A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-29 / 22. szám
együttesével léptünk fel, amely a CSMTKÉ meghívására érkezett Komáromba. E fellépés előestéjén Párkányban szerepelt az énekkar a magyar Iskolák megalakulásának 15. évfordulójára rendezett ünnepségen. Ezt követően Rozsnyón, majd Gombaszögön, az Országos Dales Táncünnepélyen adott közös műsort a 100. évfordulóját ünneplő rozsnyói vegyeskarral. Pelsőcön a Csemadok vegyeskarával, Pozsonyban a szlovák tanítónők énekkarával, Budapesten a vasasok központi énekkarával, Nyltrán a járási énekkari fesztivál keretében, Léván a Csemadok vegyeskarával, a nyitrai pedagógiai fakultás és az egerszegi vegyeskarral, Dunaszerdahelyen a nagymegyeri vegyeskarral és a magyar iskola gyermekkórusával, Érsekújvárban a Csemadok vegyeskarával és a magyar Iskola gyermekkórusával szerepelt. Öss/ >ezve: 12 fellépésen vett részt. Ezenkívül az énekkar az összpontosítások, illetve körzeti próbák alkalmával négyszer tartott hangversenyt a diákság számára. Ha e négy fellépést is számítjuk, akkor énekkarunk a 14 összpontosítás és 5 körzeti próba alkalmával 16-szor szerepelt. Közönségünket, ha csak átlagosan is, 400-ra becsüljük, így a 16 fellépésen 6400-an vettek részt. E számban nincs benne a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepély 25 000 főnyi közönsége. Érdekes az is, hogy a művészi teljesítmény mögött hány munkaóra van, amelyet a tagok aktív gyakorlással, illetve a fellépések előtti előadással töltöttek el. Természetesen nem számolhatjuk azt az időt, amelyet egy-egy tag szabad idejében odahaza gyakorlással tölt, de nem számolhatjuk az utazás idejét sem, amely szinte elveszett idő. összegezve: 12 összpontosítás, 5 körzeti próba és 12 esti fellépés = 407 munkaórával egyenként. ^ Ez év végéig az énekkarnak újabb komoly feladatot kell megoldania. Augusztus végén rendezik meg Komáromban a 15. összpontosítást és ezzel egyidőben a környéken 3 hangversenyt terveznek. Ugyanebben az időben látja vendégül az énekkar az NDK-beli riesai Acél- és Hengerművek üzemi klubjának művészegyüttesét, s viszonzásul tanulmányútra és szereplésre az NDK-ba; Drezdába, Görlitzbe, Risába és Lipcsébe utazik az énekkar. Hol adnak ki nálunk magyar könyveket? Négy év telt el Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa óta, s nem lesz érdektelen, ha most a párt XIII. kongresszusa alkalmából áttekintjük az elmúlt tíz-tizenkét év magyar könyvkiadását, és számot vetünk arról, mit értünk el ezen a téren, és mit kell majd a közeljövőben elérnünk, hogy biztosíthassuk a több mint félmillió magyar nemzetiségű honfitársunk szellemi igényeinek kielégítését a hazai forrásokból is. Mert elsősorban erről van most szó. Kezdjük talán azzal, hogy röviden visszapillantunk a szlovákiai magyar könyvkiadás keleíkezéséré a második világháború után. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó 1953. január elsején alakult meg, a pozsonyi Pravda könyvkiadóvállalat keretében működött Magyar Könyvtár örökét vette át. Feladatát jól oldotta meg, számos értékes, érdekes, klasszikus és mai művet, szlovákiai magyar szerző könyvét adta ki tetszetős, szép kiállításban. 1956. január elsejével a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, amely a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének vállalata volt, beolvadt a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó nemzeti vállalatába s annak magyar szerkesztőségeként folytatta működését. A szépirodalmi könyvkiadó 1966-ban, elsősorban azért, hogy az olvasóközönség előtt, és a külföldi nagy könyvkiállításokon rövidebb és könnyen megjegyezhető cégjelzéssel szerepelhessen, nevet cserélt és most a Tátrán, Bratislava elnevezéssel jegyzi kiadványait. Szlovákiai magyar szerzőtől tizenkét év alatt összesen 124 művet, átlagban tehát évente 10,3 könyvet adtak ki. A magyarországi könyvterjesztő vállalat az egyes művek jellege szerint 300-tól 1000-ig terjedő példányt vett át eladásra, persze voltak olyan szlovákiai magyar kéziratok is, amelyek nem keltették fel a budapesti partner érdeklődését s így a Könyvterjesztő nem rendelt belőlük. A szlovákiai magyar könyvkiadás jelentős posztja a Magyar Könyvbarátok Köre (MKBK), amelynek