wanderburschék mintájára — bár kész emberként — Párizsim, a művészetek fővárosába ment, hogy ott dolgozzék, lásson, tanuljon. Ez a fiatalember ma már 80 esztendős és nemrégiben az építészet terén végzett munkájáért, publicisztikai tevékenységéért, egész értékes életművéért megkapta az „Érdemes művész“ elmet. A párizsi évek lelkes, erőtől és tervektől duzzadó fiatlembero nagy utat járt bé, a kitüntetésig, mely érdemes művésszé avatta. Ma már a fél város „Szőnyl Bandi bácsija.“ ősz hajjal keretezett kedves arcát, friss mozgású alakját, a legutóbbi Időkig ott lehetett látni az iskolai farsangi bálokon, a Vöröskereszt rendezvényein, mert érdekelte minden, ami emberi, az emberi élet vidám és komoly mozzanatai — ez tartotta meg őt mindmáig fiatalnak. Ahogy most elém jön és üdvözöl mozdulatai lassúbbak, fáradtabbak a szokottnál. Bandi bácsi nemrégiben súlyos operáción esett át, de nagyszerű szervezete lassan ismét a régi erőre kap. A város a szeme előtt fejlődött azzá a nagy és modern várossá, aminek ma ismerjük. A szeme előtt fejlődött és az ő aktív hozzájáruláséViszontlátásra A hosszú szünet után újra meghirdetett Debreceni Nyári Egyetem nagy visszhangot váltott ki Euröpa-szerte. Tizenhárom országból csaknem 140 résztvevő érkezett az AlfOld legnagyobb városába. Csehszlovákiából szép számú jelentkezést kapott a nyári egyetem titkársága. Itt adtak találkozót egymásnak a prágai, brnól, pozsonyi, párkányi, kassai érdeklődők. Több pedagógus is volt köztük, így Puballa Éva Kassáról, Dejcző Mária Párkányból, Törők Matild és Lukovics Izabella Pozsonyból. Természetesen nemcsak tanárok jöttek el Debrecenbe, fordítók, mint pl. a brnól Zita Sucerdová és Lida Vodová is felkeresték a nyári egyetem színhelyét, sőt még egészségügyi dolgozó — Kiss Katalin Kassáról — is részt vett az előadásokon. „Debrecen, ó-kikötő, tájakat összekötő“ jelmondattal kapták kézbe a hallgatók a Debreceni Nyári Egyetem programmfüzetét. Az egyetem Egy kitüntetés margójára „És tisztesség, munka és becsület közt töltött itt egy hosszú életet...“ v.al. Megkérem, beszéljen a város épüléséről és saját munkájának egy-egy fontosabb mozzanatáról, ahogy éppen felbukkan emlékeinek sűrűjéből. — Az első világháború után Mandlmayr brünnl építésszel együtt gyönyörű feladattal bíztak meg bennünket. A mai Károlyfalu közelében egy kertvárost kellett volna építenünk. Fiatal voltam, és nagy lelkesedéssel fogtam hozzá az építő fantáziának tág terét biztosító munkának. Mire elkészültünk a rajzokkal, a városi vezetőség másképp döntött, és a kertváros csak elképzelés, álom maradt. Mikor azonban még a tervekért járó honoráriumot sem akarták megfizetni, bepereltük a városi főmérnököt. Folyt is a pör, fellebbezésekkel, egész a legfelsőbb bíróságig, ahol aztán megítélték nekünk a kért honorárium — dupláját. Persze ez nem vigasztalja meg teljesen a mun'ka lázában égő fiatal építészt. Sokszor mennek füs'be a tervek, vagy szenvednek lényeges változást, ezt jókor meg kellett tanulnom. Egyik kedves munkám, a húszas évek elején a mai Praha mozi építése volt. Ebben Danteii .kollegám is igen aktív részt vállalt. Az épület az eredeti elgondolás szerint a bratislaval magyar színháznak nyújtott volna otthont. Aztán az egymást követő események sodrában a terv megváltozott és a színházból mozi lett. A város egykor erőteljesen kezdett kiépülni, hiszen már fővárosi jelleggel bírt, megsokasodott a hivatalok, a lakosság száma, terjeszkedni kellett. De azt is szem előtt tartották, hogy ne csak nőjön a város, hanem valóban nagyvárosi jelleget is kapjon. Ezt szolgálta az átjárók építése. Az én munkám a Centrál-paszszázs, amely még a mai fejlődésnek is bizonyos irányt szabott, hiszen a szemben lévő bank és a Hviezdosiav színház épületén átvonuló átjáró hozzá csatlakozik. A tejbár melletti átjárót is én építettem. — Később aztán sokat dolgoztam Pőstyénben, mint a