A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-01 / 18. szám

/

— Még parazsa is marad, reggel be lehet vele gyújtani — mondta Nick.

— Igen, igen — helyeselt Bili. Magas színvonalon társalogtak.

— Igyunk még - mondta Nick.

— A?t hiszem, van még egy nyitott üveg a ládában - mondta Bili.

Letérdelt a sarokban a láda előtt, s előkotort egy négyszögletes üveget.

— Siót whisky — mondta.

— Hozok vizet --^mondta Nick. Megint kiment a konyhába. A merítővei hideg forrásvizet mert a vödörből a korsóba. Visszafelé menet egy tükör előtt ment el az ebédlőben és belenézett. Furcsa volt az arca. Kacsintott egyet és tovább ment. Nem az ő arca volt, de ez semmit sem jelentett.

Bili már töltött.

— Irtó nagy adag — mondta Nick.

— De nem nekünk, Wemedge — mondta Bili.

— Mire iszunk? kérdezte Nick felemelt pohárral.

— Igyunk a horgászatra — mondta Bili.

— Helyes - mondta Nick. — Uraim, emelem poharam a horgászatra.

— Mindenféle horgászatra — mondta Bili. —

Mindenütt.

— A horgászatra — mondta Nick. - Arra iszunk.

— Jobb az, mint a baseball - mondta Bili.

— Nem is lehet összehasonlítani — mondta Nick. - Hogy a fenébe is beszélhetünk baseballról?

— Tévedés volt - mondta Bili. - A baseball tahóknak való játék.

Fenékig ürítették poharukat.

— Most igyunk Chestertonra.

— És Walpole-ra — vetette közbe Nick.

Nick öntötte a szeszt, Bill a vizet. Egymásra néztek. Nagyszerűen érezték magukat.

— Uraim - mondta Nick -, emelem poharam Chestertonra és Walpole-ra.

— Ez az, uraim — mondta Bili.

Ittak. Bili teletöltötte a poharakat. Leültek a tűz előtt álló nagy székre.

— Nagyon okos voltál, Wemedge — mondta Bili.

— Miért? - kérdezte Nick.

— Hogy felrúgtad a Marge-dolgot - mondta Bili.

— Azt hiszem, igen — mondta Nick.

— Csak ezt lehet csinálni. Ha nem, már rég otthon dolgoznál, igyekeznél pénzt összekaparni a házassághoz.

Nick nem szólt.

— Ha az ember megnősül, akkor már úgy is megette a fene egészen - folytatta Bili. - Nem marad semmije. Semmije az égvilágon. Vége. Megfigyelhetted azokat a fiúkat, akik megnősülnek.

Nick nem szólt.

— Leolvashatod róluk — mondta Bili. — Olyan hájas férjformájuk lesz. Egyszeribe végük.

— így van - mondta Nick.

— Tán rossz volt felrúgni — mondta Bili. - De az ember mindig beleesik valaki másba, s akkor minden rendbe jön. Essen feléjük az ember, de ne hagyja tönkretenni magát.

— Igen — mondta Nick.

— Ha elveszed, elvetted volna vele az egész famíliát. Gondolj az anyjára, meg arra a pasira, akihez hozzáment.

Nick bólintott.

— Képzeld el, hogy ott nyüzsögnének mindig az ház körül, vasárnap hozzájuk kell menni s meghívni őket ebédre, s az asszony folyton dirigálja Marge-ot, mit tegyen, hogyan viselkedjen.

Nick csendben ült.

— Átkozottul szerencsésen keveredtél ki belőle — mondta Bill. - Most férjhez mehet a maga fajtájához, letelepedhet s boldog lehet. Olajat és vizet nem tudsz összekeverni, s ilyesmit se, éppúgy, mintha én elvenném Idát, aki Strattonsnól dolgozik. Pedig alighanem örülne neki.

Nick nem szólt. Az ital teliesen elpárolgott belőle s magára hagyta. Bili mintha már ott sem lett volna. Most nem ült a tűz előtt, nem készült holnap horgászni Biliéi, meg Bili papájával, nem készült semmire. Nem volt részeg. A részegség teljesen elpárolqott, csak annyit tudott, hoav valamikor övé volt Marjorie és elvesztette. Elment, ő küldte el. Most csak ez számított. Talán soha többé nem látja. Valószínűleg soha. Minden elmúlt, véget ért.

— Igyunk méa egyet — mondta.

Bili töltött. Nick egy kis vizet löttyintett hozzá.

— Ha tovább folytatod, most nem ülnénk itt — mondta Bili.

Ez igaz volt. Eredetileg úgy tervezte, hogy hazamegy és munkát szerez. Aztán meg, hoqy Charlevoix-ban marad eaész télen, Marge közelében. Most nem tudta, mihez kezd majd.

