A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-23 / 4. szám
Bélyegsarok A. csávó Kacskartngós Jégvirágokat rajzol a korai tél a vonat ablakára. Gomolyogva simogatja a füst a kormos kocsisort s tdebenn a fűtőtestbe vezetett forró gőz melegen tartja a levegőt. Időnként mégis belénkkap a dühöngő északi szél. Nagyobb állomásra érkezünk. Otitársatm kiszállnak. Sokáig ültünk egymás mellett. A hangfoszlányok még a levegőben úsznak. Az utasok borzongva indulták neki a külső hidegnek. Félve gondolok arra, hogy rövidesen én ts követem a példájukat. Pillanatnyilag azonban egyedül maradtam a fülkében. De csapódik az ajtó a folyosó végében. Végigszáguld rajta a szél s nyomán hosszú sorban vonulnak el a fülke mellett az új fölszállók. Két jólöltözött fiatal asszony nyitja rám az ajtót s kérdezi udvariasan, van-e szabad hely a fülkében? Természetesen igenlően bólintottam. Utánuk egy harminc év körüli cigány s három cigányasszony ts benyomult. Nem sokat kérdezősködtek. Látták, hogy van szabad hely, amit minden kérdezősködés nélkül el is foglalták. A két jólöltözött nő Jelentősen egymás szemébe nézett. Nem szóltak egy szót sem, csak ahogy Jöttek, eltávoztak. Nem nagy horderejű az ilyen döntés. Ha az egyik fülke nem tetszik az utasnak, átmehet a másikba. Ha például nem bírja a dohányfüstöt, akkor a dohányzóból érthetően átmegy a nem dohányzó szakaszba s viszont, ha dohányos, a nem dohányozóból szenvedélye szavának engedve, átmegy oda, ahol még a lámpa ts füstöl. Ránéztem a négy cigányra. Nevetve dugták össze az orrukat. Két középkorú nő volt közöttük, s egy fiatal asszony, vagy leány. A fiatal kárörvendően vihogott. Semmi sértődöttség sem volt bennük. Inkább mulattak azokon, akik nem bírják őket, mint a nem dohányzó a pipafüstöt. Szemügyre vettem négy útitársamat. Azt akartam megállapítani, mennyire volt Igaza a két sürgősen távozó jólöltözött nőnek? Hát bizony, a férfi igen elhanyagolt ruházatban volt. Régi, porette, sármarta ruhát és cipőt viselt. A nők közül a fiatal tiszta, sötét kabátban volt. A két idősebb asszony ruházata azonban szintén szedettvedett volt. Csak a cipőjük új. A két idősebb nő lábán divatos téli csizma. Önkéntelenül felmerül a gondolat: vajon nem lett volna-e helyesebb a csizmára költött összeget arányosan elosztani az egész ruházatra? No, de mindegy. Nem láttam indokoltnak a távozást. Különösen nem a magam részére. Érdeklődésem azonban továbbra is útítársaim felé irányult. A férfi az ablak mellett ült. Hallgatott s csak időnként ejtett egy-egy szót, melyet az asszonyok tisztelettel elismételtek. Kezdetben a fiatal ts tett megjegyzéseket. Végül azonban már csak a két idősebb asszony beszélt. Azon a nyelven, melyet a messzi keletről hoztak évszázadokkal előbb magukkal s amely mind ez ideig a nyelvük. Nyilván nem klasszikus már ez a nyelv. Magyar és szlovák szavak tűnnek ki közülük, amelyeket megértek. Különösen emlegetik a földrajzi neveket magyarul és szlovákul a záloha és vyplata szavakat. Hanghordozásukból és gesztlkulálásukból azt értettem meg, hogy valamivel elégedetlenek. Közben azonban olyan tárgyba fogtak, melyben számtalanszor eauetlen kifejezés ismétlődött. Ilyen, vaqy olyan kapcsolatban, szófűzésben, de mindig ez a kifejezés tért vissza: csávó. Annyiszor mondták, hogy meg kellett jegyeznem. Ismét megálltunk. Ök izgatottan szorították fejüket a Jégvtrágos ablakokhoz, melyek mögött különben is csak a fekete éjszaka tátongott. Azon tanakodtak, elérték-e