A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-11 / 37. szám
Harc a kövekkel Elcsitult Gömör nagy szívdobbanása. Magszokott munkás hétköznapjait éli a gombaszögi táj. A forró hangulatra, az ország határain Is túl terjedő nagy megmozdulásra emlékeztetnek a fákon lengő szél-tépte, eső-verte papírdíszek. Autók suhannak az úton, vonat zakatol s vakítóan ég a bányafal a csolálatosan ritka korareggel! napsugárban. Kukorlca,szárak Integetnek a hatalmas sziklafalon hangyának látszó, hangyaszorgalmú embereknek. Eltörpülnek az épületek, a hatalmas garázsok, műhelyek, ha az ember felnéz a színjátszó meredek falakra. Ez Itt a bánya, ahol az ember minden nap vívja nehéz harcát a kövekkel. Száztíz ember küzd Itt a sziklákkal, melyek mindennapiak s mégis csodálatos erőt és titkot rejtegetnek. Az út szélén magányos jegenye áll. Rövid séta az állomástól s már ott vagyunk az Igazgatóság épületében. Az üzem vezetője nagyon sok ember ismerője és ismerőse, a tollforgató Nagy Olivér. Alacsony épület, szűk folyosó, oldalra nyíló ajtók. Tizennégy ember végzi itt az üzem adminisztrációját. Mindössze hét nő van a vállalatnál, ezek Is Itt az irodában. Az irodától felfelé már nem nőnek való a hely. Kemény férfiakat követel a kemény kő. Az irodák falain mindenütt okleveleik, kitüntetések. Nem formális dolgok ezek. Nem „csak“ papírok. Számadatok bizonyítják, hogy nem kis munka áll az oklevelek mögött. A gombaszögi kőfejtő üzem központja Iglón van. Nyolc üzemegységből és több termelőrészlegből áll. Ezek közül az elért eredmények révén az első helyen Gombaszög áll. Az egy főre eső termelékenység az elmúlt félévben 47081 korona volt. Tervüket 119 %-ra teljesítik. Nem száraz számadatok felsorolására törekszünk, de szükség van ezekre a számokra, hogy jobban értékelhessük az embert. A vállalat keretén belül itt pakolják a legtöbb vagont s több éve, hogy nem fizettek fekbért. Gombaszög miatt nem késnek a vonatok. Minek köszönhetők a jó eredmények? —■ A kitűnő munkafegyelemnek — mondja Nagy Olivér. — Ez azt hiszem, fontos problémája sok üzemnek, jó lenne ezzel a kérdéssel egy riport keretén túl is többet foglalkozni. A munkafegyelem szülője a Vezetők és a mesterek igazságos, emberi viszonya a dolgozókhoz. Nem gyerekjáték ilyen helyen, ilyen eredményeket elérni, hiszen a gombaszögi kőbánya egész köztársaságunkban a legnehezebb, legveszélyesebb külszíni bányákhoz tartozik. A bányafalak nagyon magasak, nagyon meredekek. Pózman László főbányamester fejezte ki magát találóan. — Ijesztően nehéz, de szép a mi munkánk. — Ez így igaz. S ijesztően sokat kell azért dolgozni, hogy naponta 150 vagon hagyhassa el az üzem területét. A nap ügylátszik megúnta a dicsőséget s felhőpalástjába burkolódzott. Megered az eső. Pózman László a fejét csóválja. — Elég lehetne már ebből. Nemcsak a mezőgazdaságnak, nekünk is nagy károkat okoz az állandó esőzés. — Nehezebb az anyag, lassabban megy az őrlés, osztályozás, kevesebb a napi teljesítmény. Az eső megszokott unalommal hullt, mégis elindultunk, hogy megnézzük a bányát. Teherautóval tettük meg a több, mint két kilométeres utat a hegy derekába vágott autóúton. Lélekzetelállí tó szerpentinek lapulnak a közel 200 méter magas sziklafalak alatt. Előttünk és utánunk hatalmas teherautók viszik nehéz terhüket a törőkhöz. Előre megy, majd hátra. Működik a billenő-szerkezet, óriási zúgással megindul az őrlő s a népmeséi kőtörőre és Fanyűvőre emlékeztető erővel morzsolja a több tonnás sziklákat. A bánya felé tartva szűkül az út. Hatalmas kilátó, vörös sziklafal keskenyíti le. A sziklán óriási háló. Ilyet még nem láttam. Háló a sziklafalon! Szinte elszédülök, míg felnézek. Mosolyognak csodálkozásomon kísérőim. Gyakran előfordul, hogy magától vagy a sok esőtől megindul egy-egy szikla s kárt tehet emberekben, kocsiban, törőben. Ez a hatalmas háló hal helyett követ fog, a legnagyobb szikla sem képes eltépni s ártalmatlanul pottyan a háló mögé, melynek nagysága több ezer négyzetméter. Életeket véd a háló. A bánya nagy tér és meredek sziklafalak. A falban aprónak látszó barlang ásít. Közelről