— Valószínűleg még horgászni se mennénk holnap — mondta Bili. - Volt benned elég spiritusz.

— Nem tehettem mást — mondta Nick.

— Tudom. így szokott hatni.

— Hirtelen véget ért minden - mondta Nick. — Nem tudom, miért. Nem tehettem ellene semmit. Mint most a három napos szélvész, csak jön. és letép minden levelet a fákról.

— Nos, elmúlt. Ez a fontos - mondta Bili.

— Az én hibám volt — mondta Nick.

— Édesmindegy, kinek a hibája volt — mondta- Bili.

— Nem, azt hiszem nem — mondta Nick.

A lényeg az, hogy Marjoire elment, s ő valószínűleg soha többé nem látja. Beszélt neki arról, hogyan mennek kettesben Olaszországba, s micsoda jól fognak mulatni. A helyekről, ahol együtt járnak majd. Most mindez eltűnt.

— Csak az a fontos, hogy elmúlt — mondta Bili. — Megmondom neked, Wemedge, aggódtam, amíg tartott. Te becsületesen játszottál. Ügy hallom, az anyja pokolian bosszankodik. Egy csomó embernek mondta, hogy el vagytok jegyezve.

— Nem voltunk eljegyezve — mondta Nick.

— Mindenfelé úgy tudták, hogy igen.

— Nem tehetek róla — mondta Nick. - Nem voltunk.

— Nem akartatok összeházasodni? — kérdezte Bili.

— De igen. De mégsem voltunk eljegyezve.

— Mi a különbség? - kérdezte Bili okosan.

— Nem tudom, de van különbség.

— Nem látom — mondta Bili.

— Rendben van — mondta Nick. — Igyuk le magunkat.

— Rendben van — mondta Bili. — Igyuk le magunkat úgy istenigazából.

— Igyuk le magunkat, és menjünk úszni — mondta Nick. Kiitta a poharát.

— Pokolian sajnálom Marge-ot, de mit tehetek? - mondta. — Tudod milyen az anyja.

— Szörnyű.

— Hirtelen lett vége - mondta Nick. - Nem is kellene beszélnem róla.

— Nem is beszélsz - mondta Bili. - Én beszéltem róla, s most már befejezem. Többé nem beszélünk róla. Nem akarsz rágondolni. Még viszszacsinálnád.

Nick nem gondolt erre. A dolog olyan véglegesnek látszott. Nem rossz gondolat. Jobban érezte magát.

— Úgy van — mondta. — Ez a veszély mindig fennáll.

Most boldog volt. Semmi sem helyrehozhatatlan. Szombat este bemehet a városba. Ma csütörtök van.

— Mindig megvan a lehetősége - mondta.

— Vigyáznod kell magadra - mondta Bili.

— Vigyázok.

Boldog volt. Semmi sem fejeződött be. Semmi sem veszett el végképp. Szombaton bemehet a városba. Könnyebbnek érezte magát, mint mikor Bili beszélni kezdet a dologról. Mindig van kiút.

— Fogjuk a puskát, menjünk le a fokra, és keressük meg a papádat - mondta Nick.

— Helyes.

Bili levette a két vadászpuskát a faliállványról. Kinyitott egy' töltényes dobozt. Nick felvette a Mackinaw-kabátját és cipőjét. Cipője keményre száradt. Még mindig meglehetősen részeg volt, de az agya működött.

— Hogy érzed magad? - kérdezte;

— Klasszul. Éppen csak jó spicces lettem. - Bili begombolta a szvetterét.

— Hiába részegszik le az ember.

— Hiába. Ki kell mennünk a levegőre.

Kiléptek az ajtón. A szél viharosan fújt.

— A madarak most megbújnak a fűbe — mondta Nrck.

— Lefelé kanyarodtak a gyümölcsösnek.

— Ma reggel láttam egy szalonkát — mondta Bili.

— Lehet, hogy felröppentjük - mondta Nick.

— Ilyen szélben nem lehet lőni - mondta Bili.

Kinn a Marge-ügy már nem látszott olyan

tragikusnak.

Még csak nagyon jelentős sem volt. A szél mindent elfújt, ezt is.

— Egyenest a nagy tóról jön - mondta Nick.

Szélirányban vadászpuska dörrenését hallották.

— Apa - mondta Bili. - Lenn van a mocsárban.

— Vágjunk le arrafelé - mondta Nick.

— Vágjunk át az alsó réten, meglátjuk, hátha felröppentünk valamit - mondta Bili.

— Rendben van — mondta Nick.

