A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-08 / 19. szám
z egész I» bllllárdaszatlokkal kezdődött. A Ipolyságon a Csemadok klubhelyiségében már bosszú ideje három biliárdasztal áll, és mindig szép számú közönség, Ifiként fiatalok szfirakoznak mellettük. „Ha már Itt vannak — gondolta magában Bulla Tibor, « helyi szerveseit elnöke — akkor valami hasznosabb tevékenységre kellene fiket sarkallni, hogy legalább azt folytatnák, amit ml magkezdtúnk... Aztán telefonált Rozsnyó Józsefnek, az örökké fiatalosan tenni kész aktivistának, hogy nincsenek-e öreg plakátjai az egykori rendezványekrfil, színdarabokról, amelyeket a klubhelyiség falára akasztanának — hadd lássák a fiatalok, mit csináltak fik valamikor... Hát ha ezzel »Ikerül fiket a biliárdon és az asztaliteniszen kívül hasznosabb tevékenységre Is ösztönözni. Rozsnyó Józsefnek tetszett az ötlet, meg is Ígérte, hogy másnap elmegy a klubba ás viszi magával a plakátokat. Ott Is volt másnap, de üres kézzel jött. — Mert közben Jobb ötletem támadt — mondta Bulla Tibornak. — Ha már egyszer húsz ávlg gyűjtögettem a dokumentumokat, emlékeket, akkor nem aggatom csak úgy a helyiség faléra, hogy később megrongálódjon, tönkremenjen. Nekem sokkal több anyagom van, mintsem gondolnátok. Talán egy kiállításra való Is. Mit szólnátok hozzá, ha még kiegészítenénk az anyagot és megnyitnánk a kiállítást? Bulla Tibor, Farkas Károly, Pokorn? Laj03ós a többiek támogatták Rozsnyó József ötletét és megígérték, hogy három hét múlva Ismét a klubban lesznek, s magukkal hozzák az összegyűjtött anyag Jegyzékét. Ha elegendő lesz, megrendezik a kiállítást. Es három hét múlva összejöttek. Hogy az Ötletből ml vált valóra, azt látni kellett volna. £s aki látta az Ipolysági kiállítást, minden bizonnyal élménnyel távozott, akárcsak Jómagam és sokan mások, akikkel a kiállításról elbeszélgettünk. „Ipolyság kulturális tevékenységének 20. éve. Ezt a elmet kapta a kiállítás, amely vulóban be Is mutatta a város kulturális tevékenységének húsz esztendejét. A végzett munka Így együtt visszaidézve bizony nem volt kevés. De ismertessük meg legalább röviden a kiállítás lényegesebb részleteit. Az utóbbi húsz év minden kiemelkedő kulturális megmozdulásáról Időrendi sorrendben számol be a kiállítás de mielőtt az ember elindulna szemlélődni, a legelső sarok még 1945 elóttre emlékeztet, nagyon röviden és nagyon tömören. Itt csak a leglényegesebb emlékeket álftották ki. A visszaemlékezések első állomását a Matlca Slovenská megalakítása Jelzi Ipolyságon, majd pár évvel kásőbb 1945-ben a Csemadok megalakulása következik. Két hónap múlva az 0] Szó hasábjain már dicsérő cikk Jelenik meg a helyi szervekről, Zsilka László tollából „Ipolyság Ismét példakép“ címmel. 1953-ből egy Impozáns tabló emlékezik vissza a színjátszó csoportra. A János Vitézt adták elő, a felszabadulás után először Csehszlovákiában. Majd Ismét tablók következnek, plakátok, felhívások, röplratok, melyek a kulturális rendezvényeket hirdették. Ezek főleg az 1954—55—56-os évekből valók, mikor a színjátszó csoport a virágkorét élte. íme néhány darab elme: Mágnás Miska, Szabadság, szerelem, Csárdásklrálynö, Gül Baba, Bújócska 3tb. A következő részlegnél régi emléktárgyak, harci eszközök Időzik fel Ipolyság múltját. Ilyen pöldául a török hódoltság ldejából származó Jatagán, vagy a régebbi múltat felidéző cserépedények. Kuzma János és Pesko Lajos gyűjteményéből. Mindkettőjük hobbyja a réglséggyüjtés. A vadászok és a gyerekek külön nagy öröme a vadászsarok, ahol a vadászegyesület trófeái, vadászzsákmányai vannak kiállítva. Ilyen például egy kapitális szarvas-agiancs, amely nagyságra a második helyen áll Csehszlovákiában, valamint a csaknem két méteres, gyönyörű császármadár. Am az embert az a kiállítási részlet ragadja meg legjobban, amelyben emlőket állítanak a már elhunyt alapító tagoknak Igazán szép, megható gondolat, méltó azokhoz, akik