A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-02 / 1. szám
Martlnec forgalmi ügyeletes munka kőiben A váltókezelő ellenőrzése valószínűleg jövőre Is késni fognak. Perceket, félórákat, órákat. Nincs kizárva, hogy esetleg több órát Is. Így van, Ismerjük be, kedves vasutasok ...! Itt azonban megjegyzem — s szavamra: nem a vasutasok mentségére — hogy Ismerünk ml valamennyien különb késéseket Is. Például: halottunk egy Iskoláról, amely csak a harmadik kitűzött határidőre épült fel (csekély négyhónapos késéssel), egy országútról, amely a negyedik terminusra sem készült el, van Ismerősöm, akinek újítási javaslatát épp egy éve fogadták el az Illetékesek, de megvalósítása a mai napig késik, barátom lakásában átázott a tető, a karbantartók pont egy hónapja ígérik a Javítást; de menjünk tovább: késik az általános és teljes leszerelés, a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése, az atomfegyvermentes övezet létrehozása és a többi, és a többi, Komolytalan érvek ezek, mondhatja valaki. Miért? Hiszen a vasutasok éppúgy kötelességük teljesítésével késnek, akárcsak az említett építők, újítás-felelősök, karbantartók, politikusok, államférfiak. Hiszen a fentiekhez képest a vonatok néhány perces, vagy néhány órás késése jelentéktelen dilettáns-munka eredménye. Az igazi, művészi késés legalább egy hónapig tart. Én még nem hallottam napokat, hónapokat késő vonatról. Miért szidjuk hát Prandl S. felvételei vasutas-barátainkat sokkal gyakrabbau és hevesebben, mint másokat, mint saját magunkat... ? Hogy konkréten a párkányi vonatkéséseknek ml az oka, arra Still József forgalmi technikus válaszolt. — Azokon a vonatokon, amelyek - hozzánk késve érkeznek, ml már nem segíthetünk, legfeljebb, hogy nem növeljük a késést, Igyekszünk minden munkát (műszaki ellenőrzést, javítást, átrendezést) az előirt Idő alatt elvégezni. Sajnos Bratlslavából gyakran késnek a vonatok, mivel az ottani rendezőpályaudvar ma már nem felel meg a követelményeknek, ezen már csak az új pályaudvar felépítése segít. Egyébként a novemberi tranzit-normaidőt (ennyi Ideig tartózkodhat Idegen vasúti kocsi a párkányi pályaudvaron) kilenc óráról hét órára csökkentettük... Holott a párkányi állomás történetében az idén volt a legnagyobb teherforgalom... 1 Végül Várnay bácsi elkísér bennünket az úgynevezett „Kulturális Központiba, amelyre szerintem sokkal inkább Illene a szerényebb, de kifejezőbb „Olvasóterem“ elnevezés s amelynek végerdeményben nem az elnevezése a lényeges, sokkal Inkább az, hogy küldetését komolyan veszi, kulturált szórakoztatást, olvasási lehetőséget, csendet és nyugalmat nyújtván a betévedt utasoknak. Könyves polcain magyar könyveket, asztalain magyar újságokat, folyóiratokat Is találunk. Várnay bácsi elbúcsúzik, siet, az esti gyorssal utazik Budapestre, nővérét megy meglátogatni. Megköszönjük hát a segítséget s szerencsés utat kívánunk türelmes kalauzunknak. Pesti Lászlóné, a kulturális központ fiatal és lelkes alkalmazottja még elmondja, hogy naponta mintegy 150—200 utas látogatja meg és tölt hosszabb-rövldebb Időt az olvasóteremben. Azt Is megtudjuk tőle, hogy időnként különböző előadásokat rendeznek az utasok részére — a közelmúltban Ilyen volt (és Igen jól sikerült) a párttagok és fiatalok beszélgetése, Illemtani beszélgetések, előadás az Ifjúsági bűnözésről stb. — A legnagyobb baj — jegyzi meg Pesti Lászlóné —, hogy ezekre a beszélgetésekre és előadásokra éppen a fiatalokat nehéz megnyerni, holott jobbára az ő problémáikról van szó.. .. Ennyit erről... Még megemlítem, hogy Itt láttuk az akváriumot, melyben valószínűtlen formájú és színű halak úszkálnak, abban a balga, de mélységes meggyőződésben, hogy Párkány valahol a Haway-szlgetek közelében fekszik a tenger fenekén — kiolvastam a szemükből. Megnéztük még a közös vámhivatalt, láttunk poggyászvlzsgálatot és útlevél-ellenőrzést, láttunk kucsmát, kalapot, fejkendőt és Beatles-frlzurát, hallottunk magyar, szlovák, cseh, német és orosz tereferét. Egyszóval: Párkány is Itt van — ban... Érkezét után Vámvlugálat Felszolgálás az új étteremben Európá-
