A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-19 / 25. szám
Irodalmi Reviczky Gyula, a szomorú sorsú költő 1861 őszén került Alsókufcfinról, a Meskó családtól Lévára, a Boronkay családhoz. Zmeskal Judit, a gyermek nevelőanyja végrendeletében a vitkóci és a bobrovnyiki birtokot Gyulára hagyta, de vér szerinti apja könnyelmű élete folytán mindkét birtok alig jövedelmezett valamit, aztán pedig eladásra került. A gyermeket ismerősök, rokonok tartják el. így került Lévára is. Reviczky Kálmán húga, Antónia, Boronkay Ignáchoz ment férjhez Lévára, s Gyula vele jött. Nem vették fel mindjárt az iskolába, mert már november volt, s az volt a feltétel, ha karácsonyig megtanul valami keveset írni és olvasni, akkor mehet iskolába. Az elemi osztályokat Léván végezte. Halászgatni a Perec-patak sekély vizébe járt. Az iskolában a legjobb tanulók között szerepelt. Apja azonban nem sokat törődött vele, egyik levelében a költő így panaszkodik: „Édes, kedves jó Apám! Már nagyon régen nem láttalak. Kérlek, mennél hamarább elvégezd a dolgodat, gyűjjél kérlek mingyár. És kűgyél kérlek papirosra pénzt, mert már hamadikba járok és ott mikor gyakorlatra adnak, hát nem írjuk irkába, hanem egy folius papirosra." Boronkayék dédelgették, de ekkor Gyula már érezte, hogy életéből hiányzik a szülői gondoskodás. A gimnáziumot Pozsonyban végezte. Ezután újra nevelői állást vállal a Léva melletti Garamújfalun a Lipthay családnál. Ez a ház - bár elhanyagolt állapotban - még ma is áll. Juhász Gyula, a XX. század nagy magyar költője, az 1907/8-as iskola év elején kerül Lévára a kegyesrendi főgimnázium világi rendes tanáraként. Az I. B osztályban volt osztályfőnök, ahol magyart és latint, a IV-ben magyart, az V. osz-Juhász Gyula aHét irodalmi mellékléte25. emlékek A lévai járás sajtótermékei tólybart pedig görög-pótlót tanított. Albérleti szobában lakott a volt Ladányi utcai 16 szám alatt a régi Thonhaiser féle házban, özv. Jasznovics Ödönné, szül. Thonhaiser Aranka, aki akkor 16 éves volt, máig is élénken emlékszik a náluk lakó költőre. Juhász Gyula, aki nem tudott belenyugodni, hogy messze a főváros szellemi életétől, az akkori kisváros egyhangúságában kell élnie, megromlott idegzettel, 1907. okt. 1-én váratlanul eltűnt Léváról és többé vissza sem jött. Ma Léván Juhász Gyula nevét a Csemadok irodalmi színpada viseli. 1815. nov. 5-én nyílt meg a lévai gimnázium. A múlt évi 150 éves jubileum alkalmával az öreg diákok százai emlékeztek szeretettel a régi iskolára, amely másfélszázados fennállása alatt a műveltségnyújtás nemes küldetésének példásan eleget tett. Móricz Zsigmond író szlovenszkói körútja alkalmával, 1914. febr. 27-én szerepelt Léván, ahol a Reviczky Társaságban, székfoglalóként Csendes tűz c. elbeszélését olvasta fel. A műsort követő beszélgetésen Móricz többek között a következőket mondotta: ...nem egyedüli célunk a gyönyörködtetés, mi nem gyönyörködünk, mikot írunk, mi dolgozunk, hogy az élet másoknak is nagyobb öröm legyen ..." Dalmady Győző (1836-1916) költő, lírikus. A Hont megyei Bori községből származott. Az 1850-es években tűnt fel finommívű verseivel. A 19. század magyar lírájának legnevesebb képviselője. Költeményeit a tiszta, érzékiség mentes szerelem hatja át. Ellenzéki hazafi, aki lírájában is érezteti hazafiúi bánatát. Puritán egyénisége volt és ez jellemzi egész költészetét. Ebben a házban lakott juhász Gyula Léván iinffimnwn A Bars című hetilapot 1881-ben Holló Sándor tanítóképzős tanár alapította s mint társszerkesztők Szováthy Lajos, Ordódy Lajos és Konkoly-Thege Sándor vettek részt a lap szerkesztésében. A Borsra, mint Bars vármegye első és egyetlen sajtóorgánumára nagy feladat várt, hasábjain a vármegyei közélet vezetőin kívül a szomszéd megyék toliforgatói is megszólaltak. 