A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-02 / 1. szám

I U \ a világ V /w£l W HMi/ifa Húsz év múlva valószínűleg sem­mi különbség nem lesz Chlcagó és Johannesburg között. S a különb­ség Chlcagó és Kuala Lumpur (Malájföld), vagy Leopoldville (Kongó) között jelentősen csök­ken. Felhőkarcolók, emeletes bér­házak és családi házak. A nagy­városok klnőzése és problémái közelítik egymáshoz a kontinen­seket. A gazdaságilag ma még elmaradott országok nagyvárosai érik utol leghamarább az Iparilag fejlett országokat. Egy út Párizson, Londonon vagy Münchenen keresztül kétszer annyi Ideig fog tartani, mint ma. A mai városok metropolisokká va­ló koncentrálódása tovább folyta­tódik. Nagy városaink hatalmas da­rázsfészkekhez fognak hasonlítani. Húsz év múlva pontosan úgy fog­juk hiányolni a tervszerűen épí­tett városokat, mint ma. A egysé­ges architektúra húsz év múlva éppen olyan valószínűtlen lesz, mint ma. Mindezen megállapítások három tudós egyöntetű nézetei, akik „Vi­lágunk 1985-ben“ című könyvük­ben megrajzolták a jövő városának képét: semmi esztétikai szenzá­ció, de a legkülönbözőbb esztétikai kísérletek. A városok építéséről már ma is tucatnyi elmélet létezik. A lakók­nak világosságra és napfényre, egyéniségük érzetére van szüksé­gük. Lehetőséget kell teremteni a kényelmes bevásárlásra, vagy ar­ra, hogy néhány lépéssel már a természetben, az erdőben legye­nek. Kellemesen kell érezniük ma­gukat, egyszer a nagyváros forga­tagában, máskor valami csendes parkban. A szakemberek véleménye sze­rint a jövő utcáit még mindig az automobilok uralják. A tehergép­kocsik nagyobbak lesznek a sze­mélykocsik kompaktabb formákba zsugorodnak és megszűnnek a tár­sadalmi értékrend szimbólumai lenni, használati eszközökké vál­toznak. A gépkocsit a vezető húsz év múlva Is maga fogja vezetni. Ter­mészetesen nem korunk hagyomá­nyos volánjával, Inkább a légsu­gárhajtású repülőgépet vezető pi­lótához hasonlóan, bér valószínű­leg nem egy pákával. Elektronikus Irányító műszerek segítenek majd neki, melyek a gépjárműre ható erők jobb érzékelését teszik le­hetővé. A gépkocsi húsz év múlva ter­mészetesen biztonságosabb jármű lesz, mint a mi mai autóink. Már ma Is tudjuk, hogy ez technikailag lehetséges. A teljesen automatizált Irányító ős fékező berendezéseket húsz év múlva a távolsági autó­­utakon meg lehet valósítani. A fu­tópálya mellett a földbe helyezett kábel teljes biztonsággal Irányítja majd az autót. A legmodernebb közlekedési esz­közök továbbra Is a síneken futó járművek maradnak. Egy vagy két sínen (sínpáron) közlekedők, föld felettiek, vagy föld alattiak. A vas­út Ideális expressz összekötő-ka­poccsá válik a nagy városok kö­zött. Az első közlekedési eszköz lesz, mely nagymértékben áttér az atomenergiát és fűtőanyag-ele­meket hasznosító motorokkal való meghajtásra. Közlekedési vonalai­nak sűrűsége és az egész száraz­földet behálózó zártsága folytán kiválóan alkalmas lesz a kiberne­tikus (teljesen automatizált) Irá­nyítási módszerek alkalmazására. Milyen nagyok lesznek kőt évti­zed múlva a tengeri hajók? Lesz­nek az óceánokon légpárnán „úszó“ tengeri alkalmatosságok? Korunk jó öreg hajói akkor Is léteznek majd. Amennyire előre lehet látni, még csak nem is lesz­nek atomenergiával hajtottak. Az ehhez szükséges motor nagyon nagy és meglehetősen megbízha­tatlan lenne. A óceánokat járó óriások növekedése elérte végső határát. Nagyságukat ugyanis az ön­tött acélból készült lemezek hajlí­tási szilárdsága határozza meg, mely szilárdság nem enged meg többet kb. 200 000 tonna önsúlynál. Az eddig épített legnagyobb ten­geri hajó súlya 150 000 tonna. A Cuxhaven —■ St. Peter-Ordlng vonalon a közelmúltban nyitották meg a légpárnán sikló csónakok­kal való rendszeres közlekedést. A gyorscsónakok 130 kilométeres óránkénti sebességgel közleked­nek. 1907-ben valószínűleg Anglia és a Wright-szlget között is meg­indul egy ilyen rendszeres járat. Húsz év múlva hasonló járat lesz majd a Brit-szigetek és az európai szárazföld között, mely egyszerre 100 személyautót visz át a csatornán, 130 kilométeres órán­kénti sebességgel. Az óceánokon azonban még nem fognak közle­kedni ezek a gyors, légpárnán sikló hajók. A tengerek helyett a szárazföld felett fog közlekedni ez a zseniá­lis Jármű, nem kevesebb, mint 500 kilométeres óránkénti sebességgel, s Így még csak fokozza a nagy­városok közötti gyors összekötte­tés létesítésének lehetőségét. 