A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-02 / 1. szám
Simon István: Leánynézőben öcsémmel Laci öcsém nősülni készül — s bár tudom még a jó szokást, 5 beszél mégis rá, hogy végül nézzem meg a menyasszonyát. Fölkészültünk az űtr'a négyen. Van pokróc s forró tégla is. Ringatódzunk a két ülésen, anyánk, öcsém, én s a kocsis. Szitál a hó - nyomunk is elvész. Falun, hegyen kocogunk át. Köszön s viszi vállán az erdész a dupla csövű nagy puskát. Fönt várromok, lent fagyos berkek, betyár-siron havas a rög, Felénk int ős tornyával Egregy, messzebbre Hévíz gőzölög. Ballag a ló, a postaútnál öregebb, megáll százszor is. A gyeplő hulló hó közt úszkál, de rápipál a víg kocsis. Kiszámíthatatlanok, látom, a nősülés szép útjai. Leng a kék pára fagyos szánkon, s mindennek az oka — Laci. így utazunk két-három órát, s végre megállunk: itt a cél. Kis veranda előtt a rózsák tar ágain játszik a szét. Fut o ház népe. Anyánk száll le elsőnek s hull a csók, a szó. (Akár egy modern Rocinante, hátra néz erre már a ló.) Beszél a kedves sógorasszony: „Ügy várta már a lányom is. Kifogni gyorsan ... mindent hagyjon, kívül az idő olyan „komisz.“ Lépcsőn anyánk a havat verve Nagykendőiéf bogozza ki. „Rossz volt az út?“ — Nevetünk, s persze mindennek az oka - Laci. Szalad végül leendő ánqyom, szemérmes, szép, kinyílt virág. Két karjával boldog anyánkon Pirulva gyengén hajlik át. Öcsémre néz. eláll a szó is, két szeme mint a tűz ragyog, dolgos kezén mosogatóvíz csöppjei égő csillagok. Nézem irigyen s mintha látnám, öcsémben mi a gondolat: „Hát ide figyelj, kedves bátyám, látod; hoav leoioóltalak.* Forgat az öröm. mint szétáradt folyót a szél, a tavaszi... Ha avorsan követném példádat, te leszel az oka - Laci. Csípős nyelvvel Iskolaügy Magyar vonalon sincs lemaradás. Lépést tartunk a fejlődéssel, az egyetemes színvonallal. Az ú j módszerektől sem riadunk vissza. Kísérlett osztályokat hozunk létre. Most például programozott oktatás keretében az orosz nyelv elsajátításának legkönnyebb és legegyszerűbb formáját próbáljuk ki. Azt tanulmányozzuk gondosan és becsülettel. hogyan tanulhatja meg a gyermek az idegen nyelvet tanulás nélkül. A régi világban- is tanítottak idegen nyelveket, de ugyebár ^elavult módszerrel. A szegény gyereket arra kényszerítették, hogy otthon is vegye elő és lapozgassa a latinból jeladott leckét, másolja le az olvasmányt, feleljen a kérdésekre, vágja be a szavakat. Nos, a mi kísérletünk lényege egészen más A gyereknek csak az Órán van baja az orosz nyelvvel, otthon rá sem kell gondolnia. Amit régebben 150—200 percig tanult, azt most 45 perc alatt elintézi vele a tanítója Hát nem nagyszerű? A kísérletezés, a keresés, kutatás világában élünk és már türelmetlenül várjuk, mikor találják ki kutatóintézeteinkben, hogy a gyermek tanulás nélkül is birtokába veheti a tudományt Reméljük, ehhez Is közelebb kerülünk az ülesztendőbenl Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara: A száz tagú együttesben 62 a nő és csak 38 a férfi. A nők közül 22 van férjnél, öt házaspár jár az összpontosításokra, fellépésekre s 17 asszonynak otthon marad a férje, vállalja a gyerekekkel való törődést, a háztartási munkát, a bevásárlást és olykor a főzést is. Lelkesedésből és ügyszeretetből sok mindent mondtunk már az énekkarról, arról azonban mélységesen hallgattunk, hogy pedagógusaink tulajdonképpen milyen áldozatokra képesek. Legtöbbször csak azokról irtunk akik az énekkarban derekasan helytálltak s nem ejtettünk szót az otthon maradt férjekről akik a háztartási munkában, az iskolában vagy az óvodában vállaltak magukra többet felkötötték a