A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-19 / 25. szám

Bocskai István és Bethlen Gábor kora A szegény parasztság nehéz helyzetén a Dó­­zsa-féle parasztfelkelés nem segített, sőt az utána következő nemesi megtorlás legelemibb jogai­tól fosztotta meg a jobbágyságot. A főurak és nemesek, ahoi csak lehetett, bosszút álltak a parasztságon Os 1tb. 100 ezer embert gyilkoltak meg a legkegyetlenebb módon. A megtorlás válo­gatott módszereiről Werbőczy István gondosko­dott. Az 1514. évi országgyűlés törvénybe ik­tatta a Werbőczy által megfogalmazott törvé­nyeket, melyeknek 71 cikkéből 62 foglalkozik a jobbágyok dolgával. A legkegyetlenebb a 14. cikkely mely kimondja, hogy a jobbágyok „el­veszítik a hütlenségi vétkük miatt azt a szabad­ságukat, amely szerint egyik helyről a másik­ra költözhetnek.“ Továbbá „földesuraiknak fel­tétlen és örök szolgasága alá légynek vetve“. De a törvény még az utódokról is gondoskodott, mikor kimondotta, hogy az az anya, óki örökség után nem művel jobbágytelket, férjhez mehet más földesúr jobbágyához, de felnőtt fiait nem viheti magával. A kis fiúkat elviheti, de ha el­érik a házasuló kort, vissza kell térniök régi földesurukhoz. Ez a röghözkötöttség kiterjedt az ország minden jobbágyára. Nem csoda, ha a jobbágyság belefáradt a ki­látástalan küzdelembe és csak annyit dolgozott, amennyi a létfenntartására elegendő volt. A fiatalok ha csak tehették megszöktek. Pedig most lett volna a legnagyobb szükség minden erő összefogására, mert hatalmas erejű ellen­ség, a török fenyegette Magyarország független­ségét. A rendi felkelések kitörésében nagy szere­pet játszott a vallási kérdés Is. A reformáció futótűzként terjedt el Európában. Magyaror­szágon is hamar ismertté lettek Luther tanai, amit az is bizonyít, hogy az 1523. évi ország­­gyűlés törvényt "hozott az új hit pártfogói ellen és kimondta az 54. törvénycikkben: „Az összes lutheránus, továbbá pártfogóik és minden párt­­vivők, mint nyilvános eretnekek és a legszent­­ségesebb Szűz Mária ellenségei fe) és jószág­vesztésre ítéltessenek“. Ám e törvény csak írott malaszt maradt, mert az adott zavaros politi­kai helyzetben ugyan kinek lett volna kedve nyomozást indítani a lutheránusok ellen. Tudatában voltak ennek a lutheránusok is és azért zavartalanul alapítottak újabb és újabb gyülekezeteket. Elsőnek főleg a bányavárosok és a szepesség németajkú lakosság lett lutherá­nussá, majd az erdélyi szászság. De csakhamar a magyar nép közt is terjedni kezdett az „új vallás“, de ezek közt inkább Kálvin tanai ver­tek gyökeret. A mohácsi csata igen legyöngítet­te a katolikus egyházat, mert az egyházfők is elestek a csatában. A három részre szakadt Magyarországon a reformáció kedvező talajra talált. Különösen a török uralom alatt terjedhe­tett zavartalanul a reformáció. A török türel-BOCSKA1 ISTVÁN BETHLEN GÁBOR ÉS PFALZI FRIGYES CSEH KIRÁLY. 1620 Ifj. Claes Jansz Vtsseher rézmetszete A Habsburgok a XVI. század folyamán szövetkezve a haladó társadal­mi mozgalmakat elnyomó ellenreformációval, világuralomra törtek. Az elnyomott és a fenyegetett országok azonban szembefordultak ve­lük a XVII. század elején, a protestáns vallásszabadság jelszava alatt. A nyílt összecsapársra a jelt a cseh protestáns rendek 1618. évi Habsburg-ellenes felkelése adta meg. A cseh felkelők a Habsburgokat trónfosztottnak nyilvánították, s Frigyes pfalzi választófejedelmet, az angol király vejét hívták meg a cseh trónra. így kezdődött meg a harmincéves háború, az első összeurópai fegyveres konfliktus. Aszterdamból, tehát a felkelőkkel rokonszenvező protestáns ország fővárosából származó rézmetszetünk a magyar—cseh szövetségnek állít emléket. mesebb volt az új vallás­sal szemben, mint a ka­tolikus egyház. A 16. század közepén az ország lakosságának többsége már áttért az új hitre. Ahoi az egész falu vagy város Luther híve volt, ott a katolikus tem­plomot is birtokukba vet­ték az új vallás hívei. Sajnos, a protestantizmus