50— 250 tonna hasznos terhelés mellett ezek a jármüvek egyötöd résznyi energiával szállíthatják az utaso­kat, mint például a mai repülő­gépek. A gorkl-i Krasznoje Szormovo hajógyárt új folyami expressz hajó hagyta el a közelmúltban. Az új hajó, mely légpárnán köz­lekedik, ötven utast vehet fe­délzetére. A 20—30 centiméte­res légpárna lehetővé teszt, hogy a hafo sekély vizeken, homokos, zátonyos helyeken, sőt jégen is közlekedhessen. A hafo 26,5 méter hosszú, 10 méter széles és óránként 120 kilométeres sebességet fejt ki. Személyzete két fő. Földünk húix év múlva „kisebb“ lesi, mint ma. A távolságok semmi szerepet nem játszanak. Frankfurt­ból Ausztráliába, Sydneybe hat úra alatt elrepülünk. A La Manche csa­tornán Angliába néhány óra alatt át­visznek a légpárnán siklö motoros­hajók. De a lakásunktól húsz kilo­méterre fekvő munkahelyről még mindig annyi Ideig fog tartani az út, mint ma. Az utakat képező betonpályák lesznek a közlekedés alapjai, me­lyeket néhány centiméteres tnű­­anyagréteggel fedünk be. A fedő­réteget Időről Időre speciális gé­pekkel elegyengetik. Gyorsabban, biztonságosabban és olcsóbban fogunk repülni, mint ma? Egészen biztos, hogy többet repülünk majd. Már az 1950-től 1960-lg terjedő Időszakban négy­szeresére nőtt a rendszeres jára­tokon megtett kilométerek száma. Mindez a fejlődés természetes kö­vetkezménye, mely még továbbra Is növekvő tendenciát mutat. A fejlődés legfontosabb előfeltéte­le természetesen a repülés üzem­költségeinek csökkenése. Ezek a nagyobb, s még Inkább a gyorsabb gépek használatával egyre . csök­kennek. A gyorsaság személyen­ként és az Időegységre átszámítva több kilométert Jelent s ezzel na­gyobb gazdaságosságot. Természetesen még ma Is nehéz megállapítani, hogy a lehetséges technikai újítások közül melyeket fogják rendszeresen továbbfejlesz­teni és alkalmazni. Erről majd a repülőtársaságok döntenek. Nem könnyű dolog, ez s éppen a tech­nikai fejlődés gyors üteme miatt, mely még gyorsabb, mint a repü­lőgéptípusok rentabllizálódása. A jövő óriási repülőgépei Jófor­mán csak hatalmas szárnyakból állanak majd. A gyors gépeknek nyllalakú szárnyal lesznek, melye­ket a törzshöz képest szabályozni lehet. Talán olyan szárnyak is lesznek majd, melyeket el lehet forgatni a saját tengelyük körül, hogy Így a gépnek előnyösebb fel- és leszállási feltételeket biztosítsa­nak. A személyszállító gépek gyorsa­sága húsz érv múlva 2400—3700 ki­lométer között mozog majd. Az új konstrukciós anyagok fejlődése le­­küzdl a hőhatárt (az atmoszférikus súrlódás által felmelegedett anyag kifáradásának jelenségét). A föld egyik sarkáról a másikig eljutni 6—7 órára lesz szükség; 12—14 óra alatt tehát körülrepülhetjük a földet. Ez Ideig azonban komoly akadá­lyokat jelentenek az építési költ­ségek. Ahhoz, hogy a holnap szu­pergépei rentábilisak legyenek, a repülőgépeknek 10—15 éves élet­tartamot kell kérniük a gépterve­zőktől. A repülés költségei és ezzel a repülőjegyek ára az utóbbi Időben állandóan csökkentek. Az olcsób­bodást a gyorsaság növekedése és az ülések számának növekedése tette lehetővé. Az általános véleménytől eltérő­en már ma is nagyon biztonságo­san repülhetünk. A rendszeres re­pülőjáratokon ma átlagosan 160 millió kilométerre jut egy baleset. Ez azt Jelenti, hogy minden utas­nak 35 millió márka értékét kel­lene leutaznia ahhoz, hogy a való­­szlnűségszámltás törvényei szerint végzetes baleset érje a levegőben. 1952-ben a megtett kilométerek arányéban még kétszer annyi volt a halálos baleset, mint napjaink­ban. Lehetséges lesz a balesetek fő okát, a pilóta képességeinek pil­lanatnyi „üzemzavarait“ egészen kiküszöbölni? E cél megvalósítását leginkább a vezetés automatizálá­sa segíti majd elő. A repülés biz­tonságát célzó szolgálatokba (a gépek összeütközése és az idő­járási zavarok ellen szervezett szolgálat), be kell kapcsolni az elektronikus számítógépeket és a mesterséges holdakat, melyek se­gítségével nő a rádióösszekötteté­sek teljesítménye és megbízható­sága. Igaz, még így sem válik lehetővé hosszabb időre előre meg­jósolni az Időjárást, mint ma, de miután a normális repülőutak ide­je nem lesz több három óránál, erre nem Is lesz halaszthatatlanul szükség. A 1000 + 1 (ZZ) nyomán hét 8

Next

/
Thumbnails
Contents