A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-01 / 18. szám

ERNEST HEMINGWAY: Háromnapos szélvész Az eső megállt, amikor Nick befordult a gyü­mölcsösön keresztül vezető útra. A gyümölcsöt már leszedték, az őszi szél átfújt a csupasz fák között. Az út a dombtetőn ért ki a gyümölcsösből, üres tornácé házikó állt fenn, füst szállt fel a kémény­ből. Hátul volt a garázs, a tyúkketrec és a cser­jés, mint valami sövény, az erdőn innen húzódott meg. Nézte, hogy a nagy fák nagyokat hajlanak a szélben. Ez volt a beköszöntő őszi vihar. Mikor Nick átvágott a tisztáson a gyümölcsös • fölött, a htkzikó ajtaja kinyílt, s Bili lépett ki raj­ta. A tornácon megállt, nézett. — Szevasz, Wemedge - mondta. — Szevasz, Bili - mondta Nick, és felment a lépcsőn. Egymás mellett álltak, s nézték a tájat, szemük végigfutott a gyümöcsösön, át az úton, az alsó földeken és a kiszögellő tópart fáin. A szél egye­nesen a tóra fújt. — Derekasan fúj — mondta Nick. — Három napig igy fog fújni — mondta Bili. — Apád benn van? - kérdezte Nick. — Nem. Elment a puskával. Gyere be. Nick bement a házikóba. A kandallóban nagy tűz éaett. Zúgott benne a szél. Bili becsukta az ajtót. — Iszol valamit? — kérdezte. Kiment a konyhába, s két pohárral meg egy . korsó vízzel jött vissza. Nick levette a whiskys üveget a kandalló feletti polcról. ' — Ez az? - kérdezte. — Ez — mondta Bili. A tűz előtt ültek, s itták az ír whiskyt vízzel. — Príma füstös'íze van - mondta Nick, s po­harán át nézte a tüzet. Kinyújtotta lábát a kandalló felé, és a cipője most gőzölni kezdett a tűz mellett. — Jobb, ha leveszed a cipődet — mondta Bili. — Nincs rajtam harisnya. — Vedd le, szárítsd meg, majd én hozok ne­ked harisnyát — mondta Bili. Felment a padlás­­szobába, Nick hallotta, amint a feje fölött járkál. Fenn nyitott hely volt a tető alatt, Bili, az apja és ő, Nick, néha ott aludtak. Hátul volt egy öltözőfülke. Félrevitték a függőágyakat az eső­ből, és gumilepedőkkel letakarták őket. Bili egy pár vastag gyapjúharisnyával jött le. — Hűvös van már harisnya nélkül mászkálni *­­mondta. — Úgy utálom, hogy újra fel kell venni — mondta Nick. Felhúzta a harisnyát, és visszahup­pant a székbe, lábát a tűz előtt álló ellenzőre tette. — Behorpasztod az ellenzőt — mondta Bili. Nick átdobta lábát a kandalló párkányára. — Van valami olvasnivalód? — kérdezte. — Csak az újság. Bili levette a whiskys üveget. Nagy keze egé­szen átfogta. Whiskyt öntött, Nick tartotta a po­harat. — Mennyi vizet? — Ugyanannyit. Leült Nick széke mellé a padlóra. — Jó, mikor megjönnek az őszi viharok, mi? — kérdezte Nick. — Klassz. — Ez a legjobb évszak. — Pokoli volna a városban lenni — mondta Bili. — Szeretném látni a profi bajnokságot - mond­ta Nick. — Azt mindig New Yorkban vagy Philadelphiá­ban tartják mostanában — mondta Bili. — Kiváncsi vagyok, .nyer-e valaha a Cardiná­­lis zászlót? — A mi életünkben ugyan nem - mondta Bili. — Húha, tisztára megbolondulnának tőle — mondta Nick. — Emlékszel, mikor egyszer olyan jó formá­ban voltak a vasúti szerencsétlenségük előtt? — Azám! - mondta Nick visszaemlékezve. Bili átnyúlt az ablak alatt álló asztalra a köny­vért, amely címlapjával lefelé feküdt, akkor tet­te le, mikor az ajtóhoz ment. Egyik kezében po­harát fogta, másikban a könyvet, s háttal Nick székének támaszkodott. — Mit olvasol? — A Richard Feverel-t. — Nem tudom átrágni magam rajta. — Rendes munka — mondta Bili. - Nem rossz könyv ez, Wemedge. — Mid van, amit még nem olvastam? = kér­dezte Nick. — Olvastad az Erdei szerelmesek-et? rr Ajaja. Az az, amiben minden este csupasz kardot raknak maguk közé, úgy fekszenek le. — Jó