A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-14 / 33. szám
* 'S/t A’ Nagy Irén: Vadnyugati múzeum Ma, amikor az Egyesült Államok területét keresztül-kasui szelik a ragyogó autóutak, amikor majd minden várost menetrendszerű repülőjárat köt össze, sőt akinek pénze van, saját repülőgépén közlekedhet, amikor minden háztartás annyira gépesített, hogy szinte gombnyomásra működik az élet, nehéz elképzelni, hogy létezett olyan Idő, amikor nőért, földért, pénzért keménykötésfl férfiak blr okra keltek és élet-halál harcot vívtak egymással. Los Angelesben láttam egy vadnyugati filmet, s röviddel ezután megnéztük a Knott's Berry farmot, ahol találkozhattam a 100 év előtti Amerikával. Durván ácsolt gerendákból öszszetákolt épület aló vágtatott egy kockásinges, széleskarimájú kalapos férfi. Leugrott lováról és a ház előtt álló fához kötötte. Kemény léptekkel indult befelé, egy fóldollárost dobott a pultra és italt kért. A kocsmáros, bocsánat a „saloon“ tulajdonosa letette eléje az italt és érdeklődve nézegette az ismeretlent. A fiatalember felhajtotta a rumot és megkérdezte, merre van a kovácsműhely, megtalálván otthagyta lovát és elindult a városka egyetlen utcáján. Borbélymühely és szatócsüzlet, pénzváltó és börtön sorakozik egymás után, az egyik házból három kifestett nő Integet feléje hívogatóan, de emberünk megTázkódlk az undortól és visszafordul. A Lovát már megpatkolta a kovács, fizet és mehet tovább. A várost elhagyva megigazítja övében a pisztolyt és énekelni kezd. Néhány mérföld után már erősen szürkül, de szerencsére tüzet pillant meg. Közelebb lovagolva látja, hogy egy szekértáborhoz ért. Legalább 50 szekér körbeállítva képezi a tábort. A lovakat a tábor egyik sarkában éppen etetik a férfiak, az asszonyok készülnek lefektetni a gyerekeket, a tábor közepén tűz, a tűz mellett táncoló, énekló fiatalok. De nem keverem tovább a dolgokat, a városka a Knott’s Berry farm Ghost town-Ja, vendégvárasa. Minden házacskája, minden gerendája, a kovácsműhely minden szerszámja, a pénzváltó bolt minden pénzdarabja valódi, csak az emberek, akik Itt tevékenykednek, bábúk, mint a panoptikumban. Korabeli ruhákba öltöztetett bábúk, elég belépni az ajtón vagy csak benézni az ablakon — s működni kezdenek. A kovács üti a vasat, a pénzváltó csörgeti a pénzt, a piroslémpás ház hölgybábúl kacéron megmutatják a bokájukat, a kocsmáros italt tölt egy pohárba, a börtön lakója valamit kiabál, sajnos nem értettem, átkozódlk-e, vagy figyelmeztetne, hogy az ő sorsára kerüljek, s amikor továbblépsz, minden mozdulatlanná merevedik üjra, amíg a következő néző oda nem lép. A szekértábor minden szekere régi, ezzel vándoroltak keletről nyugatra a nagy aranyláz idején, az oldalára erősített hordókban tartották a vizet, ami sokszor többet ért, mint az aTany. Ha veszélyt észleltek, indián támadástól tartottak, körbeállltották a szekereket és azok mögül harcoltak. A tábortűz melletti földhányáson most Is fiatalok táncolnak, énekelnek, minden két órában rövid műsort mutatnak be a farm látogatóinak. Nem messze egy kopár kis dombról, amelynek földje állítólag aranytartalmú, forrás csordogál elő. Egy nagy teknő áll a forrás alatt, fenekén vászonponyva, hátsó magasabb részén rácsos szekrény, ebbe lapátolták az aranytartalmú földet és vizet eresztve rá, a teknőt lassan mozgatják. A nagyobb kövek a rácson maradnak, az Iszap a teknő első részéin levő nyíláson kifolyik, az arany pedig a ponyván marad. Egy dollárért bárki moshat magának aranyat ás hazaviheti, de ez csak a vállalkozónak jó üzlet. S vajon ki a kockásinges, cowboykalapos fiatalember, aki az előbb végigment a városkán? ö Is bábú lenne? Nem, sokáig mögötte mentem, megbámultam az öltözékét, sőt az övében lévő colt kissé megrémített, de amint hátranézett marcona és mégis vonzó arca ismerősnek látszott. Valahol már láttam, s ha máshol nem, hát a néhány nappal előbb megnézett vadnyugati filmben. Természetesen nem őt személyesen, hanem ezt a típust. Senki nem botránkozott meg rajta, hogy száz év előtti divat szerint öltözött, persze nem lóról ugrott le, hanem autóból szállt ki és nem a kovácsmühelyt kereste, hanem az autószervizt. A filmben még valódi lóról ugrott le, sőt ott használta a fegyverét Is, amikor a rancherek, azaz állattenyésztők el akarták venni a farmerek megművelt földjeit, mert több legelőre volt szükségük. Természetesen az Igazság oldalán harcolt, el Is nyerte Jutalmát: a farmer tündérszőke, csupa ártatlanság leányának a kezét. Színes filmen minden szebb, mint az életben, a szirupos történet elérzékenyitl a gyanútlan nézőt, Igazán csak akkor tudja elképzelni, milyen lehetett az élet a romantikus vadnyugaton, ha látta a házakat, amiben laktak, az eszközöket, amikkel dolgoztak, a ruhát, amiben jártak, s akkor elhiszi, hogy nem is olyan, régen az „aki bírja, marja“ elv uralkodott ott, s az emberélet egészein olcsó volt. Vagy talán ma sincs másként? ... Tábortűz — a közönség valódi A Knott's Berry farm a kaliforniai Buena Parkban Whiskey Hill és a barátja (középütt a szerző) Aranymosó