kötényt és főztek sétáltak a gyerekekkel és nem haragudtak, soha nem .borultak ki" sőt: érdemnek és megtiszteltetésnek vették, hogy segíthetnek feleségüknek illetve az énekkarnak. Vayanilyen elismerés illett azokat a pedagógusokat. akik férjük helyett végeztek több munkát, a próbák és az összpontosítások ideiére felszabadították őket az egyenfoaüsággal járó kötelezettségek alól. boldogan és nagylelkűen bocsáttatták útjukra mindig a férjüket, derék költőnk. Tompa Mihály nagyszerű és okos szavaival: „Fiaim, csak énekeljetek'* Magyar Területi Színház Sajnos, nincsenek kritikusai. Csak műkedvelő toliforgatói vannak, akik szinte minden bemutatóról írnak valamit, valamilyen kellemetlen szamárságot a színész játékáról a rendező téves elgondolásáról a díszlet érthetetlenségéről és az egyhelyben topogásról. Főleg az egyhelyben topogásról írnak sokat az utóbbi Időben mert állítólag szívükön vtsellk sztnhá zunk ügyét, a tálalásba azonban mindig hiba csúszik ha más nem hát a hangnem sértő vagy a hozzá vem értés ordít a szerencsétlen bíráló cikkéből. Csak már odáig jutnánk az újesztendőben, hogy a kritikusok magukba szállnának, tűnődnének, gondolkoznának és fejlődnének. Es okosabban írnának a színészek művészi teljesítményéről, hiszen a mi színházunkról van szó, kik pártolják, gyámolltsák egyetlen magyar színházunkat, ha nem a kritikusok, akik ugyan még hadilábon állnak a kritikai lőfegyver használatával, de minden remény megvan arra, hogy komolyabban veszik hivatásukat, áttanulmányozzák kétszer háromszor az egyetemes és a hazai színjátszás történetét és felfigyeltetnek magukra az újesztendőben Magyar Dal- és Táncegyüttes Megváltoztatta a nevét de mi azért csak a régi elnevezésnél maradunk. Ifjú Szívek. Nem születtünk Angliában mégis konzervatívok vagyunk az együttes új neve idegenül cseng. Az olvasók, illetve a nézők is úgy vannak vele, hogy az Ifjú Szívek magyar népművészeti együttest vésték emlékezetükbe, s míg ez volt a hivatalos neve, addig a dolgozók gyönyörködhettek is fellépéseikben. Mióta önkényesen új nevet választottak maguknak, működési területüket ts áthelyezték a szomszédos országokba. Kezdetben a cseh kerületeket járták, de ez nem volt elég, szűknek bizonyult az ország, külföldre vágytak s a vágyuk teljesült. A lapok öles cím alatt számolnak be külföldi szerepléseikről. jártak Budapesten és Siófokon. Bulgária fővárosában és Várnában, másodszor utazott el a tánckar Nyugat Németország nagyobb városaiba. S a kérdés önkéntelenül adódik: mikor jutnak A HÉT irodalmi melléklete 1 el Dél-Sztovákia kisvárosaiba és falvaiba? Bizony, már már ott tartunk újításban és merészségben, hogy adva van egy együttes és nem tudjuk kié. Senkié és mindenkié? Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó Érdekesen és jellemzően zárja az évet. Állandóan bíráljuk a kiadással, a példányszámmal kapcsolatos helyzetet Gondosan feltérképezzük a magyarlakta vidék könyvellátottságát és kézzelfoghatóan bizonyítjuk milyen mtntmális példányszámban jelennek meg a csehszlovákiai magyar írók könyvei. S hogyan reagál a kiadó? Veres János elbeszéléskötetét ötszáz s Batta György verseskötetét is ötszáz példányban adja ki Minden községben van legalább egy könyvtár majd minden faluban van könyvet is áruló lednota lut-e mindenüvé Veres és Batta könyvéből? Ha a rimaszombatiak és a kassaiak szívügyüknek tartják a köteteket járásaikban eladták. De akkor hogyan futnak hozzájuk más vidékeken? Elgondolkoztató hogy éppen év végén ielenik meg Veres és Batta siralmasan alacsony példánuszámban. Célzás ez arra hogy semmi nem váltortv az ülesztendőben? L MACS J Ö Z S F r 9