fürdöigazgatóság építésze. De a kőből, mészből, téglából, álmodott és realizált műveimen kívül volt még egy szívügyem, bár az is szoros összefüggésben állt az építészettel. Ügy éreztem, erősen hiányzik egy hazai építészeti szaklap. Mivel a kiadása, a létrehozása különböző nehézségekbe ütközött, elhatároztam, hogy kezembe veszem, szerkesztem és kiadom én. Bandi bácsi felkel és elhozza nekem könyvtárából a Fórum egyik bekötött évfolyamát. A lap 1931-től 1938-ig Jelent meg. Hivatását az írott szöveg így tünteti fel: Művészeti, építészeti- és építőipari folyóirat. Elegáns lap. Finom krétapapíron, ízlésesen szerkesztett újság, aminek külseje mögött a tartalom sem maradt el. Főmunkatársai közé számít Brogyányi Kálmán, Szalatnai Rezső. A drága kiállítású lapra bizony — különösen eleinte — rá kellett fizetni. Bandi bácsi keresetének egy részét felemésztette a lapkiadás. Mikor pedig már a Fórum „eltartotta volna magát“ jött 1938, és a megjelenést be kellett szüntetni. Nem kis elégtétel azonban, hogy ezt a szaklapot ma hivatalosan nagyra értékelik. Bekötött évfolyamai a városi múzeum becses darabjainak számítanak. Bandi bácsi hosszú évek alatt sok igaz barátot szerzett, aki együtt örül vele az elismerésnek, a kitüntetésnek, amelyet egész becsületes, munkás életével kiérdemelt. — Gazdag életem volt — mondja búcsúzóul. — A munka az, amely maradék nélkül kielégítheti az embert. És szükség van társakra is. Baráti körömet nagyon meg tudom becsülni. Mindenkinek őszintén ajánlhatom, hogy napi foglalkozása mellé keressen még egy munkát, amellyel szívesen bíbelődik, ami maradandó jelleggel bír és másoknak is hasznára válik. Ordódy Katalin Debrecenben célja nem speciálisan debreceni tájjellegű, nem is meghatározott tudomány-ágú. Magyarország társadalmi, kulturális életéről tájékoztat és szélesíti az országok közötti kapcsolatot és barátságot. A tanulás mellett pihenést, üdülést biztosit. A hallgatókat ez évben Is változatos Programm várta. A napi egy-egy fűelőadás Magyarország politikai, Irodalmi, tudományos és művészeti életét taglalta. Lehetőség nyílt a magyar nyelv tanulására is. A várossal és az országgal való ismerkedést séta, üzemlátogatások és kirándulások segítették elő. A résztvevők felkeresték a Déri Múzeumot. Kirándulást tettek Hortobágyra, megtekintették a kollégiumi könyvtárat, kirándultak Bátorítget-Tokajba, megnézték az állatkertet és felkeresték Egert. A hallgatók az egyetem melletti modern diákotthonban kaptak elszállásolást, igen szép környezetben. Itt és a kirándulások során találkoztam szlovák pedagógusokkal, akik elmondották, hogy nagyon jól érzik magukat. Ürültek, hogy jelentkezésüket elfogadták és szeretnének a további évek során is Debrecenbe látogatni. Jövőre már többen akarnak részt venni a nyári egyetemen. A két nép közötti barátság az egyetem padjaiban mélyül tovább. A nyári egyetem csehszlovák résztvevőinek egy csoportja a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem épülete előtt. A garamkálnal kultúrház Már hosszú évek óta folyik Garamkálnán a kultúrház építése. Az Idén végre megvan minden feltétel arra, hogy a munkálatokat befejezzék. Az új kultúrház a lévai járás jelentős létesítménye, megfelel a korszerű népművelés minden követelményének. Kúcs Gyula, Alsöszecse Lévai tudósítás A lévai Kultúr- és Művelődést Ház tavalyt és ez Idei első félévi munkája nagyon sokrétű volt. Irányítót, útmutatói, tanácsadót a járás összes kultúrcsoportjának Gyakran szerepelnek Léván a járás színjátszó- és tánccsoportjat, valamint zenekarát. A közelmúltban 110 színjátszó-csoport, 11 esztrád együttes, 42 énekkar, 84 tánccsoport és 59 tánczenekar fejtett kt aktív tevékenységet. A Jókat-napokon nagy sikerrel szerepeltek a csatot magyar tanítók és a lévai színjátszók. Nyáron ugyan szünetelt a kultúrmunka, de augusztus végén ismét élénk tevékenység indult meg. Belányl János, Deménd
