A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-14 / 33. szám
Irodolomtörténeti kislexikon Balassi Bálint 1554-ben született Zólyom várában. Ö volt a magyar irodalom első világirodalmi szintű képviselője. Németországban tanult, majd később kora neves prédikátorára, Bornemisza Péterre bízták neveltetését. Balassi sokat forgolódott a nógrádi családi várakban, Divényben és Kékkőn. Beszélt latinul, szlovákul, megtanult olaszul is, egész élete összekapcsolódott Lengyelországgal, törökből verseket fordított. Hírhedt volt erőszakosságairól és szerelmi kalandjairól. Egész életében eredménytelenül pereskedett családi birtokaiért. Verseinek java része szerelmi költemény, amelyek eleinte magukon viselték a kései humanista szerelmi költészet jegyeit. Udvarló versekkel kezdte, amelyekkel 1578-ban meghódította Losonczy Annát is, a későbbi Ungnád Kristófnét, akinek Losonc helysége családi birtokát képezte. Ennél fogva feltételezhetjük, hogy Balassi gyakran megfordult Losoncon. Erős költői egyénisége hamarosan ki tudott bontakozni, és a sablonos költészet helyett vérbő magyar reneszánsz költészetet teremtett. A nyolcvanas évek végén Írja legremekebb alkotásait, legnagyobb szerelméhez, az általa Júliának nevezett Losonczy Annához — a Júliaciklust. Júlia eszménykép: annyi, mint Daniénak Beatrice, Petrarcának Laura — minden nemes igazi emberi érzés forrása és szimbóluma, a boldogság és szépség. Versei többek egyszerű szerelmes verseknél, tele vannak a katonaélet, a török—magyar harc világának képeivel, asszociációival. A lengyel Dembnóban új ciklust teremtett. Verseit az ország egyik legelőkelőbb asszonyához, Zárkándi Annához írta, akit Coeliának nevez. Több versében foglalkozik a végvári vitézek életével. Maga is a végeken, Esztergomban veszti életét 1594- ben. Balassi költészete nem volt kristályosán csillogó állóvíz költészet, hanem folyammá duzzadó mozgató erő, amely magával ragadta a kor költőinek egész sorát. Balassi költői hagyatékát folytatta, a később az újsztoikus irányzat felé sodródó költészet legnevesebb magyar képviselője, az alsósztregovai születésű Rimay János (1573—1631). A reneszánszt felváltó barokk kultúrára egész Európában a feudális erők újraerősödése jellemző. A barokk tehát ennek a refeudalizálódási folyamatnak az ideológiai, művelődési vetülete. Magyarországon nem annyira a polgárság, hanem inkább a nemesség az — elsősorban az új arisztokrácia —, amely magáénak vallhatta ezt a kultúrát. A barokk kultúrával újjáéledt a középkor vallásos misztikája és irracionalizmusa, de egyben magába olvasztotta a reneszánsz vívmányait is, mindazt, ami a feudális uralkodó osztály érdekeinek megfelelt. Ennek következtében világi, s ugyanakkor vallásos is volt. Nem kisebb költők, írók és bölcselők működtek ebben az időben, mint Zrínyi Miklós, Gyöngyösi István, Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc és mások. A XVII. században Zrínyi Miklós mellett egyetlen jelentős költő, Gyöngyösi István (1629 —1704) emelkedett ki a közepes nemesi poéták közül, aki a XVIII. század egyik legnagyobb költője lett. Középnemesi családból származott. Tanulmányait Eperjesen és Sárospatakon végezte. Sárospatakon Comenius volt a tanítója. Jogi ismeretekre apja révén, családjában tett szert. Tanulmányai elvégzése után Füleken telepedett le, ahol a végvári katonaság seregbírája lett. Később családjával Radváncra, majd Ungvárra költözött. Utána pedig Wesselényi Ferenc nádor szolgálatába lépett. Első, nyomtatásban megjelent müve a Murányi Vénusz. Esza Hét irodalmi melléklete 33. terházy Pál tiszteletére megírta a Kesergő Nimfa című költeményét. Nagybirtokos pártfogói között szerepelt a költő- Koháry István is, akinek Fülek vára családi tulajdonát képezte, neki ajánlotta a Rózsakoszorú című költeményét. 