a kiállítás rendezőinek átadták a kultúra stafétabotját. Értékét még növeli az, hogy az elhunyt bajtársak arcképei mind kézzel vannak rajzolva. A képeket az ügyeskezű Peskó Lajos készítette. A kiállítás további részében Jankó Králról, Illetve a vele kapcsolatos ünnepségekről emlékeznek meg. 1957-ben Huszka Jenő emlékestet rendezett a Csemadok. A panelon több Huszka kép látható, az egyik a művész aláírásával, majd egy eredeti kotta-kézirat Huszkától, amely most Rozsnyó József tulajdona. A kővetkező rész elme: „Az egyszerű ember művészete“. Népi szőttesek, horgolások, dísztárgyak és egy gyönyörűen díszített fahordó, Pál József munkája. Ez már a harmadik. Az egyik a prágai várban, a másik pedig a Kremlben van. Máltó kiállítás volt ez Ipolyságon. Élmény mindazok számára, akik megtekintették, ős bizonyítéka annak, hogy vannak még emberek, akik a múltat odaadóan ápolják, hogy a fiataloknak visszaidézhessék ős tanulságul állíthassák. A kiállítás megrendezésének ötlete Is ezen alapult, azt várták tőle, hogy a múlt felidézésével munkára serkentik a fiatalokat. Most már rajtuk múlik, hogy kövessék az Idősebbek példáját. Ipolyság mindig kitett magáért, ezért remélhető, hogy legközelebb újra csak dlcsérőleg Írhatunk majd az Ipolyságiakról, s reméljük — még inkább az Ipolysági fiatalokról. KESZELI FERENC cAuudß&u. Tőeplmm, Alakja nem Is karcsú — Inkább vékony. Nyaka hosszú, a szemet viszont ttU nagyok. Nincs reklámügynöke is magánéletinek nincsenek botrányai. Tulajdonságai tehát épp ellenkezői a sztárrekvlzitumoknak. Mégis népszerű, tehát mégis sztárt Audrey Hepburnt alig egyszer látni a filmvászon — lénye, arca, egyénisége megmaard emlékezetünkben. Lányos bája, beszédes szeme és közvetlensége tette híressé. Még most Is magunk előtt lát/uk a „Háború és béke" (renáezö King Vidor/ eszményein eljátszott Natasájában. Filmszínházaink sokkal később vetítették régebbi, sM nagy filmjét, a Rá/nal vakációt. (Rendező: W. Wyler). Itt hogy nincs tehetségem a filmhez. A kamera úgy zavar, hogy egyáltalán nem tudok látszani.“ egészen más oldaláról mutatkozott be Hepburn. Bűbájos könnyed séggel és természeteséggel komédlázott a befutott nagyágyú Gregory Pteck oldalán. A rutinos rendező és partnere mellett az 0 érdeme a film nagy sikere. Titka — gondolom — abban van, hogy megtalálta azokat az eszközöket, amelyek kiemelik egyéniségét. Nem tikár más lenni, mint ami: sutamozgású, sokszor groteszk, kedves kislány. Családi neve — Edda van Heemstrat, belga származású. 1929-ben Brüsszelben született. Gyermekkorában sokáig kezelték gyenge fizikuma, rosszultápláltsága miatt. Iskolai tanulmányai közben balettet tanul. Táncosnő szeretne lenni. Édesanyja nem rafong elképzeléséért. Szívesebben látná, ha a lánya minél előbb férfhez-menne és így biztosítaná a jövőjét. A makacstermészetü Edda azonban nem tágít és 1948 ban Londonban folytatja tanulmányait. Közben fellépett színpadon és filmben Is statisztált. Mártó Zampt fedezte fel és futtatta jelentősebb szerephez a „Nevetés a paradicsomban* e. angol filmben. Rövidesen ezután még két ftlmszerepet kap, és ez elindítja pályafutását. Amerikába költözik, ahol Colette francia írónő felkéri, hogy „Gtgl" c. novellájának színpadi változatában játssza el a főszerepet. A színpadon nagy sikert arat. Ezt az alakítását látta Wyler ts. aki női főszereplőt keresett a .Rómát vakációhoz és próbafelvételekre kérte fel Hepburnt. A próbafelvételek nem valami fényesen sikerültek. Hosszas vita és huzavona után Wyler mégis Hepburnra bízta a főszerepet. Ezért az alakításáért kapta meg az Oscar-dtjat éa elindult a népszerűség útján. Közben megismerkedett egy sikeres színésszel — Mel Ferrerrel — akt 12 évvel Idősebb volt nála. Következő filmjükben együtt szerepeltek. (Háború és béke). Makacs és kötekedő természetüknél fogva annyit civakodtak, hogy egy hosszantartó vita után — házasságot kötöttek. VAVRECZKY GÉZA
