A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-03 / 27. szám
Cigaretta Este volt, amikor észrevettem, hogy elfogyott a cigarettám. A lakásom közelében van egy Italbolt, tudtam, ott biztosan kapok még. Oda felé menet már messziről hallom a zsivajt. A bejáratnál egy asszony álldogál, közeit szomszéd ugyanabból az utcából. Apró kislány kapaszkodik a szoknyájába, másik gyermekét karján tartja. Látásból Ismerem, a férje sokat kereső, jó dolgozó, sokáig abban az üzemben dolgozott, ahol én. Bent egy talpalatnyi szabad hely stncs. Borgőz és füst, kiabálás és rekedtes éneklés fogadja a belépőt. A pult felé Igyekszem, de valaki megfogja a kabátomat. A szomszéd húzott vissza, akinek a felesége kint álldogált. Az arca borostás, meg akar csókolni, átölel, csak úgy gőzölög belőle az alkohol. Szabadkozom, ki akarom magam bontani az ölelésből, de nem enged. Hogy én Igazi barájta vagyok neki — mondja, értem mindent megtenne. Nyújtja a poharat, kínál, hogy Igyam én Is. Mondom, én nem Iszom, a májamra hivatkozom. Erre úgy néz rám, mintha hollandul beszélnék hozzá. El akarok menni, — nem enged. Abban az állapotban van, amikor a józan szavak úgysem hatnak, de még nem olyan gyenge, hogy ne tudna erőszakos lenni. A mt barátságunkra, — úgymond — Inni kell. Eddig sohasem tudtam, hogy Ilyen erős baráti szálak fűzik hozzám. Egy eltévedt mozdulattal leseprt a söröskrtgltt az asztalról. A nagy tolongásban senkt nem veszt észre, kt is törődnék Itt az Ilyesmivel. Zsebébe nyúl és egy marék összegyűrt pénzt dob az asztalra. Áznak a százasok a sörlében. Mondja, ne aggódjak, ő majd fizet. Megköszönöm a meghívást, tovább akarok menni, nem enged. Egyre erőszakosabb. Látom, nincs kiút. Látszólag belemegyek a koccintásba, de kikötöm, hogy én veszem az Italt. Errer összeszedi a pénzt, óvatosan, hogy más ne lássa, a kezembe csúsztatja. Íme — mondja — a barátság jele. Bízik bennem, hozzak két féldectt. Megmarkolom a pénzt, tenyeremben egy összegyűrt fizetési boríték is lapul. Még mond valamit, mielőtt elenged. Az asszonyról, akt nem érti meg. A múltkor Is vitt haza két litert és az aszszony nem akart belőle Inni. Ilyen az ő felesége. Barátokat kellett hívnia, hogy elfogyasszák. — Mtért nem vett Inkább két kiló narancsot a gyerekeknek? — kérdezem, vagy Inkább kiabálom a fülébe, hogy megértse. Bambán néz rám, úgy tesz, mintha nem hallotta volna, vagy talán már nem ts hallotta. Indulok a pénztár felé a blokkért. Közben látom, hogy alkalmi társam rákönyököl az asztalra, fejét lehajtja. Ügy látszik nem bírja tovább. Ez az állapot, amikor már úgysem emlékszik semmtre. Egy gyors elhatározás és nem állok meg a pénztárnál. Két lépéssel kint vagyok az utcán. Az asszony ott áll. Sietve a kezébe nyomom a pénzt és eltűnők. Aznap este nem dohányoztam. LOOSZ DEZSŐ A történet úgy kezdődik, akár egy regény: titokzatos folyosón haladunk, masszív polcok roskadoznak a nehéz könyvek súlya alatt. Itt őrzik a régi írásos emlékeinket, melyek őseink hitét, bölcsességét rejtik. Megllletődve szemléljük az évszázados lapokat. Nem mindig tisztelték így a múltat. Gyakran az ember tudatosan tette tönkre a kéziratokat, a hódító hadjáratok során sok megsemmisült közülük. így hát csak kevés maradt ránk, az is erősen megrongált állapotban. Ma ezek a kéziratok, ritkaságszámba menő ősnyomtatványok, mintha teljes pusztulásukra várnának. Ez azonban osak látszat. Kevesen tudják ugyanis, mennyi pénzt, erőt, gondot fordít államunk restaurálásukra. Tekintsünk hát be egy ilyen csendes, egyszerű restauráló műhelybe, ahol olyan értékeket mentenek