A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-03 / 27. szám
Autodidakta — de vérbeli művész Nem hiszem, hogy bárki Is kételkednék olyan autodidakták művészi értékében, nagyságában, mint Gorkij, Veres Péter, Gauguin, van Gogh, s még tovább lehetne sorolni az Ismert vagy éppen világhíres neveket. Az sem kétséges, hQgy a műkedvelőiknek csak Igen kis töredéke éri el a művészi rangot, a professzionizmust, kevesek munkája válik hivatássá, túlnyomó részük örökre dilettáns marad. A kivételes kevesek útja pedig rendszerint Igen küzdelmes a hivatalos elismertetésig. Mindez egy látogatás kapcsán jutott eszembe, amelyet Demánovská Julianna műtermében tettem. Demánovská Julianna keramikus művész. Nyugodtan merem leírni a szót: művész. Akkor is, ha a hivatalos elismerés, a Képzőművészeti Szövetségbe való felvétel késik. Azért Írom: késik, mert szerintem nem lehet kétséges, hogy rövidesen felveszik a tagak sorába. Ez a művészasszony tele van energiával, állandóan keres, kutat az új után, talán éppen ezért róják fel neki, hogy „nincs kialakult egyénisége", nincs egységes stílusa. De lehet-e ez vajon az elismerés kritériuma, amikor munkái szembeötlően viselik a hozzáértés, szaktudás, művészi alkotás jegyeit? Legfőbb erőssége, hogy kitűnően ért az anyaghoz, amellyel dolgozik. Az égetéssel, a zománccal olyan hatásokat ér el, amely egyedülálló és ha más nem, ez feltétlenül magán viseli egyéni alkotásmódja jegyeit. Néhány kiállítása magára vonta a figyelmet, szívesen viszik munkált lakiberendezési kiállításokra, mert a modern vonalú bútorokat tökéletesen egészítik ki kerámiái. De vállalatok és magánszemélyek is érdeklődnek, vásárolnak. Néhány szép állami megbízatást Is kapott már és előkelő helyezést ért el nem égy pályázaton. Nemrégiben Bulgáriába hívták meg, önálló kiállításra. Sok éves munkája, sikerei, de nem utolsósorban a szakemberek, művészettörténészek, kritikusok elismerése legyőzi talán a Szövetség bíráló bizottságának idegenkedését attól, hogy Demánovská személyében egy új művésszel gyarapodjék a tagok száma. A bíráló bizottság idegenkedését jogosan nevezhetném elfogultságnak is, a tárgyilagosság hiányának, hiszen legutóbb Demánovská bírálatra beküldött műveit ki sem csomagolták, úgy utasították el. Talán jó lenne munkáit konfrontáló néhány olyan keramikus munkájával, aki tagja a Képzőművészeti Szövetségnek. A hatvanadik évén túljáró, de munkabírásának, alkotó fantáziájának teljében lévő művésznő megérdemelné, hogy mint autodidakta a művészek hivatalos listájára kerüljön. A tagsággal nem nyerne több tehetséget, csak talán több alkotókedvet, és a Képzőművészeti Szövetség pedig egy olyan művésszel gazdagodna, akinek már régen megérdemelt helye van a tagok sorában. 0. K. • A lévai JNB tanácsa Kelecsényt János nyugalmazott tanítónak elismető oklevelet küldött, melyben értékeltek nevelömunkáját és a közéletben végzett tevékenységét. Kelecsényt elvtárs magas kora ellenére lapunkba Is gyakran ír tudósításokat. Az említett megtiszteltetés 80. születés napján érte, ebből az alkalomból ml Is szívből gratulálunk az ünnepeltnek. Sz. • A bereuest AKI tanulói bemutatták Benedek András három felvonásos mesejátékét a „Csudakarikás“-t. A közönség hálás tapssal jutalmazta a fiatal színjátszók előadását. A szereplők közűt a legjobb teljesítményt Bapcsány Róbert