A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-03 / 27. szám

Tettekre serkentő feladatok

Aki csak egy kicsit is tüzetesebben olvasta az utóbbi fél év kulturális lapjait, láthatta, milyen sokrétű és széles körű volt az a vita, melynek keretén belül szőnyegre került kultúránk, népművelésünk, művészetünk csaknem valamennyi égető problémája. Az egymást követő egészséges polemikák hasznos tapasztalatokat hoztak, tanulsággal jártak. A XIII. pártkongreszszus előtti időszakban szinte valamennyi — a kultúrával összefüggő — kérdés napirendre került. Az elhangzottakat összegezve leszögezhetiük hogy szocialista kultúránk a XII. pártkongresszus óta — fejlődésének különböző fázisain átmenve — hatalmas léptekkel halad előre. Művészeink filmjeink íróink, színészeink. zenészeink nemcsak közkedveltségnek örven denek az ország határain belül, ha nem szerte a világon is Jó hírnevet harcoltak ki maguknak Ez a tény azt bizonyítja, hogy hatalmas és hasznos munka áll mögöttük céltudatosság vezérli valamennviü két, eszmei tisztaság hatja át mondanivalójukat És ami ennél is fontosabb: biztos alap ez. amelyre bátran lehet építeni, amely perspektívát jelent.

Szocialista kultúránk egyre sok rétűbb. Egvre inkább — ami örvendetes ielenség és a közelmúltban sajnos, eléggé háttérbe szorult ■— kapcsolatot teremt a két háború közötti haladó művészettel és a mai haladó világkultúrával. Helyénvaló. hogy a kultúra csaknem valamennyi szakaszán az illetékesek egyre inkább tudatosítják: nincs öncélú fejlődés, nincs négy fal közé szorulás, nem lehet szemellenzőt rakni, meg kell teremteni a kontinuitást, az etika és az

esztétika törvényeinek érvényesülniük kell! A valódi művészet mindig a jövő felé tekint. Célja: a holnap számára nűen megtartani a jelent. Ez pedig csak akkor lehetséges. ha a haladó eszmék megfelelő alakot öltenek, ha a művészeket nem az öncélúság. hanem a legszélesebb rétegek mondanivalója vezérli.

Csehszlovákia Kommunista Párt ja forradalmi programiéval mindig Is serkentette a művészi irányzatokat és a művészeteket, egyesítette a kulturális arcvonalat. Ennek ma és a jövőben is így keli lennie. „Világnézet nélkül nem születhet egyetlenegy művészi alkotás sem. amely az életet kíván ja szolgálni.“ fA CSKP XIII. kongresszusának rezolúciója.) A fiatal művészek száma egyre növekszik őket már a szocialista társadalom nevelte nyilvánvaló tehát hogy a szocialista társadalomnak akarnak alkotni. Műalkotásaik esztétikai értéke kell hogy szorosan őszszefüggjön társadalompolitikánkkal.

A CSKP XIII. kongresszusának határozata a szocialista kultúra továbbfejlesztésének sürgető kérdéseiről világosan bizonyítja, hogy társadalmunk nem kíván frázisokra és jelmondatokra építeni, hanem reális tényekre. Ebből kiindulva nem takargatja azt sem, hogy a kulturális fejlődés következő időszaka nem kevésbé komplikált, mint az előző. A világ folyása egyre bonyolultabb, visszatükrözése profiljának megrajzolása széles körű műveltséget, tudást tisztánlátást követel. Nem elég álmukból felrázni a szunnyadókat, nem elég a kényelmes embereket kezdeményezőkkel felváltani, hanem mindent el kell követni annak érdekében, hogy fejlődésünk — és ez a kultúrára kétszeresen vonatkozik — kívánatos ütemet érjen el. Az alapból kell tehát kiindulni: Az iskoláknak kötelességük mély humánus műveltséggel rendelkező ifjúságot nevelni. Nem kisebb feladat vár népművelőinkre sem A kultúra napszámosai az elmúlt húsz évben arra törekedtek hogv a széles néptömegek általános műveltségre tegyenek szert. Me már ez nem elég — érzékeny esztétikai felfogó képességre kell nevelni. A határozat kimondja: „A széleskörűen értelmezett kultúrában a tudomány és a közművelődés mellett különösen fontos küldetése van a művészetnek . . ösztönzi az ember alkntókénességét. gazdagítja gondolatait, érzelmeit, fantáziáját. Kiveszi a részét az ember erkölcsi arcélének kialakításából.“ És tegyük hozzá, befolyásolja az emberek egymás közötti kapcsolatát.