1693-ban kiadta Kemény János emlékezete című művét, 1700-ban pedig az Oj életre hozott Chariclia című verses históriája jelenik meg. Politikai elvtelensége költészetének is jellemző vonása: „A császári és kuruc erők küzdelmében mindig annak az oldalán áll, aki megyéjében parancsolt. „Tipikus jellemvonása volt ez a felvidéki nemesség jelentékeny részének. Művei közül megemlíthetnénk még a Herodiákat, Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságát, és a kéziratban ránk maradt Családi Cupidó címűt. Karddal és tollal harcolt a losonci születésű Ráday Pál (1677—1733), a költő, a.Rákócziszabadságharc jelentős politikai írója. Protestáns középbirtokos nemesi családból származott. Később Nógrád megye főjegyzője lett. 1703 őszén csatlakozott a szabadságharchoz. Rákóczi belső, személyi titkára és a titkos kancellária vezetője volt. Többször járt követségben külföldön. A szatmári béke megkötése után amnesztiában részesült, beilleszkedett a megváltozott helyzetbe. Élete végéig részt vett a protestáns egyházak Habsburg-ellenes küzdelmeiben. Nagyra becsülte a tudományokat és az irodalmat. Könyvtárat létesített, amelyet fia, Ráday Gedeon fejlesztett naggyá. A Rákóczi-felkelés ideje alatt irodalmi tevékenységet fejtett ki, megírta a „Recrudescunt“ kezdetű kiáltványt, amely a fegyveres harc jogosságát bizonyította. Ráday fogalmazta a kuruc hadsereg nagy katonai törvénykönyvét és a szabadságharc számos katonai röpiratát. Szerkesztője volt a Mercurius ex Hungária című lapnak, amelyet az első magyar újságnak tekintünk. A XVIII. században egyik munkája, a Lelki hódolás, avagy Az igaz keresztényhez illő buzgó imádságok istenes új énekkel című imádságos- és énekes könyve nyolc kiadást ért meg. Megírta önéletrajzát, amelyben koráról nyújt társadalomrajzot. Űtinaplót ír svédországi útjáról a Benderbe menő utazás diariuma címmel. A Rákóczi szabadságharc elbukásával a Habsburgok Magyarországot gyarmatként kezelhették, mert a magyar nemesség életéért és vagyonáért cserébe lemondott a nemzet politikai és gazdasági függetlenségéről. A XVIII század első felében megindult Magyarország osztrák gyarmatosítása. Mária Terézia udvari politikája és II. József elnémetesítő rendeletéi folytán izzásba jött ismét a nemzeti szellem, amely új életre kelti a nemzeti irodalmat. A felvilágosodás eszmél előtt a magyar szellemi élet is tárva tartotta kapuit. A losonci születésű Ungváry János (1763— 1807), a színészetért lelkesülő tudós mérnök és író az első, aki felveti egy Pesten felállítandó színház eszméjét, ennek tervét ki is dolgozza és Kazinczyval, valamint Ráday Gedeonnal megalapítja az első magyar színjátszó társaságot. Az irodalom terén vezető- és irányító szerepet játszott ebben a korban a ludányi születésű Ráday Gedeon, aki elsőként ismerte fel a Szigeti veszedelem költői szépségeit, és nemzete figyelmét Zrínyire irányította. A múlt század második felében járásunk adta a magyar irodalomnak a kor két író-óriását: a drámaíró és költő Madách Imrét, aki Alsósztregován született, élt és alkotott, és Mikszáth Kálmánt, a XIX. század egyik legnagyobb kritikai realista elbeszélőjét. E két írófejedelem annyira közismert, hogy alig mondhatnánk róluk, akár helyi vonatkozásban is valami érdemlegeset, ami eddig még nem került volna a köztudatba, annál is inkább, mivel két éve Madách-centenáriumot ünnepeltünk. Éppen ezért mindkettőjük esetében csak néhány lexikális adat felsorolására szorítko zunk. Madách Imre 1823. január 21-én született Alsósztregován. Gazdag földbirtokos családból származott. Tanulmányait a váci piaristáknál, majd Pesten végezte. Bölcsészetet és jogot hallgat. „A reformkori liberalizmus és a progresszív romantika alakítják ki világnézetének alapvonásait.