A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-07 / 32. szám
A tanév ugyan véget ért, az iskolattgy alkalmazottai mégsem pihenhetnek gondtalanul, nem fütheti őket a jól végzett munka öröme — sőt, tudatosítanak kell, hogy a munkájukkal összefüggő — egyre inkább tornyosodó problémákat sürgősen meg kell oldani. Ismeretes, hogy iskolarendszerünk az utóbbi években számos reformon, változáson ment keresztül. Bizonyos idő elteltével konstatálnunk kell, hogy nem minden intézkedés váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ellenkezőleg, — épp ott vallottunk kudarcot, ahol a legnagyobb sikert reméltük. Az egyes intézkedések gyakorlati kivitelezése több kárt okozott, mint amennyi haszonnal járt. A negatív jelenségek nemcsak a mi iskolarendszerünkben sokasodnak, a nyugati pedagógusok sem szégyellik bevallani: nevelési módszereinkkel zsákutcába jutottunk. A szocialista és a fejlett kapitalista országokban csaknem azonos pedagógiai kérdéseket kell megoldani: A tanköteles kor kiszélesítését, az általános műveltséget nyújtó iskolák tanrendiének szerkezeti módosítását, a főiskolák tudományos alapokra való helyezését, a széles körű műveltség megszervezését. És ami a legfontosabb: — önálló gondolkodásra kell serkentenünk. Láthatjuk tehát, hogy a megoldásra váró oktatási és nevelési problémák társadalmi rendszeren kívül állók, úgy is mondhatnék: az egész emberiség problémái ezek. Mi ennek az Oka? Az emberiség mindin kább hatalmába keríti a természetet, a munkatermelékenység egyre növekszik, az anyagi értékek előállításához rövidebb időre és kevesebb fizikai erőre, de annál több szellemi erőfeszítésre van szükség. A világot meghódította a technika. Oj nyersanyagforrásokat fedeztünk fel. A vegyipar fokozatosan felderíti az eddig kiszámíthatatlan lehetőségeket. Az ember egyre szabadabbá válik. Mindez visszatükröződik irodalmunkban, kultúránkban is. Lehetetlen tehát, hogy iskolarendszerünk ne reagáljon az imént felsorolt jelenségekre. Ha mindezt végiggondoljuk, rádöbbenünk. hogy elsősorban a tananyagnak kell megváltoznia. A módszerekkel kísérleteztünk már eleget! Az alapvető kérdés, amelyet meg kell oldanunk: megszüntetni az anyag mechanikus elsajátításának követelményét. logikus, önálló gondolkodásra serkenteni. A tanítás meneténél érvényesüljön a lélektan! Mindennek gyakorlati kivitelezését eddig a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban valósították meg a legsikeresebben. Nálunk az iskolaproblénia megoldását még néhány más tényező is nehezíti: a múlt hibáiból kell kiindulnunk, azokat kell kiküszöbölnünk, csak akkor leszünk képesek oktatásunk színvonalát emelni. Néhány évvel ezelőtt, főként 1959-től, allét irodalmi melléklété32. hangsúlyoztuk az élet és az iskola kapcsolatának fontosságát. Annak ellenére, hogy az elv helyes, a gyakorlatban ez káros jelenségekhez vezetett. Sokán úgy fogták fel az életet“, mint manuális munkát, a gyakorlati oktatáson segédmunkási teendőket végeztettek a tanulókkal. Sőt a túlkapások még súlyosabbá váltak: egyoldalúan hangsúlyoztuk a fizikai munka szükségességét, háttérbe szorítva az elméleti tudás fontosságát. Ez a vulgarizált -felfogás oda vezetett, hogy a tanulók és a szülők szemében iskoláink elvesztették tekintélyüket, háttérbe szorult a széles körű, humánus műveltség, minek következtében a nem technikai irányzatú főiskolákon az általános műveltséget nyújtó középiskolai növendékek nem állták meg a helyüket. Ma ezeket a tényeket igyekszünk elhallgatni. Eltussolásuk helytelen, ellenkezőleg, a helyzet elemzéséből kell kiindulnunk, hogy megtaláljuk a korszerű oktatáshoz vezető utat, hogy munkánk minél hasznosabb legyen. Mindenekelőtt szemügyre kell vennünk iskoláink strukturális összetételét. Egyre