Az egész ügy nem volt most fontos. A szél kifújta a fejéből. Még mindig bemehet a városba szombat este. Jó dolog ez tartaléknak,

Ütinaplótöredék

Azt mondták valamikor, hogy a német nyelvvel a világ végére is el lehet menni. Most nem akarom firtatni, hogy van e a világnak vége, vagy nincs, hiszen erről filozófusok vitatkoznak évszázadok óta. Én csak azt állítom, hogy igenis, a német nyelvnek van határa, s nem is messze. Például Görögországban már keresni kell az olyan embert, akivel, zavartalanul beszélhetnél, az angol és a francia nyelv a felkapott. Sem Athénban, sem Korinthoszban és sehol másutt nem találkoztam olyan göröggel, aki német szavaimra németül válaszolt volna. S ezt azért tartottam érdekesnek, mert a jelenlegi király, Konstantin apja, Pál, akit csak nemrégen temettek el nagy pompával, nem tudott jól görögül, törve beszélte a nép nyelvét, s ez teljesen érthető, idegen származású volt. A nép ezért nem is ítélte el.. Tiszteletben tartotta királyánál az anyanyelvhez való ragaszkodás elvét, nem kívánta meg tőle, hogy a görögöt, a számára idegen nyelvet tökéletesen elsajátítsa. Persze így ő sem követelhette meg népétől a német nyelv tanulását, mert az meg a nép számára volt idegen. S erre legjobban én fizettem rá, aki úgy gondoltam, hogy a német nyelvvel a világ végére is el lehet menni. Görögországban mindjárt észre kellett »ennem, hoqy a világ végére értem.

Sokat beszélnek manapság Ciprusról, erről a kicsinyke szigetről. Remélem, soraimat egyetlen ciprusi görög sem olvassa, ha igen, akkor azonnal helyesbítek, ugyanis ők nagyon érzékenyek, s ha a kicsinyke jelzőt használom, akkor ők sértődötten és hevesen felsorolták a világ összes kisebb szigeteit. Félreértések elkerülése végett tehát hagyjuk a jelzőt. Hiszen engem sem ez izgatott, mielőtt Ciprusra érkeztem volna, hanem az a politikai körülmény, hogy a szigeten Makariosz érsek az elnök, s ebből két dolognak kellene következnie: 1. Cipruson minden jelentős tisztségviselő személyiség pap. 2. A szigeten mélységesen vallásos a nép, tehát minden utca sarkán imádkozó emberekkel találkozom majd. Nos, ahogy a helyszínen meggyőződtem, a papok Makariosz elnökön kívül nem intéznek állami ügyeket, s az utca sarkain sem találkoztam imádkozó ciprusiakkal. Mintha a szigetlakók nagyon reálisan úgy gondolkoznának, hogy az elnökük, Makariosz, elnök és érsek egy személyben, a legmagasabb szinten imádkozik értük, s ha őt nem hallgatja meg a mennybéli, akkor nekik kisebbeknek minden igyekezetük hiábavaló. S mint a fejleményekből megállapítható, már maga Makariosz elnök is unja a fohászkodást — ugyanis a NATO országaiban szintén Imádkoznak, csak éppen az ellenkezőjéért, mjnt amit a ciprusi elnök akar — fgy hát fegyverbe szólítja népét, a fegyverekre bízza népe sorsát, s nagy dolog, ha egy érsek eljut odáig, hogy a fegyverek senítsénében bízik inbban . ..

• • •

Egyiptomban igen változatos a közlekedési lehetőség. Vonaton a Nílus mentén, hajón a Níluson, fiákeren Luxorban, autóbuszon, trolibuszon és taxin a fővvárosban, Kairóban. Különösen a több mint három millió lakosú nagyvárosban próbáltam ki a közlekedés minden változatát. Hamar rájöttem, hogy a trolibusz a legkedveltebb jármű, szinte valamennyi eqyiptómi polgár használja, mégsem zsúfoltak, szellősek és tágasak, kényelmes utazást nyújtanak, kivéve persze a csúcsforgalmat, amikor a lépcsőn ugyanúgy csüngnek, mint nálunk. Napközben azonban nagyszerűen és főleg kényelmesen lehet közlekedni. Olyankor a trolibuszt olvasásra is fel lehetne használni, de — s ez lepett meq a leglobban — ennek a nagymúltú országnak a fővárosában nem láttam senkit könyvvel, újsáaaal vagy folyóirattal a kezében utazni a trolibuszokon, üldögélni a parkokban, vagy sétálni a járdán. Ogy látszik, ez európai szokás az unaloműzésnek ez a formáia csak a mi tálainkon lőtt divatba az arabok még nem unatkoznak! MÁCS

11