A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-17 / 16. szám
Csalód, otthon, nevelés, erkölcs. Ezek a kérdések régóta foglalkoztatják a gondolkodókat, a pedagógusokat, a szociológusokat, de az egyszerű embereket is, akik elé az élet naponta számtalan ilyen jellegű problémát tárt, könyörtelenül követelve a megoldást. Az utóbbi időben — a gazdasági kérdések mellett — talán semmi sem keltette fel. annyira a nyilvánosság figyelmét, mint éppen a gyermeknevelés, a házassággal összefüggő problémák, a család jövőbeni hivatása. Gyakran hallunk ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket: a mai fiatalok neveletlenek, a mi időnkben másként volt, az iskolában nem tanulnak jól, vagy: anyuéknak hiába magyarázom, úgy sem értik meg; mert másként élünk, mint ők régen, stb. Világproblémáról van szó. A technika rohamos fejlődése meggyorsította az élettempót. Az életszínvonal emelkedése lehetővé tette, hogy a fiatalok hamarább váljanak önállókká, mint bármikor azelőtt. Nem kívánunk általánosítani, hiszen a kérdéskomplexum bonyolultsága ezt eleve kizárja. De vegyük csak szemügyre a Kultúrny zivot, a Predvoj, a Smena néhány márciusi számát, valamennyiben találunk egy-egy ilyen jellegű cikket. A Literární noviny március 12-i száma neves emberek, ökonómusok, pedagógusok, orvosok, pszichológusok vitáját közli a családról. Látszólag régen lezárt kérdésekről beszélgetnek, mégis érdemesnek tartjuk a cikk tüzetes áttanulmányozását. A hozzászólók ismételten hangsúlyozzák, hogy a család életét, a gyermekek számát a gazdasági lehetőségek szabják meg. Nem igaz az, hogy a mai fiatal házások először lakást, berendezést, autót akarnak és csak azután gyermeket. Sőt hazánkban egyre nagyob méreteket ölt a „gyermekkultusz" - a legszebbet, a legjobbat a gyermek kapja, minden kérésének eleget tesznek, elkéneyeztetik. Sokszor az anya azért megy állásba, hogy gyermeke „hóbortjait" — igen, nevezzük így, mert nem álmokról, vagy vágyakról van szó — kielégítse. Ebben rejlik a nagy ellentmondás: az anya elmegy, hogy családjának jobblétet biztosítson, viszont éppen ez az elhatározása bontja meg a család jólétéhez szükséges harmóniát. A felügyelet nélkül maradt gyermek a szülő számára ismeretlen társaságba keveredik, mely azután fejlődésére sokkal nagyobb hatással van, mint az anyával és apával töltött napi egy-két óra. Ez leginkább a serdülőkorban lévőkre vonatkozik. Sok esetben az anya a gyerekekkel marad, míg felcseperednek (10-15 éves korukig), majd dolgozni megy — mondván - nagyok már, ellátják magukat. De megfeledkeznek arról, hogy az emberi jellem formálásában éppen ennek az időszaknak van rendkívüli jelentősége. A gyermek 8—10 órán ót nélkülözi a szülőt, de számára azután sem otthon az otthon, mert hiszen a fáradt anyára a háztartásban sok munka vár, ideges, gondterhelt. Valami eltűnt, valami, amit az idős generáció oly gyakran emleget é's amit mi már alig ismerünk: a családi élet melege, az otthon varázsa. Próbáljuk a gondolat fonalát kissé tovább vinni. Mi lesz azután az ilyen környezetben felnövő gyerekekkel? Milyen lesz az ő családjuk? Valószínűleg természetesnek veszik majd, hogy az ő gyerekeik is úgy nevelkedjenek, ahogy ők nevelkedtek, ahogy azt otthon látták. Megjegyezzük, hogy éppen ezek a gyerekek válnak önzőkké, érzéstelenekké, lelki betegségben szenvednek, életúntak. Svatopluk Stúr „Romlott-e a mai fiatalság?" című cikkével (Kultúrny zivot 12. szám) érdemes bővebben foglalkozni: A szerző nem „prédikál", érvekkel hat, nyomós tényekkel. A fiatalok életét veszi szemügyre, nálunk eddig elhallgatott aspektusokból kiindulva: az ember három pubertás kort él — háromtól hat éves korig, tizenkettőtől tizenhatig és végül huszonegytől huszonnyolcig. Ez azt jelenti, hogy teljes, gazdag életet csak huszonnyolc éves kortól képes élni. Ez nem azonosítandó az ún. felnőttéválással, vagyis a családalapítás képességével. Hiszen tudunk 13-14 éves anyákról és senki sem állíthatja azt, hogy felnőtt emberről van szó. Felnőttekké csak akkor válunk, amikor fizikai képességeink harmonikus összhangba kerülnek pszichikai képességeinkkel, mindez az ésszerűség kíséretében. A szerző helyteleníti a korai szexuális életet, a korai házasságkötést. Hiszen csak Bratislavában minden negyedik házasság válással végződik. Okát egyrészt a hiányzó anyagi feltételekben, másrészt meggondolatlanságban kereshetjük. A szociológusok szerint a harmonikus házassághoz szükséges a harmonikus szexuális élet is, tehát ma már — a fanatikusokon kívül — aligha akad valaki, aki azt kívánja a fiataloktól, hogy házasság előtt ne éljenek szexuális életet, azonban itt is tudni kell a mértéket. Hiszen semmiképpen sem érthetünk egyet a kutatások eredményei és a statisztika mögött megbúvó tényekkel, melyeket a szerző is állításának alátámasztásaként hoz fel. Az Egyesült állomokban a tizenhat-húszéves fiatalok 75 százaléka nemi életet él. Ez természetesen a házasságra is kihat. A nős férfiak 50 százaléka más partnerrel is él. Amerikában és másutt is, nagyon elterjedt a petting, a legintimebb szerelmi játék, melyet a 15 éves lányok 40, a tizennyolcévesek 95 százaléka már ismer. A nők 50 százaléka házasság előtt szexuális életet él. Minden ötödik amerikai nő házasság előtt esik teherbe, és ezeknek csak 11 százaléka szül. A válások aránya: 1:4-hez, ami évente 2 milliót tesz ki. Az európai szexuológusok úgy vélik, hogy a helyzet Európában is hasonló. Az NSZK-ban ez a tényállás tette lehetetlenné, hogy továbbra is a „prostitúció" jelzőt használják, helyébe a „lányok, akik gyakran változtatják nemi partnereiket" terminológia lépett. Hiszen 75 százalékuk ebbe a kategóriába tartozik. A szerző megjegyzi, hogy nálunk a kutatások és felmérések még nem ilyen tüzetesek és tökéletesek, de az a kevés, amit adunk, semmiképpen sem tölthet el bennünket optimizmussal. Mégis úgy véljük, értelmetlen lenne csupán fiataljainkat szidni, mert a magyarázathat vezető kulcs nyitjá másutt is keresnünk kell: elég, ha megemlítjük századunk két véres háborúját, a forradalmakat, a szociális változásokat, a családok szétbomlását, a civilizáció naturalizmusát - aminek természetes következménye az érzelmi világ elkorcsosodása. Teljes egészében egyet kell értenünk S. Stúrral, aki befejezésként leszögezi: új embert kell kialakítanunk, aki eleget tesz majd a mai világ rbinden egészséges követelményének. Csupán a család és az Iskola képtelen erre. ez már egész társadalmunk feladata. --ozo^. FÓRUM a Hét irodalmi melléklete 16 Romlott-e a mai fiatalság? 9-V -if h4fiiitfiEr£/Lf,.< M m I
