A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-26 / 26. szám
.M ik a. Egri László nemzetgyűlést képviselő megnyitja a Járási Dal- és Táncünnepélyt Jó példa volt Örömmel könyvelhetjük el, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális megmozdulásainak egyik legerőteljesebb formája a Járási dal- és táncünnepélyeken nyilvánul meg. Ugyanúgy örülhetünk annak, hogy az ünnepségek száma és színvonala évről-évre emelkedik, olyan vidékeken Is sor kerül kulturális rendezvényekre, ahol évekkel ezelőtt még mostohagyermekként kezelték a népművészeti hagyományokat. Jő érzés végignézni, amikor egy-egy város szabadtéri színpadának nézőterén több ezer ember gyönyörködik a táncban, nótában, muzsikaszóban, de még Jobb az a tudat, hogy a színpadon egyre több és színvonalasabb tánccsoport, énekkar, műkedvelő lép fel. Vágsellyén már hosszú évek óta hagyományé váltak a Járási dal- és táncünnepélyek. Idén Is színvonalas, Jól szervezett nagy tömeg hatású rendezvény zajlott le a városban. A gazdag műsort közel ötezer ember nézte végig. Elsőnek a Csemadok far kas dl és négyéül, majd a nagymácsédl alapfokú kilencéves Iskola tánccsoportja lépett fel valóban színvonalas műsorral. A galántal Járási Népművészeti Együttes, amely tudvalévőén a Csemadok deáki helyi szervezetének tagjaiból tevődik össze — ezzel a fellépésével lendületes fejlődésről adott tanúbizonyságot, amely nemcsak Drdos Tibornak kitűnő koreográfusának, de az együttes minden egyes tagjának érdeme. A műsorukról is csak elismeréssel nyilatkozhatunk. A Járási dal- és táncünepélyen vendégként üdvözölhettük a Dunaújvárosi Vasmű népi együttesét. Műsoruk szép, színvonalas, az ünnepély egészébe Jól illő produkció volt. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség mellett működő Magyar Dal- és Táncegyüttes fellépését is siker koronázta. A dal- és táncünnepély befejező részében budapesti vendégművészek léptek fel. Kovács Apollónia, Gencsi Sári és Puskás Sándor énekszámait a közönség nagy lelkesedéssel fogadta. A vágsellyel dal. és táncünepély nagy sikere további Jó munkára sarkall. — KSZL — A galántal Járást Népi Együttes tánccsoportja A vendégszereplő Dunai Vasmű együttese Kuckó Gábor felvételei Daloló Garam -völgy Kéméndnél a Garam, ez a szeszélyes folyó, szigetet rakott magának, szinte játékosan mutogatva erejét. Változatos szépségű a táj. A Lévától Dunáig húzódó dombok csak egyfelől zárnak be völgyet Kéméndnél, ezt is csak a jobbparti lőszhátak jelzik. A híd már fölfut a balparti oldalra. Sem a falu, sem a híd nem esik az Idegenforgalom útjába, pedig látnivaló akad bőven. A gyalogos turisták már lassan felfedezik a szigetet, a táj szépségeit, sátrak jeilziik Jelenlétüket. Daloló Garam-völgy. Ezzel a varázszóval hívta az elmúlt napokban a Csemadok járási vezetősége a szomszéd községek lakosait a kéméndi szigetre. Kulturális életűnk megújuló eseményei a dal- és tánoünnepélyek, járási vagy akár kerületi méretben is. A kéméndi ünnepség ez évben mégis jelentősebb mint máskor. Jelentőségét a vártnál is nagyobb érdeklődés emelte az átlag fölé. A műsor méltán vonzott nagy közönséget. A Csemadok járási helyi szervezeteinek együttesel valamint az érsekújvári együttes, és a többi helyi szervezet együtteseinek részvétele mellett a vendégművészek szerepeltetése emelte a műsor színvonalát. Vendégek érkeztek Esztergomból is. A szövetkezetek népművészeti együttesének színvonalas műsora arra figyelmeztet, hogy nekünk is fokozottan kell