taglétszáma 1962 óta 4000—5000 előfizető között ingadozik. Általában a MKBK taglétszáma konszolidálódott, ellentétben a magyar Versbarátok Körével (VKB), amelynek első évében több -mint 4000 versbarát és irodalomkedvelő lett a tagja; a tagság semmi más anyagi kötelezettséggel nem jár, csupán azt kérik a jelentkezőtől, illetve a tagfól, hogy évente legalább egy verséskötetet rendeljen meg a Versbarátok Körében megjelenő négy közül. Szlovákiában a Szépirodalmi Könyvkiadón-, vagyis a mai Tátrán kiadón kívül még a Politikai Könyvkiadó, a szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó, és végül a Szlovákiai Mezőgazdasági Könyvkiadó is megjelentet magyar eredeti vagy magyarra fordított műveket. Kassán a Kelet-szlovákiai Könyvkiadó alkalomszerűen ugyancsak kiad egy-egy magyar regényt vagy ifjúsági művet. Milyen a magyar könyvkiadás jövője Csehszlovákiában és mik a tervek? Ügy hisszük régen megérett a helyzet arra, hogy a szlovákiai magyar olvasók politikai és kulturális igényeinek kielégítése az eddiginél szélesebb alapokot kapjon, és, hogy visszaállítsák a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete keretében az önálló magyar könyvkiadást. Az előkészületek már folynak, és 1967 január eljsejével az önálló szlovákiai magyar könyvkiadás újra megindulhat. Dallal, tánccal, muzsikával... A sikert nehéz számokkal érzékeltetni. A mérce inkább az a lelkesedés legyen, amelylyel fiatal művészeinket Csallóköz, Gömör és Bodrogköz népe fogadta. Szürke hétköznapi estéket tettek ünneppé, amikor valamelyik faluban vagy városban megjelentek. Pergő ritmusú táncokkal, pattogó énekszámokkal derűt és örömet fakasztottak. A népek testvérré válásának eszméjét hirdették a múltban és hirdetik ma is. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a fiatalok emberré nőttek az együttesben, az ott tanultakat műkedvelő csoportokban gyümölcsöztetik. Az együttes tagjaival mindenütt találkozunk. Nem állíthatjuk azt, hogy generáció nevelődött fel az Ifjú Szívek keretén belül, hiszen fennállása óta még túl rövid idő télt el, de azok, akik néhány éves működésük után otthagyták az együttest, sokat tettek a csehszlovákiai magyar kulturális élet fellendítéséért. A Magyar Dal- és Táncegyüttesben nemcsak kedvet kaptak a népművészeti hagyományok ápolására, hanem tudást is" szereztek, amit most vidéken tovább adnak. Nemcsak énekelni és táncolni tanultak meg az együttesben, hanem megtanulták azt, hogyan kell az éneket és táncot tovább fejleszteni, ill. átadni. Csakis így nőhet naggyá egy együttes. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Magyar Dal- és Táncegyüttese túlment a hagyományok ápolásán, arra törekszik, hogy többet adjon művészetének újabb alkotásaival. Nem elégedtek meg csupán a néptánc régen kicsiszolt egybefűzésével, rendszerezésével, hanem azokat konkrét cél, eszmei elképzelés megvalósítására, egy központi gondolat kifejezésére használták fel. Erről tanúskodik a „Szálkái lakodalmas“, a „Pásztorok életéből“, a „Csodafurulyás juhász“, a „Feketekői kastély“, című tánckompozíciők is. Mindig tovább mentek és új műfajok kialakításával kísérleteztek. Rájöttek arra, hog^ az életet sokkal mélyebben és sokrétűbben kell ábrázolni. így született meg a „Hej halászok“, a „Felszabadulás“, a „Hősök emlékműve“. „Az élet győz a háború felett“ stb. Létezésük, eddig végzett munkájuk örömöt jelent mindnyájunknak. Szinte minden héten hallatnak magukról. Az elmúlt hetekben is több helyen léptek fel és dallal, muzsikával köszöntötték Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIII. kongresszusát. iMAGYAR KÖNYVKIADÁS CSEHSZLOVÁKIÁBAN' "if fa megjeleni művek száma, szlovákiai magyar szerzőiül cseh szerző müve szlovák szerző műve 1956 195? 1956.1959 1960.1961 1962 196} 1964.1965 36 35 35 35 35 35 57 33 35 40 11 9 9 1Ó 6 74 7 8 74 18 17 15 10 13 13 11 17 16 ÍZ 11 8 3 11 11 11 8 7 9 ? 11 kcfryi/ jcfenUű weg ei/oxte magkor Szerzütat OSI Sít MAGYAR DAL-ÉS TÁNCEGYÜTTESE 1958 I960 §§ 1962 1963 1964-^KÜLFÖLDI FELLE'PE'SEk| FELLEP ES EK SZA'MA 45 48 43 4S 54 48 58 40 5 3 59 2 2 NÉZŐK SZA'MA. 25.1Z4 Miéi? 35.905 sím 51.100 74.680 81.6 ZÓ 63.310 5.900 4.500 8L 7.0 90 1 m fi i M (1 1 1 s 5 I fí> 3 ni r 1 8 5 1 5 1
