A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-17 / 16. szám
a másik arra. £n meg beszélgettem velük. Nos, nemsokára hozták a hírt, hogy hallották a hangomat a rádióban. Azóta nincs nyugtom a kuncsaftoktól. Seregestül jönnek. Tegnapelőtt egy pardubicel orvos hozta ide a feleségét. Az aszszony már két éve nem mozdult el az ágyról. Idehozták, aztán a saját lábán ment haza. Az orvos tíz ezer koronát tett le az asztalomra. Vigye a pénzét, mondom, magának biztosan jobban kell, mint a teheneimnek, mert én csak a teheneimre költök. — Pista bácsi nem szereti a pénzt? — Ehun vagyok-e... hát mit szeressek rajta ha nincs... he-he-he. Két héttel ezelőtt érkezett hozzá egy autóbusz Magyarországról, Negyvenegy csecsemővel, akiknek a szülésnél kificamodott a tomporuk. Nem sok időbe telt, míg rendbehozta őket. Elképzelhetjük a szülők hálákodását. A hazai kórházakból is gyakran hordják Ide az ilyen betegségben szenvedő gyerekeket. — De az orvosok mind .fejbajosak“, különijedten nézi a szőrösállú, rongyos-kabátos öregembert. Közben pltyereg, míg levetkőztetik. — Tyűh, az áldójátl Itt a vállcsont, a könyök, meg a csukló is kiugrott. Lassan, nyomatékosan mondja, és közben végigtapogatja a kislány kezét. Mire befejezi a mondatot mór el is készül a „műtéttel“. Nem nagyon lepődök meg, hisz az eltelt két óra alatt, vagy harminc hasonló esetet néztem végig. A lányka nagyapjával kezdek beszélgetni. — Már vagy ötven alkalommal jártam az öregnél. Nekem négyszer kificamodtak a csigolyacsontjaim és ő meggyógyított. De a lányom, a kislány anyja,... vele Jártunk Ide Nyitráról csaknem hetente. Hat hónapig feküdt szegény a kórházban, az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Már az öngyilkosságot is megkísérelte betegsége miatt. A szülés után bekövetkezett medencecsontficam bizony nem egyszerű betegség. Visszatette ő a lányomnak, de egy hét múlva megint kificamodott. így volt ez, mondom, vagy ötvenszer, aztán itt a szomszédban kibéreltünk egy szobát és Idehoztuk a lányomat. Tíz Kovács Keszeli Ferenc: ben mindenki fejbajos, aki nem tudja, amit én tudok. Hát mit lehet ezen nem tudni? Olyan egyszerű ez mint a pofon. És azért .fejbajosak“ ma az emberek, mert Isznak. Én bizony csak .libabort“ iszom. — Milyen az a libabor? — He-he-ehe. Hát ami a kútban van. Maguk még ezt sem tudják? Ezzel volt egy jó esetem. Egyik szombat délelőtt ide hoztak egy fiatalembert, négy csigolyacsontja kiugrott. Délután tartotta az esküvőjét. Rendbeszedtem és kész. Azt a hálálkodást sosem felejtem el. Meghívtak a délutáni lakodalomba. Dehogy megyek, mondom, hisz libabort otthon is Ihatok, És nekem életemben más nem volt a számban, érti apuskáml — Kórházba nem szokták hívni? — Dehogynem, csak hogy én nem megyek. Aki akar, aki rákényszerül, az majd idejön. Még talán el is mennék, de hát a teheneim... — De ha maga a kórházban dolgozna, nem kellene a teheneket nevelnie. — Hát nem érti, hogy én a tehenek nélkül nem tudok élni. — Mit szólna hozzá, ha a közelben egy kórházat építenének és maga lenne a főorvos? — Nem kell ide kórház, akinek ez a „rendelő“ nem tetszik, az ne Jöjjön ide. V. Az emberek közben úgy érkeznek, mint egy üzletbe. Ugyanis most Jött be az autóbusz a faluba. Nem túlzók, de még ott tartózkodtam, legalább harminc ember fordult meg nála. Két órán keresztül figyeltem, csodáltam, hqgy szinte futószalagon szedi rendbe a betegeit. Egy idősebb férfi lép be az