nézve nem is apró és nem is barlang. Embervájta alagút, amelyből gyakran hallatszanak kisebbnagyobb robbanások. Munkálkodnak a vájárok és a lőmesterek. Készülnek a nagyméretű robbantásra. Most az úgynevezett kamara-robbantások előkészületei folynak. Mély, kétszáz méteres folyosót robbantanak. Az emberek kiegyenesedve járhatnak benne. Egy-egy lövéssel egy-másfél métert haladnak előre. A követ kihordják, majd mennek tovább. A főbányamester (aki egyben a nagyméretű robbantások technikusa is) irányításával folyik a munka. Jobbra, balra, kb. két méter mély, magas és széles fülkéket vájnak. Ezek a kamrák. Ide kerül a robbanóanyag. Egy ilyen nagyméretű robbantáshoz néha 31 tonna robbanóanyagot is szállít fel a drótkötélpálya. Az elkövetkező kamararobbantáshoz 25 tonria robbanóanyagot használnak fel. (Tévedés ne essék, tonnáról van szó.) És az eredmény? 130—150 ezer tonna kő. Óriási munka, óriási erőfeszítés, míg ez elkészül. Ezután jön a nehezebbje. A kívájt, kibányászott követ vissza kell hordani. Tömítenl a kamrákat és a fő folyosót. Azután jöhet a robbantás. De itt is, mint mindenütt, kutatnak, javítanak, tökéletesítenek. Ennél a robbantásnál próbálják ki az új módszert. Először berobbantják a menynyezetet, ez eltörni a vájatokat, nem kell az anyagot visszahordani. Ezután robbanthatnak a kamrák. E robbantás időzített, a kamrák egymás után robbannak, nagyobb erőt kölcsönözve egymásnak, nagyobb tömeget megmozdítva. A fül egy elnyújtott erős sóhajnak, hörgésnek, vagy Jaj-kiáltásnak hallja. Jajgat, hörög a hegy. Így akarja az Ember. A másik módszer a nagyméretű robbantásoknál a függöny- vagy légpárnás robbantás. A vájárok és a lőmesterek a hegytetőn, vagy szaknyelven kifejezve, a bányakoronán dolgoznak. Van egy csuda gépük. 40—50 méterre is képes lefúrni a sziklába. Néha egy kilométer hosszúságban, 15 méter szélességben lyukakat fúrnak. Ezekbe jön a töltet. Az eredmény rendkívüli. Magasba emelkedik a hegylánc egy darabja s függönyszerűen hull a mélybe. Nem veszélytelenek ezek a robbantások, hiszen a robbanóanyag mennyisége is hátborzongató. Három-négy évvel ezelőtt egy kamrarobbantásnál a vasutat is alaposan megrongálták a repülő sziklák. Ahogy mondani szokták, „kiköpött“ a robbanóanyag. Ez akkor fordul elő, ha valahol agyagos, tehát puhább anyagot robbantanak. Azóta védőláncot építettek. Minden nagy robantásnál leáll a forgalom közúton és vasúton, kivonulnak a közbiztonsági szervek, a mentők, a vasútigazgatóság képviselői. Prózai nyelven: nagy a felhajtás és nagy a veszély is. Mindezek ellenére aránylag kevés a baleset. Halálós szerencsétlenség 1962-ben történt. Megindult a szikla s embervért követelt. Klsebb-nagyobb balesetek azóta Is történtek. Küzdenek ellene a technika minden vívmányával, de ezek a magas falak bosszúállónk, veszélyt rejtegetőek. Vigyázzatok, emberek! A robbantással kitermelt mészkőre a gépek várnak. Az üzem gépesítése tökéletes. — Itt már nem lehet tovább gépesíteni — mondják a mesterek. A kő hatalmas rakodókkal kerül a kocsikra, onnan az említett módon a törőbe. összefont hatalmas láncszemek tartják a lecsúszó anyagot, mely tűzijátékot játszik, szikrázva, pattogva, s holt meteorként megadva magát, pottyan küldetési helyére. A törő alatt hatalmas kémény van a sziklába vájva. Mélysége 180 méter. 200 méter hosszú futószalag viszi tovább a követ a hegy méhébő! alagúton keresztül. Így kerül az anyag az osztályozóba ahol kibírhatatlan zajjal dübörögnek a gépek. Kezelőik fülén vastag fülvédő. Ogy néznek ki, mint a mese-mackók. Gyakran kell őket váltani, mert fizikailag ugyan nem nehéz a munka, de idegileg megerőltető. Rendszeresek az orvosi vizsgálatok is. Az osztályozóból ismét süllyesztők é$ futószalag segítségével Jut a kő a vagonokba^ hogy elinduljon megrendelőihez. A gombaszögi követ leginkább kémiai célokra használják. Álljunk meg egy pillanatra, ha gumőleumra lépünk. Ebből a gombaszögi mészkőből vonják ki az alapanyagot. Ha Ilyen anyagra lépünk s Időnk és szívünk engedi, gondoljunk egy pillanatra a bányász-sisakos, mészporos kőfejtőkre. Fecsó Pál cra,s