“ Kölcsey. Vörösmarty, Bajza, Eötvös van rá hatással, a világirodalomból Shakespeare, Schiller és Victor Hugo műveit olvasta. Gyak-Mikszáth Kálmán ran ellátogatott a közeli Losoncra. Első verseskötete a Lantvirágok. Fiatalon nősült, házassága első boldog évei után azonban szerencsétlen. Mielőtt nagy művét, Az ember tragédiáját megírta volna, számos többé-kevésbé jelentős verset és drámát írt. Egyebek között a Commindust, Nápolyi Endrét, Csák végnapjait, a Férfi és a nőt, Csak tréfa című tragédiáját, a Civilizátort és a Mózest. Fő műve Az ember tragédiája. Ismeretes néhány novellája is: Krónika két pénzdarab sorsáról, Az Ecce Homo, Hétköznapi történet. Röviddel Az ember tragédiája megírása után elhunyt. Mikszáth Kálmán Szklabonyán született 1847- ben. Szülei kisbirtokosok voltak. Tanult Rimaszombatban, Pesten jogot hallgatott, diplomát azonban nem szerzett. Balassagyarmaton szolgabírói esküdtként helyezkedett el. Közben írogat. 1873 nyarán a család tudta nélkül megnősült. Egy évre rá saját költségén kiadja novelláit, Elbeszélések címen, amely azonban visszhangtalan maradt. Anyagi nehézségekkel küzdött. Feleségétől elvált, Szegeden a Szegedi Napló munkatársa lett. Itt talált magára, megírta a Tót atyafiak és A jó palócok című novelláskötet legsikerültebb darabjait. A gyermek Mikszáth együtt játszott Szklabonyán a magyar és szlovák parasztgyerekekkel, együtt jártak iskolába is, velük kószált a Kürtös pataknak és A jő palócokban megidézett Bágynak rétjein. Itt szívta magába a paraszti falu minden illatát, színét, itt rakódtak le az emlékek, a palóc föld tájai, emberei. Dajkái szájából itt érte az első, az egész életet befolyásoló „irodalmi hatás“: a népdaloké és a népmeséké. „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól“ vallhatta magáról évek múltán járásunk nagy regényírója. A Tót atyafiak és a Jó palócok megalapozzák Mik-/ száth írói hírnevét. Több lapot szerkeszt. Néhány jelentős műve: Beszterce ostroma, Két választás Magyarországon, A lohinai fű, Szentpéter esernyője, Oj Zrínyiász. Különös házasság, A Noszthy-fiú esete Tóth Marival és mások. 1910-ben ünnepelték írói pályájának 40. évfordulóját. Alig két hétre rá meghalt. A losonci születésű Fábián Gyula ifjúsági író, tanár, festő volt egy személyben. Történeti regényeiben a kuruc korral és a 48-as szabadságharccal foglalkozik Irt ismeretterjesztő műveket is, amelyekben kitűnően népszerűsíti a természettudományokat és a zenét. A mukásosztály felszabadításáért a nemzeti függetlenségért, s a fasizmus ellen küzdő szocialista költő volt a Losoncról indult Berkó Sándor. Verseivel a Prágai Magyar Hírlapban jelentkezett, későbbi cikkei, versei az erdélyi Korunk és a Népszava című lapokban jelentek meg. Fordította Jifí Wolkert. Mint munkaszolgálatos halt mártírhalált Ukrajnában. Losoncon jelent meg Az ördög köpenyében című verseskötete Szabó Gyula eredeti metszeteivel. Összegyűjtött költeményeit 1964-ben Bu^ dapesten adták ki, Nem vagy magadban címmel. V. E. 9