meg az utókor számára, melyekre az egész civilizált világ csodálattal tekint. A hodonínl iparművészeti műhely restaurátori részlegén a legfontosabb tudomány a vegytan. Lépten-nyomon találkozunk vele segítségével a mesterek a lehetetlenre is vállalkoznak. Laboratóriumban gyógyítják a könyvtárak, akadémiák, múzeumok, kolostorok „betegeit“. A restaurálás folyamatának első lépéseként megállapítják, milyen fokú károsodás érte a művet, majd a kézirat korát határozzák meg, utána a papír vagy pargemen minőségét mérik fel, végül a munkamenet egyes fázisairól döntenek Ezután vegyileg fertőtlenítik a könyveket, hogy megakadályozzék a további bomlást. A legfontosabb a harmadik lépés: az egyes oldalak rendbehozása, megújítása, végül a kötés. A lapokat előszűr aláragasztják, a hiányzó részecskéket papirpéppel egészítik ki, amely megszáradás után alig különbözik az eredetitől. Ez a munkamenet nagyon hosszadalmas, egy oldal elkészítése gyakran napokig tart. Képzeljük csak el, mennyi időt vesz Igénybe például egy ötszázoldalas könyv restaurálása. Ha értékes darabról van szó, amely nagyon tönkrement, az egyes oldalakat kettéválasztják. Egy élelmes csaló Ily módon készített egy százkoronásból kettőt, azonban hamarosan börtönbe került. Azóta a restaurátorok ezt a módszert nem szívesen mutatják be ... Különben a közbiztonsági szervek gyakran látogatnak el a műhelyibe. Amikor az 1417-ből származó Olomouci Bibliát résturálták, két és fél hónapon keresztül a műteremben rendőrök tartottak szolgálatot. Nem csoda, hiszen a biblia értéke 20 millió korona. Az eredeti kéziratokra, könyvekre nagyon kell vigyázni, hogy kár ne essék bennük. Erős idegekre van itt szükség. A restaurátorok talán azért olyan nyugodt, kiegyensúlyozott emberek. Munkájuk sikerének titka az, hogy hivatásukat kedvvel, szeretettel végzik. A precíz és hosszadalmas munkamenet utolsó lépése a kötés, a hiányzó oldalakat fehér, üres lapokkal helyettesítik, a restauráltakat pedig olyan módszerrel helyezik vissza, hogy azok ismét néhány évszázadot kibírjanak. A könyvek többnyire ékes bőrkötést kapnak, a sarkakat, kapcsokat kovácsolt fémből készítik, úgyhogy egy ilyen újjászületett 'könyv gyakran tíz kilónál is több. A régi kéziratok, ősnyomtatványok nemcsak értékes dokumentumok, hanem alkotóik művészetének tanúbizonyságai is. A szerzetesek, akik ezeket a könyveket hosszú hónapokon és éveken át kézzel írták, egyben művészek is voltak. Ladislav Kolafik, Jozef Slávík, Miroslav Anto§ és több, kevésbé ismert restaurátor áldozatkész munkájának, ügyességének, szaktudásának köszönhetjük, hogy e milliós értékek nem vesznek el, az elmúlt századak krónikásainak vallomásait újjá varázsolják. Bélyegsarok A prágai „Náprstkovo múzeum“ propagálására a csehszlovák pos ta hét értékből álló sorozatot bocsátott ki. A bélyegeken északamerikai Indián törzsek láthatók. Nem kétséges, hogy ez a sorozat nagy tetszést arat majd. A sorozathoz 3 elsőnapi borítékot is kiadnak. A többi újdonságból a következőket említjük meg: Togóban egy hatértékű Vöröskereszt-sorozatot adtak ki. Svájcban június elején jelent meg az új, ötértékű Pro Patria sorozat. Kubában a Playa Giron harcok ötödik évfordulójára adtak ki öt bélyeget. Guinea háromértékű UNESCO sorozatot bocsátott ki. Ghánában megjelent öt bélyeg, amely az éhség elleni harcot ábrázolja. Franciaországban a verdunl csata 50. évfordulójára jelent meg egy bélyeg. Végül megemlítjük, hogy Magyarországon megjelent a londoni labdarúgó világbajnokság alkalmából tervezett sorozat, melyet nagyon jól sikerült blokk egészíti ki.
