A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-23 / 4. szám

Bélyegsarok A. csávó Kacskartngós Jégvirágokat rajzol a korai tél a vonat ablakára. Gomolyogva simogatja a füst a kormos kocsisort s tdebenn a fűtő­testbe vezetett forró gőz melegen tartja a levegőt. Időnként mégis belénkkap a dühöngő északi szél. Nagyobb állomásra érkezünk. Otitársatm kiszállnak. Sokáig ül­tünk egymás mellett. A hangfoszlányok még a levegőben úsznak. Az utasok borzongva indulták neki a külső hidegnek. Félve gondo­lok arra, hogy rövidesen én ts követem a példájukat. Pillanatnyilag azonban egyedül maradtam a fülkében. De csapódik az ajtó a folyosó végében. Végigszáguld rajta a szél s nyomán hosszú sorban vonulnak el a fülke mellett az új fölszál­lók. Két jólöltözött fiatal asszony nyitja rám az ajtót s kérdezi ud­variasan, van-e szabad hely a fülkében? Természetesen igenlően bólintottam. Utánuk egy harminc év körüli cigány s három cigány­­asszony ts benyomult. Nem sokat kérdezősködtek. Látták, hogy van szabad hely, amit minden kérdezősködés nélkül el is foglalták. A két jólöltözött nő Jelentősen egymás szemébe nézett. Nem szól­tak egy szót sem, csak ahogy Jöttek, eltávoztak. Nem nagy hord­erejű az ilyen döntés. Ha az egyik fülke nem tetszik az utasnak, átmehet a másikba. Ha például nem bírja a dohányfüstöt, akkor a dohányzóból érthetően átmegy a nem dohányzó szakaszba s vi­szont, ha dohányos, a nem dohányozóból szenvedélye szavának engedve, átmegy oda, ahol még a lámpa ts füstöl. Ránéztem a négy cigányra. Nevetve dugták össze az orrukat. Két középkorú nő volt közöttük, s egy fiatal asszony, vagy leány. A fia­tal kárörvendően vihogott. Semmi sértődöttség sem volt bennük. Inkább mulattak azokon, akik nem bírják őket, mint a nem do­hányzó a pipafüstöt. Szemügyre vettem négy útitársamat. Azt akartam megállapítani, mennyire volt Igaza a két sürgősen távozó jólöltözött nőnek? Hát bizony, a férfi igen elhanyagolt ruházatban volt. Régi, porette, sár­­marta ruhát és cipőt viselt. A nők közül a fiatal tiszta, sötét kabát­ban volt. A két idősebb asszony ruházata azonban szintén szedett­­vedett volt. Csak a cipőjük új. A két idősebb nő lábán divatos téli csizma. Önkéntelenül felmerül a gondolat: vajon nem lett volna-e helyesebb a csizmára költött összeget arányosan elosztani az egész ruházatra? No, de mindegy. Nem láttam indokoltnak a távozást. Különösen nem a magam részére. Érdeklődésem azonban továbbra is útítársaim felé irányult. A férfi az ablak mellett ült. Hallgatott s csak időnként ejtett egy-egy szót, melyet az asszonyok tisztelettel elismételtek. Kezdet­ben a fiatal ts tett megjegyzéseket. Végül azonban már csak a két idősebb asszony beszélt. Azon a nyelven, melyet a messzi keletről hoztak évszázadokkal előbb magukkal s amely mind ez ideig a nyel­vük. Nyilván nem klasszikus már ez a nyelv. Magyar és szlovák szavak tűnnek ki közülük, amelyeket megértek. Különösen emlege­tik a földrajzi neveket magyarul és szlovákul a záloha és vyplata szavakat. Hanghordozásukból és gesztlkulálásukból azt értettem meg, hogy valamivel elégedetlenek. Közben azonban olyan tárgyba fogtak, melyben számtalanszor eauetlen kifejezés ismétlődött. Ilyen, vaqy olyan kapcsolatban, szó­­fűzésben, de mindig ez a kifejezés tért vissza: csávó. Annyiszor mondták, hogy meg kellett jegyeznem. Ismét megálltunk. Ök izgatottan szorították fejüket a Jégvtrágos ablakokhoz, melyek mögött különben is csak a fekete éjszaka tá­tongott. Azon tanakodtak, elérték-e utazásuk