inkább hangsúlyozzuk az általános műveltség fontosságát. Ez az előfeltétele ugyanis annak, hogy főiskoláinkra jó alapokkal rendelkező hallgatók kerüljenek, értelmiségünk alapos szaktudással rendelkezzék. Ennek a követelménynek a pillanatnyi helyzet nem felel meg. Vegyük csak szemügyre az Uéitelské noviny ez év február elsejei számában közzétett statisztikát. Az alapfokú kilencéves iskolák hallgatói közül csak 14 százalék jelentkezett az általános műveltséget nyújtó középiskolákba, 16 százalék pedig a különböző szakközépiskolákba. Ezzel szemben csaknem 70 százalék jelentkezett ipari tanulónak, és 10 százalék munkába állt. Ez a statisztikai kimutatás semmi esetre sem tölthet el bennünket megelégedéssel, főként akkor nem, ha tudjuk, hogy az Egyesült Államokban a tanulók 90 százaléka általános műveltséget nyújtó [senior hi eh school I iskolába jelentkezik. Ezekkel az adatokkal és a szükségletekkel érvelve, szem ügyre véve a tudományostechnikai forradalom vívmányait, nemtetszéssel kell fogadnunk azt a tényt, miszerint: 1970-ig a legsűrűbben lakott nyugatszlovákiai kerületben nem emelkedik az általános műveltséget nyújtó iskolák kvótája, annak ellenére, hogy az alapfokú iskolák növendékeinek száma megnövekedett Ennek az lesz a következménye, hogy ismét többen jelentkeznek ipari tanulónak. Társadalmunk egyre kevésbé igényli az ipari munkásokat, ez a jelenlegi iskola tehát elavulttá válik. Ezzel szemben ki kell szélesíteni a tanulók elméleti tudását. Végre be kell látnunk, hogy a világfejlődéssel csak akkor tarthatunk lépést, ha tudományos alapokra helyezzük oktatási rendszerünket. Mindaddig azonban ez nem válik lehetővé, míg iskoláinkban kevés a szakképzett tanerő. Eddig ugyanis a pedagógiai közép- és főiskolákra a gyengébb tanulók jelentkeztek, akik máshová nem jutottak be. A tanítói pálya a legfontosabb hivatások közé tartozik. A pedagógusoktól fiieg neyanis az egész nemzet műveltsége, alkotóképessége. Éppen ezért változtatnunk k»ll a tanítók anvaei és társadalmi helvzetén. Remélhetőleg a Kultúrny Zivot 29. számában közzétett, Ondrej Pavlik tollából származó gondolatok visszhangra találnak. Társadalmi rendszerünk, a termelés, az égvén harmonikus fejlődése ezt haladéktalanul megkívánja. —ozo— KÖLTÉSZET Fux Pál tollrajza Gyurcsó István Nyárban í. Harmat-gyöngy-gondolat reszket a remény zöld levelén: fűszálak hegyén, hol durva láb még nem taposta halálra a béke, a szerelem legyét, hol tűnődve álldogál a hangya munkára készen és csak arra vár, hogy mindent egyesítve, gondolatot és szándékot, törvényt és megvalósulást: arccal forduljon Földünk, a Nap felé s kezdetét vegye a megújulás — nem kérdem én, honnan az erő szívünkben minden nap újra kezdeni a tegnapot.. a harmat lehull minden éjszaka, hogy reggel feláldozza magát a Nap szerelmében: a természet nem unja meg az újratermelést, így szívemben nem alhat ki a tűz, hogy föloldja könnyeim minden hajnalon, hiszen csak tiszta szemmel láthatok — éjszaka sírja el minden fájdalmát a természet: s reggel a Nap kohó-tüzében egyesül minden harmat-gyöngy gondolat... 2. Földalolnak a fürjek a fűben, akácok ontják kelyhük illatát, kábult méhek már arany nedűben hemperegve zúgják a méhek dalát. Ilyen a nyár, így kezdődik minden: részeg bizalom mustja forr, pezseg, amíg szívünk ájult szerelemben fűszálak hegyén árván megremeg. Ilyen a Nyár! így, a Nap hevében érik most minden: érnek a napok, hogy ősszel már a dér tenyerében dideregjünk, mint hullott csillagok. Most még nyári záporok öntik el reményeink dús termőföldjeit, s a vihar után a méhsereggel fogadjuk a Nap üdvözléseit Csak az ősz ,...?! A szó kiforrt mézbora. egy nyár tüze mennyire lesz eléa? M*ltó az őszinte bizalomra hoav meatölthesd di serlegét? 9