ajtón. Karján tíz év körüli kislány. — Megismer még, Pista bácsll — Meg. No mi újság? — A kislánynak kiugrott a kezecskéje. — No, vetkőzz le .anyuskám“. —■ A kislány napig kezelte, utána már a saját lábán ment haza. Azóta szülte ezt a kislányt is. Ennek tizenkét esztendeje. Gondolhatja, milyen hálás vagyok ennek az embernek. Mindenemet neki adnám, de nem fogad el semmit. A kislányhoz fordulok: — Fáj még a kezed kicsike? — Egy kicsit, — mondja. Nézem a félórával ezelótt még megdagadt kezecskét szinte nem akarok hinni a szememnek. A daganatnak már alig van nyoma. VI. Az emberek elmentek. Az egész esemény befejező része az istállóajtóban játszódik le. Az öreg a teheneket eteti. Már odáig jutottunk, ki szeretne dobni bennünket. Az udvaron sikerült pár felvételt készítenünk. A szobában nincs csatlakozó és fény nélkül nem lehet fényképezni. Pedig Jó lett volna egy-egy felvétel arról, hogyan gyógyít. Az elején még bosszankodik, hogy fényképezünk, de később megbékül, sőt mint a képen látható, még a fényképezőgép lencséjébe Is belemosolyog. Aztán elbúcsúzunk. Nem kísér ki bennünket, de még egyszer utánunk szól: „Ne hogy megírják, mert... A szövetkezet irodájában vagyunk, az elnökkel beszélgetünk. — Valóban furcsa eset. Vasárnaponként személygépkocsik hosszú sora állja végig az utcát, annyi a páciens. Nekünk is segít. Számtalanszor rakta vissza a lovak, vagy a tehenek kiugrott csontjait. Pénzt nem akart elfogadni, de egy kis szalmát, vagy répakaréjt a teheneknek, azt igen. Hazafelé tartva, az úton elgondolkodom a történteken. Röviden összefoglalva az egészet, a falu egy kicsit restelli is magát Kubicskó István miatt, mert Így él, de annál büszkébb rá, mert csodálatos tehetségét önzetlenül a rászorulók szolgálatába állítja. ^ Tóth Gyula felvételei Egyre Jitnnek a betegek Először tiltakozik, de a végén mér a fényképezőgép lencséiébe Is belemoeolyog. hogy egy liter szirupban 0,237 gramm ólom taléihaló. Ilyen ólumkoncentráció mér napi egy teéskanélnyi szirup fogyasztása mellett is mérgező, mert napi 1 milligramm rendszeresen és tartósan már káros az egészségre. Ezen kívül az ókorban az élmnl és sóit gyógyszerként is alkalmazták. Ilyen körülmények között érthető, hogy mindenekelőtt n gazdag rómaiak csontjaiban találunk több ólmot, mig a szegényebb rétegek nehezültben jutottak hozzá. Az ólom a végtagok paralUisút, álmatlanságot, vakságot, lelki zavarokat, nőknél terméketlenséget és gyermekeknél korai haléit okozott. Az ólommérgezéssel a modern tudomány is behatóan foglalkozik. Franciaországban, ahol a bor élvezésének tradíciói vannak, a párizsi egyetem egy farmakológus csoportja behatóan elemezett 38 fajta francia bort ólom t artalmát illetőn««. Az analízisek tanúságé szerint 1 liter borban fajtájának megfelelően 80—225 mlkrogramm között volt ólomvegyület található. A borba az ólom a szólótalaj földiéből, a rovarok elleni permetezésből, a hordókból, csövekből ős szivattyú-berendezésekből, az Üvegek zárórészéből ét kBlönféle mellékenyegokból jut. Kiszámították, hogy napi fél literes borfogyasztás mellett a szervezet ólamtartalma egész jelentéktelen mértékben növekszik. Am a szenvedélyes borivóknál, akiknél a napi fogyasztás néhány liter Is teliét, e feldolgozott élőm 0,8—1,25 milligramm lz lehet, mely bizonyos Idő után a szövetek felbomlásához ős mérgezéshez vezethet. Ogy tűnik, hogy a krónikus alkoholizmus egyes ismérveit krónikus Alommérgezés okozza.
