A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-09 / 2. szám
„Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mályiiket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a tényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat!“ (József Attila: Oda) A ....... ás magyarul: SZERELEM! Így, csupa nagybetűvel írva, mert szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy egyetlen nyelven sem hangzik ilyen egyértelműen, Ilyen hatásosan. Amour, amore, Liebe, love, ljubov — ezek a szavak csupán őltalános szeretetet fejeznek ki. Valamennyihez magyarázatot kell ragasztani annak megértéséhez, hogy a másik nem iránti szeretetről — szerelemről — beszélnek. Sok-sok nyelven, ezer és ezer változatban, millió és millió szereplővel naponta kerül színre ez a nagyszerű, örökéletfl érzés, amely át meg átszövi életünket. Ismerjük, átéljük, soksok kedves örömmel — s olykor ürömmel — teli mozzanatait, de vajon tudjuk-e, hogy ml la a szerelem? Fogas kérdési Nagy gondolkodók, írók, költők és sok-sok szerelmes próbált már válaszolni erre. De eddig egyetlen tudós sem tudta „sistergő lomblkjában ügy megfigyelni, hogy megállapíthassa „vegyi képletét“... Sőt még a hőfokát sem lehet egyértelműen lemérni, hiszen a szerelmi hőmérő a fagyponttól a forpontlg tetszés szerint csaponghat... Lapozzuk csak fel „A magyar nyelv értelmező szótáráénak VI. kötetét. Megvan! (129. oldal) „Szerelem: Természetes megnyilvánulásában — különneműek között a nemi vonzalom, a fajfenntartás ösztönén alapuló érzelem, amely főleg a szeretett személy Iránti vágyakozásban, a hozzávaló ragaszkodásban, az ő eszményítésében és az érte való önfeláldozásban, vagy odaadásban nyilvánul meg.“ S vajon milyen megállapításokat tesznek a szerelem „szakértői“? Petrarca, a szerelem legédesebb szavú dalnoka csupán hasonlatokkal „magyarázza“: „A szerelem édes méreg, örvendetes betegség, kellemes kínzókamra, kívánatos őrültség, mézes keserűség, könnyű teher, bölcs oktalanság“. Szerelmi „felfedező utunkon“ remek kalauz Stendhal „A szerelemről“ című könyve. Borítóján egy száraz gally, s rajta csillogó kristályok (I). S mindjárt a könyv elején olvashatjuk híres megállapítását a szerelem születéséről: „Íme mi megy végbe a lelkűnkben: 1. A csodálat. 2. Azt mondjuk magunkban: micsoda gyönyörűség lenne megcsókolni. 3. A reménység. 4. A szerelem megszületik. (Szeretni annyi, mint gyönyörűséget lelni abban, bogy látjuk, érinthetjük, minden érzékünkkel a lehelé közelségből élvezhetjük azt, aki nekünk kedves, s aki bennünket szeret.) 5. A kristályosodás megkezdődik“. Mit nevez Stendhal kristályosodásnak? Szerelemről szóló könyve erre Is választ ad: (Erre utal az említett gallyacska Is a borítólapon.) „A salzburgi sóbányák valamelyik elhagyott tárnájába bedobunk egy száraz, levéltelen faágat. Ha két-három hónap múlva megint elővesszük, tapasztalhatjuk, hogy csillogó kristályok rakódtak rá: a legapróbb gallyacska Is, vékony bár, mint a cinege lába, el van lepve kápráztató gyémántok sokaságával: az eredeti faágra már nem lehet ráismerni. (Ilyen hatása van a szerelemnek.) Amit én kristályosodásnak nevezek, az a szellem működése, amely a szeretett lénynek mindig új meg új tökéletességét fedezi fel“. A szerelem „szakértői“ közül szólaltassuk még meg Andreas Capellanust azaz András káplánt. 0 őrizte meg számunkra a szerelmi törvényszékek (ilyenek Is voltak!) ítéleteit és a „Szerelmi Törvőnykönyv“-et. Terjedelmes fejtegetéseiből íme néhány jellemző gondolat: „A szerelem velünk született szenvedély. Azáltal fejlődik ki, hogy egy másik nembeli lényt állandóan látunk, s folyvást rágondolunk. A férfiban vágyat kelt a nő bírása. A múlt, rég elfeledett évszázadok köbe vésett tanúfaként áll Petra, az őst sziklaváros, 387 km-re Ammantúl, a hastmlta fordán Királyság fővárosától délre. Évszázadokon át mély nyomokat hagytak at Időjárás viszontagságai a sziklafalakon, az Idő vasfoga rom bolt, pusztított... De még így ts fantasztikus kép tárul a mat látogató elé: csodálatos épületek, szobrok, oszlopok, melyeket soksok emberöltő előtt véres verítékkel alkottak, véstek, vágtak a kemény sziklába az Ókort művészek, mesteremberek. Az építészeti emlékek maradványai sejteni engedik, milyen nehéz lehetett megalkotni az építőművészet e remekét — az akkori primitív eszközökkel. Petrát „a z örök alkony“ városának nevezik Jordániában. Svtklanárkánvok kBxfltt halvánként 300 láb magasba nyúlik es a azlklaasoroa. PETRA, a múlt kőbevésett Elekben a romokban volt agykor a fogadé, ahol 70 embart lebetatt elhelyezni a tágé* halyiaégekben.