támogatni a városi együttesek törekvéseit. E seregszemle során is megállapíthattuk, hogy sok még a tennivaló a népművészeti együttesek művészi színvonalának emelése terén. A magyarországi vendégművészek közül különösen Madarász Katalin és Bojtor Imre érdemelte ki a közönség elismerését. A két énekes több ráadással köszönte meg a szűnni nem akaró ünneplést. A kürti Pepe<s Sándor zenekara is jól megállta a helyét. Szép találkozó zajlott le a kéméndi szigeten. A Garam nemcsak magának, de mindnyájunknak rakta a hordalékot, hogy ma már fákkal és fűvel benőtt szép liget legyen itt. Az ünnepségen ezúttal is akadt zavaró momentum. A vendéglátóipar felkészületlensége sok bosszúságot okozott, az igényeket egyáltalán nem tudta kielégíteni. A sikeres kéméndi találkozó megcáfolja azt a nézetet, hogy otthon ülő lett a nép. Távoli idegenek és ismerősök barátságát erősíti egy-egy ilyen ünnepély. Garamon Innen és túl, a szeretet hidjai kötik össze azokat, akik becsülni tudják egymást. Ezért senki sem bánta meg, hogy eljött a kéméndi szigetre. A vendégművészek elégedetten távoztak és megígérték, hogy eljönnek jövőre is. Viszontlátásra a kéméndi szigeten! — gyl — Visszajövök Moldován Stefánia néhány hónappal ezelőtt vendégszerepeit először Brattslavában. Délben érkezett és este már Verdt Trubadúrjában Leonórát énekelte. Fáradt és Ideges volt, hiszen a próbára alig maradt ideje. Otthon a budapesti Állami Operaházban a Nyugat lányára készült. Ugyanakkor a Don Carlosban Erzsébet szerepét tanulta, olaszul. Az estt előadás mégis csodálatos volt. Amint legördült a függöny, gépkocsiba ült és még azon éjszaka visszautazott, hogy részt vehessen a másnapi próbán. Akkor azzal búcsúzott:-hamarosan visszajövök. Alig telt el három hónap és Bratislava operakedvelő közönsége a Végzet hatalmában láthatta. Ismét tökéletest nyújtott. A közönség szűnni nem akaró tapssal egyre csak ma-asztalta a művésznőt. Vtrágözönnel elhalmozva köszönte meg az elismerést, szerényen mosolygott, tekintetében boldogság ragyogott, mint mindig, ha „Jó munkát ad“ — ahogy 6 mondta. — Hát igen, próbák, turnék, család, kevés a szabad időm. Képtelen vagyok minden meghívásnak eleget tenni. Le kell mondanom például egy kéthónapos amerikai turnét ts. Az új szerep, meg a kislányom, Eszter miatt. Mindig nehezen válók meg tőle. Örökös a harc bennem: színház vagy család. Sok mindenről beszél, kollegákról, filmről, könyvekről, de magáról csak Itt-ott, elvétve. Pedig repertoárjában 25 opera szerepel, ami szép teljesítmény. Szegeden kezdte a Bohémélet Mimijével, hét év múlva Budapestre került. Azóta már bejárta a fél világot. Gyakran szerepel a televízióban, az operakedvelők lemezről ts Ismerik. Gazdag művészt múlt áll mögötte, de a jövőtől még többet vár. Minden új szerepe rendkívül érdekli. Az atmoszféra teremtés a legfontosabb. Nem elég a hang, a tehetség, embert kell formálni, helyzetet teremteni — szerintem ez a művészet. Színt kell adni a szerepbe. Imádom a színeket, ezért csodálom a festőket, a képzőművészeket. Rokonlelkek vagyunk. Formálunk, önmagunkat adjuk. — Melyik a legkedvesebb szerepe? — Nagyon nehéz kérdés. De talán a Ftdelto Leonórája. Számomra sorsdöntő. Pestre ts ez hozott fel, és ezért kaptam a Liszt-díjat. Moldován Stefánia azóta már Budapesten van, próbál, tervezgeti a nyári szabadságot, a jövő Idényre készül. Bratislavától azonban nem vált el véglegesen, most ts azzal búcsúzott: visszajövök. Szeretettel várjuk. Ozorai Katalin 4