Az utóbbi Időben egyre nagyobb méreteket ölt a kutatómunka, ennek keretén belül a különböző, kultúrával összefüggő felmérések. Népművelőinknek nagyobb figyelmet kellene szentelniük az így szerzett eredményeknek. Hiszen tudvalevő, hogy egy orvos sem tud gyógyítani a diagnózis megállapítása nélkül — vonatkozzék ez a népművelőkre is: Induljanak ki az adott helyzetből, igényekből. Fokozott figyelmet kell szentelni az i ember élet- és munkakörnyezeté- • nek kulturáltságára. Különleges fi-* gyeimet érdemel a társadalmi szó-! rakozás és a kultúrált pihenés. (Ha népművelőinek felelősségteljesen boncolgatnák az imént említett, jelmondatokba foglalt feladatokat, munkájuk színesebbé, sokrétűbbé válhatna. Ha belegondolunk, éppen ezek a szavak mögött bújik meg az. amit a falu és a város dolgozói megkívánnak, ami tulajdonképpen kultúrigényüket. ielenti. A tartalom adva van. a formát megtalálni minden népművelőnek sajátos feladata.

Egyre több sző esik az emberek egymás közötti viszonyáról ez a valóság a népművelő munkájának széles körű kiaknázását teszi lehetővé.

Csak néhány gondolatot ragadtunk ki abból a tömkelegből, amellyel a Literární novíny, a Kultúrái tvorba. a Kultúrny 2ivot. a Predvoj, a kulturális havilapok, a napi sajtó kultúrrovatal a kongresszus utáni időszakban foglalkoztak. A Literární novinv például ezt írja: „A célokat és az elveket leszögeztük Világosan, tényekkel alátámasztva — a kongresszus előtt és a kongresszuson —. olyan nyíltsággal, és főként időszerűséggel. amire nálunk eddig nem volt példa.“ Több helyütt Is ’olvashatjuk: Szükség van vitára építő Vitára, nem pedig személyeskedésre és szófecsérlésre. Az elfogadott rézolúció méltó alapot nyújt, munkára serkent, lekötelez. Szocialista társadalmunknak olyan alkotó értelmiségre van szügsége amelv tisztánlátásával, megalapozottságával, tudásával példát mutat, haladó kultúránk hordozójává válik.

—ozo—

Tekintetével beleegyezésemet kérte. Képtelen voltam igent bólítani.

Nem tudtam más táncosaként elképzelni. Mielőtt másodszor is elébe állt volna valaki, én kértem fel. Lehet, hogy mások szemében nevetségesnek tűnt ugrabugrálásom. Nem törődtem vele. Nem tudtam, nem is akartam palástolni féltésemet.

Éjféltájt hozzánk keveredett egy társaság. Hangosan bemutatkoztak, ketten a kerületről voltak. Kiküldött funkcionáriusok. A többiek városbelieknek mondták magukat. Néhány percen belül Nelli lett a központ.

A tánc szüneteiben többször is munkám és beosztásom iránt érdeklődött az egyik kerületi ember. Készségesen válaszolgattam.

— Szép emberek, keletiek, rendes emberek. — Poharát emelte.

— Éljenek a májusok — mondta finoman mosolyogva és tüntetőén Nellire nézett. Nézzétek, irigykedjetek, essen ki a szemetek, gondoltam kárörvendve. Kívántam a táncot. Fel is álltam, de visszanyomtak a székre. Maradtam. Határozatlanná tett ez a követelőző hangulat.

— Meg van elégedve? — kérdezett a kerületi. Értetlenül néztem rá. — Az életével, a beosztásával? — Becsülnek.

— Ez a büszkeség, a tiszta büszkeség. — Közel hajolt hozzám és súgva folytatta. — Mi a szarból lettünk valakik felemelkedtünk, ez a nagy dolog. Ezt még nem csinálta előttünk senki.