nyújtotta Marci bácsi, az öreg bakter szerepében, de a többiek alakítása ts dicséretet érdemel. A mesejátékot Szöllőslné P. Ildikó tanítónő rendezte, akt fáradságot nem ismerve foglalkozott a tanulókkal. A mesejátékot a környező falvakban ts bemutatták. További sikereket kívánunk a fiatal színjátszóknak. L. L. • A CsemuuuK. oerencst szervezete a Nöszöuetséggel közösen dal- és táncünnepélyt rendezett a bereuest parkban. A műsorban tánccsoportok, szólóénekesek, szavalók valamint prózamondók léptek fel. A közönségnek különösen a népt táncok tetszettek. A kúltúrmüsor után reggelig tartó népmulntcón következett, melyhez a zenét Tlldi D. népizenekara szolgáltatta. Lőrinc László Imregen is megaiaxuit a Csemadok fimsregről eddig keveset hallottunk. En is csak annyit tudtam róla eddig, hogy a Bodrog partján fekszik. Bár szülőfalumtól Lelesztől légvonalban talán tíz kilométerre sincs, mégsem jártam még lejtős, takaros utcáin. Pedig sajátságos népszokásai, jellegzetes népviselete mindig érdekelt. Bár ez utóbbi sok hasonlatosságot mutat a szomszéd szlovák falvakéval, mégis valami más, tipikusan tmregi. Persze csak a nők tartották meg ősi népviseletüket. A csttrl lánykák többsége még ma ts csurkát hord, de a nagyobbak már szívesebben hordanak modern ruhákat. A községet vonzóvá itesezt az alföld kellős közepéből kltüremlö hegy ts. Egyébként a világtól elzárt kis község, óriási kerülővel lehet csak Ide jutni, ami mindig sok hátránnyal járt. Részben annak tudható be az Is, hogy csak most alakult meg a Csemadok tmregt szervezete. A Csemadok járási titkára hívott meg Imregre, hogy menjek el a helyi szervezet alakuló gyűlésére. A meghívást örömmel elfogadtam. A falu kedvező benyomást tett rám, nem csalódtam elképzelésemben. Leginkább Hatolok örvendeztettek meg. A gyűlés előtt attól tartottam, hogy az esemény elmarad, mert még este 8 órákor néhány fiatal lézengett a szép, új kultúrházban. Pedig azt már tudtam, hogy hány új tagja van a Csemadoknak s azt ts hogy Bűjtös tanítónő szerezte a tagokat, ö a kulturális élet szervezője Imregen. Nagyszabású esztrádműsorral kezdődött kultúrálls tevékenységük, amelyből ízelítőt is kaptunk. Nagyon meglepett a bemutatott müsorszámok igényes kidolgozása, kiváltképpen az énekesek szereplése. Érdemes lesz a jövőben jobban felfigyelni erre a községre, mert igazi tehetségeket rejt magában. Ilyen pl. Illés Sándor, akt a Kelet-szlovákiai Vasművek kultúrcsoport/ának tagja és egyben koreográfusa. Kitünően táncol és szépen harmonlkáztk. Bár messze dolgozik szülőfalujától, de sokat segít az Itthoni kultúrcsoportnak ts. öt választották meg a Csemadok helyi szervezetének kultúr felelősévé, amit örömmel fogadott mindenki. Imreg 800 lelket számláló község s 52 a Csemadok tagok létszáma. Szép eredmény s biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben még többen jelentkeznek az Idősebbek közül ts. A ftalalok nagy lelkesedéssel dolgoznak. Ha jól, helyesen irányítják őket, nem marad el az eredmény. Imregről bizonyára igen sok jót hallunk még, kárpótlásul a majdnem kétévttzedes hallgatásért. Ehhez persze a három tanítónak ts össze kell fognta és közösen munkálkodnia e cél érdekében. Végezetül azt kívánjuk az újonnan megalakult Csemadok helyi szervezetnek, érjenek el sok sikert a helyt népi hagyományok ápolásában. Török Elemér rrrar7