utazásuk célját? Meqnyuatattam őket, hoqy addig még van egy állomás. Ügy szóltam hozzájuk, amiként másképpen nem is lehet. Mint ember az emberhez. S ök ts úgy válaszoltak, mint ember az emberhez. Néhány szót válhattunk egymással. Azután győzött kíváncsiságom s megkérdeztem: — Ugyan mondják már meg, hogy mi az a csávó? — A csávó? — nézett rám az egyik idősebb cigány asszony. Az a gyerek. A ftú. Arról beszélünk, hogy ennek a szegény asszonynak milyen haszontalan a férje. Nem akar dolgozni .. . Nyakán a sok gyerek ... Azt emlegettük folytonosan, hogy az apjuk nem törődik velükI... Fiatal, huszonnégy éves ember. De nem fűlik a foga a munkához. Legszívesebben csak lustálkodnék és mulatoznék ... Igen. Valóban. Jól mondták, Haszontalan ember. Van itt tehát külső, de belső probléma ts. De úgy érzem, nem olyan nagyok ezek a problémák, hogy nem lehetne velük megbirkózni. Meg ts érkeztünk a végállomásra. Otitársatm más vonatra szálltak Utánuk néztem azzal a kívánsággal, hogy mielőbb birkózzanak meg a problémáikkal. MOHR GEDEON A csehszlovák posta december 18-án a „Csehszlovák bélyeg napja“ alkal máböl 1 koronás alkalmi bélyeget adott ki és szokás szerint forgalomba hozott elsönapl borítékot Is. A külföldi űjdonságok közül megemlítjük a Vietnami Demokratikus Köztársaságban kibocsátott rovar-sorozatot, amely 6 darabból áll és a svájci „Pro juventute" sorozatot, amely december elsején jelent meg és az eddigi szokásoktól eltérően a bélyegek csak állatokat ábrázolnak. Érdemes megemlíteni, hogy a para£eay-i posta Kennedy sorozatot adott ki, melynek egyes darabjai a volt elnököt és családját ábrázolják. 0 karácsonyi, újévi ünnepek még Itt vannak a hátunk mögött, még emlékszünk a gazdagon terített asztalokra, Ínyünkön érezzük egy-egy különösen finom étel Izét. Az árutól roskadozó üzletekben, sorbanállás közben, vagy a konyhában való sürgés-forgás mellett, de akár az asztal örömeit élvezve, ki Is gondolt volna azokra, akik hetekig rohammunkában dolgoztak, hogy kapható legyen minden, ami szemszájnak Ingere. Elsősorban az ünnepekkor anynyira keresett hentesáruk készítőire gondolok. December végén a munka dandárja közepette kerestem éppen fel az egyik húsfeldolgozó nagyüzemet. Nem könnyű a dolga annak, aki ide akar bejutni. Újságíró Igazolvány felmutatása cseppet sem hangolja engedékenyebbre a portásfülke cerberusának szivét. Nincs mit tenni, el kell vándorolnom a szomszédos utcába, az igazgatósági épületbe, hogy maga az igazgató adja meg a belépési engedélyt. Fehér köpenyes vezetőt is adtak mellém Eudovit Macháőek személyében, bár az volt az érzésem, hogy magam is eligazodnék és megtalálnék mindent, ami érdekel. Meg kell említeni, hogy a mai Koáická utcán levő üzemrészt még Manderla építette, az ő tulajdona volt, mielőtt államosították. Azóta kapacitása az ötszörösére nőtt, de ezzel a munkafeltételek romlottak, hiszen az a bővítés, újítás, amit végrehajtottak nem áll arányban a termelés növekedésével. Az expedlciós helyiség már újonnan épült, ide léptünk be legelőször. Az udvarra vezető hatalmas kapu állandóan nyitva van és szüntelenül ki-bejárnak rajta a kézikocsik, hogy a készenlétben lévő autókra szállítsák az árut. Jól felöltözve dolgoznak itt az emberek, hiszen a szélesre tárt kapun áramlik be a téli hideg. Viszont a 120— 150 q füstölt készítmény (hentesáru, felvágott-félék) a vagonnyi füstölthús mozgatása, felrakása elég testmozgást kíván, hogy a hidegben is felmelegltse az embert. 6