hívei nem tudtak közös nevezőre jutni és nem volt elég erejük a megújhó­­dott katolikus egyház el­leni harcokhoz, de az egymás közötti harc is sok erőt felemésztett. Lutheránusok, reformátu­sok, anabaptisták, unitá­riusok kölcsönösen tá­madták és gyűlölték egy­mást. Pedig az ellensé­geskedés helyett inkább össze kellet volna fog­­niok, hogy közös erővel fékezzék meg az ellenre­formáció támadását. A római katolikus egy­ház új alapjait a tridenti zsinaton (1545) rakták le. Itt nemcsak azon dog­mákat törölték, melyek a reformációt közvetlenül előidézték, hanem nagy súlyt fektettek a papok tudományos képzésére is. Ebben az időben Oláh Miklós, esztergomi érsek, majd pedig ^ Draskovics György, kalocsai érsek behívta a jezsuitákat (Nagyszombat 1561 és 1586), akik azután be­avatkoztak nemcsak a nép vallásos életébe, ha­nem az ország egyéb dol­gaiba is és szívósságu­kat, kitartásukkal és a pápa iránti vak engedel­mességükkel sok háború­ságnak lettek az okozói, A vallási sérelmek országos felháborodást idéztek elő. Minthogy Er­délyben is hasonló volt a helyzet, úrrá lett az a né­zet, hogy egyedül csak a fegyver segít. Az egész ország a rendi felkelés zajától volt han­gos, az elégedetlenek ezrével gyülekeztek Er-, délyben és a Partiumban. Csak egy szikra kel­lett, hogy a puskapor lángra lobbanjon ... A rendi Magyarország társadalmi, vallási és politikai ellentétek folytán a 16. század elején éppen akkor került pénzügyileg és katonailag nehéz helyzetbe, amikor az egységesen szerve­zett, katonailag jól felkészült török birodalom halálos csapásra készült az ország ellen. Ebben az időben a Habsburgok is igényt tartottak Ma­gyarországra. Amikor II. Lajos (1506—1526) a magyar király I. Ferdinánd német—római csá­szár leányát Habsburg Máriát nőül vette, I. Fer­dinánd viszont II. Ulászló magyar király leá­nyát, Annát vette feleségül, világossá lett, hogy a magyar korona előbb-utóbb a Habsburg ural­kodóházra száll. Ugyanakkor számolni kellett azzal is, hogy a többi európai uralkodó nem tű­ri ,hogy a Habsburgok hatalma ennyire megnö­vekedjék. I. Ferenc (1497—1547) francia király, aki az első összecsapásnál vereséget szenve­dett, a török szultánnal, Szulejmánnal szövet­kezett a Habsburgok ellen. Ebbe a szövetségbe később belevonták a pápát, az angol királyt, Ve­lencét és Milánót. Mindenki előtt világossá lett, hogyha a szultán Bécshez akar jutni, akkor előbb Magyarországot kell legyőznie. A döntő csata 1526-ban Mohácsnál zajlott le a magyar és a törők csapatok között. A törökök a csatá­ban leverték az alig 24 ezer főnyi magyar sere­get. Az ütközetben II. Lajos Is elesett. Rövide­sen, 1541-ben, a szultán elfoglalta Buda várát, az ország fővárosát, és úgy rendelkezett, hogy az ország középső része ezentúl közvetlenül tö­rök uralom alatt álljon. így az ország három részre szakadt és ez az állapot 150 évig nem változott meg. Az ország urai állandóan mesterkedtek, hogy hogyan tudnák az országot az osztrák és örökös tarto­mányok mintájára bekebelezni. Ebben az élet-halál harcban, melyet a nemzet önállóságáért és nemzeti létéért vívott a Habs­burg házzal, legnagyobb támasza a független, rendezett, katonailag is, pénzügyileg is szilárd alapokon álló erdélyi fejedelemség volt. Innen indult ki rendszerint a rendi felkelés, amely több ízben mefzabolázta a Habsburgok túlka­pásait. Bocskai István felkelése Erdély népe és az üldözött hajdúk (szökött jobbágyok és fegyveres marhapásztorok j akiket Dózsa György óta kurucoknak is hívták töme­gesen sereglettek Bocskai zászlai alá, s így cse­lekedtek a vallásuk miatt üldözött protestán­sok is. Bocskai István serege hamarosan ezer főre emelkedett Bocskai ezzel a haddal támadta meg a hirdedt zsoldosvezér Belgiojo­­sót és 1604 november 12-én bevonult Kassára. 1605 áprilisában Szerencsre országgyűlésbe hív­ja az ország nemeseit, itt Bocskait Magyaror­szág fejedelmévé választják. Bocskai hajdú csapatai gyorsan haladtak és 10

Next

/
Thumbnails
Contents