célját? Meqnyuatattam őket, hoqy addig még van egy állomás. Ügy szól­tam hozzájuk, amiként másképpen nem is lehet. Mint ember az em­berhez. S ök ts úgy válaszoltak, mint ember az emberhez. Néhány szót válhattunk egymással. Azután győzött kíváncsiságom s meg­kérdeztem: — Ugyan mondják már meg, hogy mi az a csávó? — A csávó? — nézett rám az egyik idősebb cigány asszony. Az a gyerek. A ftú. Arról beszélünk, hogy ennek a szegény asszonynak milyen haszontalan a férje. Nem akar dolgozni .. . Nyakán a sok gyerek ... Azt emlegettük folytonosan, hogy az apjuk nem törődik velükI... Fiatal, huszonnégy éves ember. De nem fűlik a foga a munkához. Legszívesebben csak lustálkodnék és mulatoznék ... Igen. Valóban. Jól mondták, Haszontalan ember. Van itt tehát külső, de belső probléma ts. De úgy érzem, nem olyan nagyok ezek a problémák, hogy nem lehetne velük meg­birkózni. Meg ts érkeztünk a végállomásra. Otitársatm más vonatra szálltak Utánuk néztem azzal a kívánsággal, hogy mielőbb birkózzanak meg a problémáikkal. MOHR GEDEON A csehszlovák posta december 18-án a „Csehszlovák bélyeg napja“ alkal máböl 1 koronás alkalmi bélyeget adott ki és szokás szerint forgalomba hozott elsönapl borítékot Is. A külföldi űjdonságok közül megemlítjük a Vietnami Demokratikus Köztársaságban kibocsátott rovar-sorozatot, amely 6 darabból áll és a svájci „Pro juventute" sorozatot, amely december elsején jelent meg és az eddigi szokásoktól eltérően a bélyegek csak állatokat ábrázolnak. Érdemes megemlíteni, hogy a para£eay-i posta Kennedy sorozatot adott ki, melynek egyes darabjai a volt elnököt és családját ábrázolják. 0 karácsonyi, újévi ünnepek még Itt vannak a hátunk mögött, még emlékszünk a gazdagon terített asztalok­ra, Ínyünkön érezzük egy-egy kü­lönösen finom étel Izét. Az árutól roskadozó üzletekben, sorbanállás közben, vagy a konyhában való sürgés-forgás mellett, de akár az asztal örömeit élvezve, ki Is gon­dolt volna azokra, akik hetekig rohammunkában dolgoztak, hogy kapható legyen minden, ami szem­szájnak Ingere. Elsősorban az ünnepekkor any­­nyira keresett hentesáruk készítői­re gondolok. December végén a munka dandárja közepette keres­tem éppen fel az egyik húsfeldol­gozó nagyüzemet. Nem könnyű a dolga annak, aki ide akar bejutni. Újságíró Igazolvány felmutatása cseppet sem hangolja engedéke­nyebbre a portásfülke cerberusá­nak szivét. Nincs mit tenni, el kell vándorolnom a szomszédos utcába, az igazgatósági épületbe, hogy ma­ga az igazgató adja meg a belépé­si engedélyt. Fehér köpenyes vezetőt is ad­tak mellém Eudovit Macháőek sze­mélyében, bár az volt az érzésem, hogy magam is eligazodnék és megtalálnék mindent, ami érdekel. Meg kell említeni, hogy a mai Koáická utcán levő üzemrészt még Manderla építette, az ő tulajdona volt, mielőtt államosították. Azóta kapacitása az ötszörösére nőtt, de ezzel a munkafeltételek romlottak, hiszen az a bővítés, újítás, amit végrehajtottak nem áll arányban a termelés növekedésével. Az expedlciós helyiség már újon­nan épült, ide léptünk be legelő­ször. Az udvarra vezető hatalmas kapu állandóan nyitva van és szüntelenül ki-bejárnak rajta a ké­zikocsik, hogy a készenlétben lévő autókra szállítsák az árut. Jól fel­öltözve dolgoznak itt az emberek, hiszen a szélesre tárt kapun áram­lik be a téli hideg. Viszont a 120— 150 q füstölt készítmény (hen­tesáru, felvágott-félék) a vagon­­nyi füstölthús mozgatása, felraká­sa elég testmozgást kíván, hogy a hidegben is felmelegltse az em­bert. 6

Next

/
Thumbnails
Contents