A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-09 / 2. szám
a nőben a férfi Ölelése után; mind a kettőben forró epedést, hogy kölcsönös odaadással mindazt elérjék, amit csak a szerelem nyújtani képes.“ 0 is, mint a többi, csak feszegette a „nagy rejtély“ lakatját, de a kulcsot nem tudta megtalálni. Sokan Írtak könyveket, halmozták az elméleteket, gyakran, amit az egyik felépített, a másik lerombolta... Nem is csoda, hiszen a szerelmet nehéz magyarázni — érezni kelll Érezni a szerelem legnagyobb élményét: a másik ember felfedezését. Játékszabályok? Ogy tudom, ma már nlncsenekl Ha egy fiú meg egy lány megismeri, megszereti egymást, akkor ml sem természetesebb, minthogy kicserélik gondolataikat, szemtől szembe vallanak egymásnak. Ma már kissé mosolygunk azon, hogy a szerelmi közeledésnek az elmúlt Időkben más volt a módja... A nyelv néma maradt ős helyette Jelképes beszéd közvetítette az érzelmeket. Perdltsünk egyet a szerelem forgószlnpadán, díszleteink most a lovagkort ábrázolják: páncélos vitézek vetélkednek a szép lányok kegyeiért. S a lovag urak új „beszédet“ találtak ki. Ez volt az egyszerübbl Elvégre nem tudhat mindenkit a trubadúrok ékes nyelvén rímelni... De helyetöte ruhájuk színeit rimeltették... Az akkori tarka-barka divat lehetővé tette, hogy a lovagi tornákon és ünnepélyeken — ahol szivük választottja is megjelent — valóságos mondatokat állítsanak össze öltözékük színeiből. Minden színnek megvolt a Jelentősége: fehér ** reménység, zöld <* szerelem kezdete, vörös ■ égő szív, kék = hűség, sárga ■» beteljesült szerelem, fekete “ bánat fájdalom, barna = vigyázat! A színeket keverni is lehetett. Több szín alkalmazásánál az öltözők így nyilatkozott: sárga, zöld, szürke, fekete — remélem, hogy részem lesz a szerelem édességében. Sárga, viola, fehér = igaz szerelem, boldog vagyokl Virágnyelvek antik világban született, amikor még a szerelmesek bíztak benne... Ma mér — úgy hiszem — csupán kedves Jelkép e nyíllal felszerelt pufók kis Ámor. A szerelem nyilasának és isteni rokonságának köréből való az alábbi „hiteles“ csalafintaság, amelyet a ressznyelvek szerint férfiak saját kényelmükre eszeltek ki: Az antik világ e szerelem istennőjét kettéválasztotta — olvashatjuk Ráth Végh István könyvében. Az egyik darabját megtette a fenséges szerelem, a másikat az érzékiség pártfogó asszonyának. Odahaza családi körben Aphrodité Urania (Mennyel Aphrodité) táplálta a hitvesi szerelem lángját. Ha pedig a fér] másfajta tüzeket kívánt meg, akkor a szerelem istennője másik felének, Aphrodité Pandémosnak áldozott. A rómaiaknak annyira megtetszett ez az életrevaló ötlet, hogy mindenestől átvették: s kettéhasították e saját Vénuszukat. Így lett belőle Venus Urania és Venus Vulglvara (kóbor Vénusz)... E kedves mitológiai csalafintaság után „szálljunk le a magasból“ az ámorl segédlet nélkül fakadó tiszta szerelemhez. Bizonyára ilyen érzés sugallta Tóth Árpád „Esti sugárkoszorú“ című versének örökéletü sorait is: „Igézve álltam, soké, csöndesen, és percek mentek, ezredévek Jöttek — egyszerre csak megfogtad a kezem s áléit pilléim lassan felvetődtek, és éreztem: szivembe visszatér és znhogú, mély zenével ered meg, mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés: mennyire szeretlekl“ A szerelmesek „cinkosa“ Ki ne „ismerné“ Ámort, akit még a mai sláger Is a szerelmesek cinkosaként tisztel... Az Keleten a nő a virágokhoz folyamodott, ha üzenni akart szíve vélaszottjának — mesélte Dr. Germanus Gyula, a keleti szokások kiváló ismerője. Igen híres volt a „Szelam“, a titokzatos napkeleti virágnyelv. Nem a virágok tulajdonságaival függött össze, hanem a szavak összecsengése adta az ötletet az értelemhez. Vagyis a rímekhez költötték a szöveget. Ebben a nyelvben — nagyon mulatságos —, nemcsak a virágok, hanem a gyümölcsök, sőt kenyér, só, cukor, és a dohány is szerepet kapott. Ugyanis — állítólag — a háremek unatkozó hölgyei találták ki ezt a nyelvet. Számukra igen egytanúja Itt (ártották urnákban a holtak hamvait. A falakon láthatö görög nyalvö (elhatok azt bizonyítják, hogy az a temetkezfihely 447-ben kerezztény templomként szolgált. szerű volt, — ha éppen nem akadt kéznél megfelelő virág —, a hárem rácsos ablakán ledobtak például egy szem cukrot, ami azt Jelentette: szívem érted eped. A só értelme is hasonló volt: Janarlm ghedzse gündúz » éjjelnappal epedek érted. Ha pedig valamelyik hölgy vagy ifjú kedvese szemét akarta dicsérni, elég volt egy szem gesztenyét elővenni, felmutatni, ledobni: Gözlerln mesztőne «• szemed oly mámorító. Temérdek virágnyelv született és temérdek könyv szolgálja ki a szerelmeseket. Mert ne gondolja a kedves olvasó, hogy a virágnyelv olyan egyszerű. Tegyük fel, hogy a legény piros rózsát ad a lánynak. Tudjuk, hogy mit Jelent. Igen ám, de csak akkor, ha a virágját feléje fordítja és úgy adja át. Ha a szárát irányozza felé, a jelentése pontosan az ellenkezője. S ismerni kell jelentését akkor is, ha tövises a rózsa, akkor is, ha nem, s az is mást Jelent, ha rajta hagyták a leveleit, s megint mást, ha leszaggatták azokat... Persze mindenki szívesen megtanulta. Éppen ezért nem is volt olyan titkos ez a virágnyelv... Ha az ablak alatt sétálgató fiatalűr piros rózsabimbókat tartott a kezében, az egész utca leolvashatta szándékát... Sőt hallhatta is az utca és minden kedves szomszéd egy-egy szerelmes szív dalra fakadását, mert nagyon divatos volt a szerenád. Az értelmező szótár vidéki szokásként tünteti fel, s azt is megtudjuk: hogy néma udvarlásként az éjjeli órákban, rendszerint cigányzenekar adta elő ős halk dalolással kísérték a zenét. irrai"
