A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-08 / 19. szám
Major Ágoston A legdrágább szerelmi nap „tpp májú első Mt|e van • legdrágább uaralml nap, asaratal hív a gerle hang: „larmilal Jarmllal Járatiéi* így várta a költő valaha a májust. S mintha a vágyó szívnek akarna eleget tenni, úgy köszöntött ránk ma, virágerdővel, gyönyörű napstltóssel. Egy pádon ülve élvezem a májusi természetet, a szépet, ez életet. Közelemben apró kis virágok, a távolban magas hegyek bámulnak ez ég peremére. Autók rohannak az úton, gyár szirénája harsan a levegőben. 3 ebben a természetadta gyönyörűségben a legérdekesebb lény az ember. Tegnap, május elsején százezres tömegekben menetelt, mint megbonthatatlan egység, örömteli kiáltásokkal köszöntötte a munkát, az életet. Ma ki erre, ki arra siet, mindenki nagynak, nélkülözhetetlennek képzeli m<agát. Mindenki világot megváltó terveket lorgat a fejében. Ahány ember, annyi szokás — tartja a közmondás. Minden ember teli van egyéni problémával, vággyal és tervvel. Minden ember sajátosan reagál az élet jelenségeire. fogja fel a körülötte levő vlMent. salátosan értékeli az életet, élven <> szépet s gyűlöli a rosszat, mindemet sajátosan szenved és szerei. Az emberben néha felgyülemlik az élet öröme, a vágy és a szerelem, s ha csalódás éri, bánat és szenvedés kavarog lelkében, s ezek az érzelmek különösen akkor ragadják el az embert, marcangolják szivét, ha bajban van, ha magára maradt, vagy csak úgy egyedül ül kínt a természetben. Jó Ilyenkor elgondolkodni magunkba merülni. Nekem a huszonegy évvel ezelőtti május Jutott az eszembe. Akkor Is Ilyen napsütéses, virágos volt. S mégis akkor Jobban tudtuk értékelni a májust, mert bajtól, szenvedéstől és borzalomtól szaba dltott meg. Május 9-én a borzalmas világégéstől, a háborútól, a várontástól, az embertelenségtől a kapitalista és a fasiszta elnyomd* alól szabadította fel Európa tlzmll- Tóit a szovjet hadsereg. Ezt a napot ünnepeljük ma Is. A televízió képernyője előtt ülve. vagy az utcán állva gyönyörködünk a nép fiaiban, akik fegyverükre virágot tűzve ünnepi díszszemlén menetelnek. Mennyire Illenek bele az emberi életet kioltó városokat, falvakat, gyárakat megsemmisítő fegyverek a virágzó, szerelmes májusba? A virág — az élet, a szerelem Jele, s a fegyver — a vérontás, az öldöklés, a pusztítás jele. Mégis a kettő olyan közel áll egymáshoz, mert virágokkal díszítették tel huszonegy évvel ezelőtt Is fegyvereiket a szovjet katonák, ami a háború befejezését, a fegyverek elnémulását, a békét jelentette. S hazánk hadseregének, fegyvereinek ereje ma Is a békét védi. Mert a világon vannak még erők, Imperialista hatalmak, gyárosok, bankárok, milliomosok, akik arra törekednek, hogy más nemzeteket elnyomjanak, a dolgozó népet kizsákmányolva gazdagodjanak. Eme piszkos céljaik elérése végett vért ontanak, fegyvert használnak, halált szórnak. 250 ezer amerikai katona gyilkol, rabol Vietnamban; az emberi Jogok legszentebb törvényeit, a szabadságot nyomja el. Kinek az érdekében? Milyen eszmétől fűtve harcol hazájától több ezer kilométernyire a „paradicsomi“ javakban dúskálódó amerikai katona, aki a napi egy ’ál rizsen tengődő szegény vietnami emberre fogja fegyverét, dobja gyilkoló bombáit? Nem az emberi függetlenség, hanem a barbár elnyomás érdekében. A szabadságért harcoló vietnami nép Jelképét ott láttuk május elsején Prágában az ünnepi emelvényen. A bogárszemfl, pirospozsgás arcú 19 éves vietnami lány teli vággyal, élnlakarással beszélt hazájáról s örömmel nyilatkozott a május 1-1 ünnepségről. Megdobbant az embernek a szive, amint hallotta őt hazájáról beszélni. Hozzánk menekült, távoli hazájából, a gyilkoló amerikai fegyverek elől, mert élni akar, mert szereti a sza badságot. S ezt a szabadságot, a testvéri szeretetet nálunk találta meg. Nos, ezért kellenek hazánknak fegyverek, hogy megőrizzük a békét, hogy megvédjük az emberi szabadságot, az amerikai imperialisták, a fasiszta agresszorok ellen. Azért, hogy segíthessünk ennek a hazavágyó vietnami lánynak Is, mielőbb övéi közé kerülni, hogy Vietnam felett Is elnémuljanak a fegyverek és békés földön, odahaza élvezhesse a virágzó májust, az életkeltó tavaszt. Hazánk fialnak fegyelmezett sorai, az Ifjú katonák, s a moszkvai május elsejei katonai díszszemlén látott hatalmas fegyverek, rakétaegységek a biztonság tudatát nyújtják, azt a biztos tudatot, hogy meg lehet óvni a békét, a szocialista építő munka eredményeit. Lehet az embernek egyéni érzelme, vágya és öröme, de célja csak egy lehet: békében, szabadságban és testvéri szeretetlen élni a Földön a Jóakaraté ember mii Hókkal. Ű?y virágozzanak bennünk ezek az eszmék, mint a nyíló rózsa, tisztán, üdén.., „Hogy sose legyen vires ne kelljen gazdagok jóvoltából szuronyom, rettenve nézned a magasba s ne kelljen a frontról üzennem, s ne nyelje el a gyüjtótdbor hogy ne kelljen füstólgó romokon gyermekeid, barbár parancsra: térdelnem megrémült szemmel, hogy szánk mindig csak dalra nyíljon és alkotómunkánk dicsérje, hogy szívünkön ne nöjön gyom és ne rozsdásodjék lelkünk érce." Moszkva. A szovjet főváros hagyományos katonai díszszemlével ünnepelte május elsejét. Képűnkön: rakéták terepszemléje a Vörös téren. Béos. A háború befejezése óta először ünnepelték a megváltozott belpolitikai körülmények között május elsejét a bécsi kommunisták és tcc elaltaták. A munkásosztály idei felvonulása az uralmon levő jobboldali Néppárt elleni tüntetések Jegyében zajlott le. Színpompás serogszomlo Képek a májul 1*i felvonulásról Bratislava. Szlnporopás májusi koszorú Bratislava utcáin. Kaaea. A Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozói a májusi menetben. ▼