Ostoba, részeg hencegés. Naponta hallgattam a hivalkodó beszédeket, de rám valahogy nem ragadtak ezek a divatos szavak. Tulajdonképpen nem is gondolkodtam azon, „hol van fent, mi az, hogy lent.... Munkásosztály, öntudat. A mi életünk, a mi jövőnk, a mi jogunk“. Marhasági Örültem az életnek és dolgoztam ...

— Szervusz — nyújtotta a poharát a városbeli szőke nő. Tanácstalanul Nellire néztem. Riadt mosolyát bíztatásnak véltem.

A Gallai lány közpréda lett: a kerületi ember sokáig tartotta átölelve. Nelll tekintete a kezemre csúszott; figyelő szemek gyűrűjében remegett a teli boros pohár. Keserű utálkozás ize gyűlt a számba.

— Ondro, szervusz — nyújtottam poharam készségesen. Egy pillanatra elhervadt köröttünk a zsivaj.

— Nem, ez még korai. Még nem ismerjük annyira egymást — nézett rám tartózkodó mosolyával és az asztalra tette poharát.

Nelli zavaromat takarva belém karolt.

— Énekeljünk — mondta hangosan. Forró lehelete a nyakám köré perzselt. Valami csodálkozó vigyor terpedt az arcomra. Az első pillanatban nem Is értettem pontosan mi történt. Tompán, zsibongva ért tudatomig a viszszautasítás. „Megaláztak“. Nelll társaságában először történt ez meg velem, alulmaradtam.

Táncoltunk, már tüzelt bennem az ital. Ha sokáig forogtam, megperdült velem a bálterem. Nelli érezte bizonytalanságom. Közel lépett

hozzám annyira, hogy nem téveszthettem seni lépést, sem taktust.

Az ital fokozza érzékenységemet, ingerültté tesz. Nelli fejét kissé hátra vetve, arcomon tartotta tekintetét, csak akkor nem láthattam, mikor fordultunk. Ez izgatott, hová néz akkor, mikor nem látom. Egy táncba belefér minden, lopott pillantásának nagyobb az ereje, mint tengernyi szónak. Hová néz? Mit gondol? Akkor Is csak velem van, mikor nem látom? A bizonytalanság hamar megnő bennem. ló lett volna meggyőzni, eloszlatni kételyeimet... Óvatlanul hátrakaptam a fejem. Nelli nagy szemei követték mozulataimat.

Egy táncba belefér az élet. — A hűség is, a hűtlenség is. Azóta már sokat gondolkoztam ezen: mikor ébredt bennem a kételkedés? Honnan van ez? Ki lopta belém? Természetem ez? Avagy a szépség féltése teszi?

Véget ért a tánc. Az asztalhoz Indultunk, de Nelli gyengéden visszatartott.

— Ne menjünk oda. — Jókora cserépkályha oldalának jámaszkodva vártuk a következő táncot.

— Furcsa emberek, tolakodók — mosolygott rám vigasztalóan. A magam gondolatait érezte meg Érzékeny ujjhegyeivel féltésemet takargatta. Képzelt seb volt, mégis jólesett Nelli együttérző tapintása.

Táncba csapott a zene. Fejembe szökött a vér, ismét éreztem combjainak vonalát.

— Most már csak te vagy — súgta. Kicsiny kör képződött körénk, a mi életünk köre. Nem volt nagyobb a gyermekkéz vonta gyámoltalan krétakörnél. Szédülve forogtunk, tekintetemmel vonalat húztam a falakra: balról jobbra, csak így tudtam keringeni, balról jobb felé. A fal mér tele volt képzelt vonalakkal, körökkel. s ha lassult a zene, összezsugorodott olyan kicsire, hogy csak madárléptekkel tipeghettünk egymás vállaiba kapaszkodva.

— Nélküled nevetséges lennék.

— Itt vagyok. — A szavakat nem hallottam pontosan. Inkább szája hajszálnyi mozdulataiból értettem, amit mond.

Egy táncba belefér a szerelem, a szerelem és az élet, halálra szóló odaadás. Előre topogtunk és fordultunk, fogtam, húztam a köröket. A tánc ennyi: előre kettő, három, négy, for-12