1884-ben megalakult a Nyitrai nevű nyomdai műintézet, átveszi a lap kiadását s a vasárnapomként megjelenő újság szerkesztésének irányítását egy hat tagú szerkesztőbizottság intézi. A Magyar Tanácsköztársaság idején, 1919. május 30-án történt a hídvégi front-áttörés és június 1-én vonultak be a vörös hadsereg katonái Lévára. A munkás- és katonatanács haladéktalanul kinevezi a városi direktóriumot Bella Gyula, Bonyhádi Ferenc és Vánk István személyében. A Tanácsköztársaság rendelkezéseinek értelmében minden vonalon változások történtek. A Bars c. hetilapot betiltják és helyette a központi pártszervezet lapja, a Barsmegyei Népszava jelenik meg. A magyar Vörös Hadsereg július 1-én vonul vissza a demarkációs vonal mögé, s a város rövid időn belül csehszlovák közigazgatás alá kerül. Újra megjelent a Bars mint a város társadalmi életének krónikája. A Bars a Horthy rezsim alatt a Bars-Hont nevet vette fel. A lap a radikális jobboldal politikai szócsöve, majd Szálasi irányvonalát követi. A dicstelen múltú szerkesztőségi gárda 1944. december elején, jóval a szovjet hadsereg bevonulása előtt, nyugatra szökött. Bars és Hont vármegyék hivatalos lapja (1939-1944). Felelős szerkesztő dr. Rakovszky László. A lap a vármegye szabályrendeleteit és közérdekű közleményeket közli. Ugyancsak itt olvashatók azok a hivatalos „körözvények", amelyekben értesítik a csendőr- és rendőrhatóságokat, hogy kik szöktek meg a hadsereg kötelékeiből. Lévai Hírlap. Társadalmi hetilap. Schulz Ignátz lévai nyomdaüzem tulajdonos kiadásában jelent meg 1923-ban. Az alkalmi munkatársakkal dolgozó hetilap nem tudta kielégíteni a város olvasóközönségét és így a tiszavirág életű újság kiadója néhány szám után megszűntette a lapot. Garamvölgye címen, 1927-ben egy haladó szellemű, kétnyelvű hetilap indul Léván, Farkas László szerkesztésében, majd egy év utón Wittenberg József kerül a lap élére. A lap belső munkatársai: Brauer Géza, dr. Cseh Béla, Páfrány Frigyes, Szenes Ignátz, és Sebő Martin. A nyolc oldalon megjelenő újság, érdekes közérdekű politikai és társadalmi cikkeivel elnyerte a város lakosságának érdeklődését s így igen népszerűvé vált. A lap gazdasági irányítása rossz kezekbe került, ezért kiléptek a vezető szerkesztők és a hetilapot az agrárpárt vette át. Ezután Garamvidék címen, Zipser János vezetésével már csak magyar nyelven jelent meg. 1932-ben szűnt meg. Lévai Újság (1934-1936). A szlovákiai magyar aktvisták igyekeztek következetes lojális politikájukkal bizalmat kelteni a magyar kisebbség iránt, jóllehet a magyar ellenzéki pártok ténykedése ezt a bizalmat aláásta. Dr. Strasser Elemér; fiatal lévai ügyvéd, saját maga fedezte a lap anyagi költségeit. Ezzel azt kívánta elérni, hogy növekedjék ügyvédi irodájának forgalma. Az inkább egyéni célokat szolgáló négy oldalon megjelenő hetilap nem hozta meg a várt eredményt, a harmadik évfolyam közepén megszűnt. A hét c. hetilap (1929—1932) Ipolyságon, dr. Salkovszky Jenő ügyvéd kiadásában jelent meg négy oldalon. A lap munkatársai: Farkas István, Tóth Endre, Honti László, Schmidt László. Ez az újság az ország leggyöngébben szerkesztett lapja volt, tele frázisokkal, silány, szánalmas cikkekkel. A négy évfolyamon keresztül, az olvasók részvétlensége miatt, a lap többször kénytelen volt szüneteltetni megjelenését, míg 1932 őszén teljesen megszűnt. Garamvölgy - Pohronie. A második világháború sikeres befejezéséhez közeledett. Lévát 1944. december 20-án szabadította fel a hősiesen harcoló Vörös Hadsereg. Közvetlen a város felszabadulása után, az ideiglenes városi tanács és a helyi kommunista párt vezetősége megbízta Wittenberg Józsefet egy hetilap kiadásával. Megalakult a szerkesztőbizottság, amelynek tagjai: Böjtös Sándor, Horváth Ferenc és Szilárd Sándor voltak. A Garamvölgy - Pohronie négy oldalon, magyar, és szlovák nyelven megjelenő újság volt. A lap általános érdeklődésre számottartó, aktuális problémákkal foglalkozott s mert ebben az időben másnemű sajtótermék nem érkezett a városba, a lakosság mindig türelmetlenül várta a lap megjelenését. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a Garamvölgy magyarnyelvű kiadását betiltották. Továbbá csak Pohronie címen jelent meg Bohna Július, ismert jobboldali beállítottságú újságíró szerkesztésében. W. J. 9