könyv az, Wemedge. — Klassz könyv, csak azt nem értettem soha, mire jó a kard? Egész idő alatt élivei felfelé kell állnia, mert ha eldől, nyugodtan átgurulhatsz rajta, , és nem történik semmi baj. — Az jelkép - mondta Bili. “ Igaz — mondta Nick —, de nem praktikus. — Olvastad a Bátorság-ot? — Pazar — mondta Nick. — Az aztán a könyv. Az. az, mikor az öregje egész idő alatt kergeti a fiút. Van más Walpole-od? “ A sötét erdő — mondta Bili. — Oroszország­ról szól. — Mit tud Walpole Oroszországról? — kérdez­te Nick. — Fogalma sincs róla. Az ember sose ismeri ki magát ezeken az íróféléken. Lehet, hogy gye­rekkorában ott volt. Egy csomó titkot tud róla. — Szeretnék találkozni vele — mondta Nick. — Én Chestertonnal szeretnék találkozni - mondta Bili. — Bár itt volna — mondta Nick —, kimennénk horgászni a Voix-hoz holnap. — Nem biztos, hogy szívesen jönne horgászni — mondta. — Szívesen hát — mondta Nick. - Azt hiszem, ő köztük a legkülönb gyerek. — Ez ez — mondta Nick. — Azt hiszem különb gyerek, mint Walpole. — Persze, hogy különb gyerek - mondta Bill. — De Walpole különb író. — Nem tudom - mondta Nick. - Chesterton klasszikus. — Walpole is klasszikus — erősködött Bill. — Bár itt volna mind a kettő — mondta Nick. Elvinnénk őket holnap horgászni a Voix-hoz. — Igyuk le magunkat - mondta Bili. — Rendben van - egyezett bele Nick. — Az öregem nem törődik vele - mondta Bili. — Biztos vagy benne? - kérdezte Nick. — Tudom - mondta Bili. — Máris be vagyok csípve - mondta Bili. Felállt a padlóról, és a whiskys üvegért nyúlt. Nick tartotta a poharat. Szeme rászegeződött, míg Bili töltött. Bili félig öntötte a poharat whiskyvel. — Tölts bele vizet — mondta. — Már csak egy pohárra való van. — Nincs több? - kérdezte Nick. — Van bőven, de apa nem szereti, ha új üve­get nyitok. — Persze - mondta Nick.-Azt mondja, az üvegnyitogatás teszi alkoho­listává az embert. — Hogy van a papád? - kérdezte tisztelettel­jesen. — Jól - mondta Bili. - Néha kicsit megvadul. — Klassz fiú - mondta Nick. Vizet töltött po­harába a korsóból. A víz lassan keveredett el a whiskyvel. Több volt a whisky. — Meghiszem azt — mondta Bili. ' — Az én öregem is rendes fiú - mondta Nick. — Csuda rendes — mondta Bili. — Azt mondja, soha életében nem ivott — mondta Nick, mintha valami tudományos tényt közölne. — Hát hisz orvos. Az én öregem festő. Az nagy különbség. — Sokat vesztett vele — mondta Nick bánato­san. — Sose tudhatod - mondta Bili. - Mindenért kárpótolhatja magát az ember. — Maga is azt mondja, hogy sokat vesztett vele — vallotta be Nick. ültek, bámultak a tűzbe, és ezen a mélységes igazságon tűnődtek. — Hozok egy hasábot a hátsó tornácról = mondta Nick. Míg a tűzbe bámult, észrevette, hogy az már csak pislákol. És azt is meg akarta mulatni, hogy állja az italt, és attól azért gya­korlatias marad. Még ha apja soha egy kortyot se kóstolt, Bili akkor se fogja berúgatni, mielőtt ő maga is be nem rúgna. — Hozz egy nagy bükkhasábot — mondta Bili. Ö is tudatosan gyakorlatias volt. Nick a konyhán keresztül hozta a tüsköt, s me­net közben lelökött egy fazekat a konyhaasztalról. Letette a tuskót és felemelte a fazekat. Aszalt sárgabarack ázott benne. Gondosan felszedte a padlóról az összes barackot, némelyig a tűzhely alá gurult, és visszarakta a fazékba. Vizet is mert rá az asztal mellett álló vödörből. Igen büszke volt magára. Teljességgel gyakorlatiasan viselke­dett. Bement kezében a tuskóval, Bili felkelt a szék­ről, és segített a tűzre tenni. — Klassz tuskó — mondta Nick. — Tartogattam a rossz időre - mondta Bili. s Ilyen tuskó egész éjszaka ég. 10 I

Next

/
Thumbnails
Contents