A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-31 / 31. szám
Grafika 1963 — 66 A Bratislava! Művészek Házában megrendezett kiállítás az utolsó három év legjobb grafikáit mutatja be. A szlovák grafika fejlődését olyan jelentős alkotók segítették elő, mint Sokol, Fulla, Majernik. Művészetünk hatása a legfiatalabbak munkáin is érezhető. Az új grafikus nemzedék nevelésében különösen jelentős Vincent Hlo2ník professzor tevékenysége a bratislaval Képzőművészeti Főiskolán. Ez az új kiállítás ismét bebizonyította, hogy a szlovák grafika méltó a világhírnévre. Gergelová, Leviä, Brumovsk?, Pavliőková, Sedlák, Bornbová alkotásaiban a grafika új, modernista törekvésekkel átszőtt irányzata mutatkozik meg. Képeinken bemutatjuk a gazdag kiállítás egyik érdekes darabját. Szabó Gyula: Elítéltek Lesz belőlük művész? A pozsonyi Klemen! Gottwald Üttörőotthon számos szakkörben foglalkoztatja az érdeklődő kisdiákokat, összekötve a kellemest a hasznossal. Működik itt képzőművészeti szakkör, szlnicsoport, tánccsoport, honismereti szakkör, sportkör, biológiai szakkör, hasznos időtöltést találnak az ifjú modellezők, folkloristák, keramikusok. A képzőművészeti szakkör foglalkozásain megtanulják az úttörők az ecsetkezelést, festenek temperával és olajfestékkel, megszerzik az alapvető rajzismereteket, foglalkoznak plasztikával és nem utolsó sorban — Vika Alexander szakavatott vezetése mellett — a linoleummetszéssel, a grafikával. A szakkör növendékei az iskolaév végén kis kamarakiállltás keretében mutatták be legjobb grafikai alkotásaikat, melyek közül egyikmásik komoly tehetségről tanúskodik, s remélni lehet, hogy az ügyes gyerekek valamelyikéből egyszer még komoly művész lesz. Érdekes, hogy az úttörő otthon lelkes nevelőgárdája a nyári szünidő alatt sem feledkezik meg azokról a gyerekekről, akik egész éven át szorgalmasan, kitartóan dolgoztak a szakkörben: a nyár folyamán külön úttörőtábort létesített a számukra, ahol Csehországból érkező fiatal „művészekkel“ mérik össze tudásukat, miniatűr „szimpózium“ keretében. íme, a helyesen értelmezett képzőművészeti nevelés, melynek eredményéről az alábbi két grafikával nyújtunk némi ízelítőt. A népi tárgyú emlékek gyűjtése A felszabadulás után a tudományos életben nagymértékű fellendülés következett be. Hozzáfogtak az évtizedes mulasztások pótlásához s így került sor a néprajzi emlékek kutatására és gyűjtésére Is. Hazánk magyarlakta vidékein a Csemadok végzi a néprajzi kutatómunka szervezését és irányítását. Néprajz kutatóink munkássága a kezdeti időszakban a népi táncok és szokások felelevenítésére irányult. Dicséretre méltó eredményeket értek el és érnek el ezen a téren, de eddig még nem indult meg széleskörű mozgalom a tárgyi emlékek gyűjtésére és megőrzésére. Ezt a hiányt kívánta pótolni a Csemadok kassat járási vezetősége, amikor a honismereti kör keretében a tárgyi emlékek gyűjtésének jelentőségére hívta fel a szervezetek figyelmét. A népművészeti bútorok gyűjtése terén jó munkát végeznek a buzitat pionírok Máthé László tanár vezetésével. Az összegyűjtött tárgyakat az iskolában állították kt. Nem kevésbé jelentős a Csemadok debrödi helyi szervezetének gyűjtőmunkája. Tevékenységük a népi gazdálkodás eszközeinek gyűjtésére és kiállítására irányul. Eredményes gyűjtőmunkájuk bizonyítéka, hogy a közelmúltban több mint 90 darab tárgyat állítottak kt. A régi, többnyire házilag készített eszközök jól példázzák népünk ügyességét. A nép gazdag művészetének hagyományai a technika fejlődése következtében kiveszőben vannak, ezért a néprajzi kutatás mtnden területén gyorsan hozzá kell fogni a pusztuló értékek megmentéséhez. Bízunk benne, hogy a közeljövőben a többi helyi szervezet tágját is hírt adnak eredményes munkájukról. Bencsik Jenőné Az utóbbi időben gyakori a panasz a zene- és énektanítás színvonalát illetően. Sajnos iskoláink zenei nevelésének színvonala erősen csökkent, bár a zenei műveltség gazdagítására nagy gondot fordítanak. A mai fiatalságot elsősorban a tánczene és a dzsessz érdekli, s így érdeklődése Igen egyoldalúvá válik. Bizony, ma ritka, mint a fehér holló, az olyan község, ahol a kilencéves iskolában komolyabban foglalkoznak a zenével. Persze azért vannak kivételek. Itt van pl. Szőcsényke, ahol nagy fejlődést hozott a zenei nevelés terén az 1966-os év. Hiszen e kis községben ez évben a kilencéves középiskola mellett zeneiskola is létesült, A Népművelési Otthon vezetése alatt működő zeneiskolának ma már 40 növendéke van. A tanulók Szécsénykéröl és a szomszédos községekből verbuválódnak. A szécsénkei zeneiskola legérdekesebb vonása az, hogy az öt hangszeren tanuló fiatalságot egyetlen zeneoktató tanltja. Erre az emberre én Is kiváncsi voltam. A sokoldalú zeneoktató mindössze 22 éves s nem is szakképzett pedagógus, hanem a szövetkezet segédkönyvelője. A szövetkezet Irodájában, munka közben találtam Szlezék Pál segédkönyvelőt, aki a katonai szolgálat kitöltése után került a faluba. 1966. március 1-én indult meg 38 tanulóval a zeneiskola Szécsénykén. — Hegedű és zongora mellett tangóharmonikázni, gitározni és szaxofonozni tanítom növendékeimet — mondja csendesen Szlezák Pál. — Hivatalos zeneiskolai tanterv szerint dolgozom — folytatja, — tisztán az alapfogalmak elsajátítására törekszem, hogy aztán a tehetségesek magasabb fokú zeneiskolában folytathassák tanulmányaikat. Szlezák Pál haraszti születésű, s már 10 éves kora óta foglalkozik rendszeresen zenével. Franyó János zólyomi zenetanártól sajátította el a hegedű- és zongorajáték alapfogalmait. Rimaszombatban a mezőgazdasági technikumban tovább fejlesztette zenei tudását, s továbbra is eljárt Zólyomba, régi tanárához. A többi három hangszeren magánszorgalomból tanult meg játszani. Még nem régen él Szécsénykén, de a zenelsko . ián kívül már megalakította a Csemadok helyi szervezete mellett működő ritmikus zenekart is. Az 5 főnyi zenekar tagjai: Szlezák Pál, Cseri László, tanító, Major Lajos, Deák József és Benkő László diák. A tánczenekar Szécsénykén és Nagyfaluban szórakoztatja a fiatalokat. Egyelőre tehát ők is a tánczenének hódolnak. Idővel azonban bizonyára megtalálják az utat a komoly zenéhez. Sólyom László
