A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-17 / 16. szám
Hosszú toldott-foldott parasztház. Meglátszik rajta, hogy évek óta még a legminimálisabb karbantartást sem kapja meg. Nem sok kellene, hogy összedűljön. Hátrább kazal, csűr ős rengeteg feldolgozatlan erdei fa. A ház leghátsó részén ki van dűlve egy oldal fal. Az első ajtón hatalmas lakat lóg. A másikon és a harmadikon is. Benyitok a negyedik ajtón. Kellemetlen szag csap az orromba. A szoba sötét, gondozatlan, meglepően furcsa. A tűzhelyen nagy fazekakban rotyog a marharépa. Hangossan köszönök. Csönd — senki sem válaszol. Közben szemem hozzászokik a szoba tompa fényéhez s látom, senki sem tartózkodik a helyiségben. Az Istállóban viszont rátalálunk. — Jónapot kívánokI — Jónaipot!... Égyüttefk maguk is? — — El — mondom. IV. Csak állunk az istállóajtóban és hallgatunk. Ügy látszik, neki nincs mondanivalója. Bár ne-SOMI Megállunk a haranglábnál. Úgy magyarázták, ebbe az utcába kell betérni, erre lakik a csontkovács. Kihajolok az autó ablakán és megszólítom az éppen arra Járó embert. Hirtelen nem Jut eszembe a keresett neve s csak eddig Jutok: — Tessék mondani, hol lakik az a... hogy is hívják?... Csak egy pillanat kéne s rájönnék a névre, de a kérdezett férfi azonnal közbevág, kiegészíti helyettem a kérdést. — Tudom, tudom, a Kublcskó Pista... azt keresik ügye? Hát ki mást keresnének itt autóval? Meglep a férfi magabiztos válasza. Nem számítottam arra, hogy a keresett ember ennyire közismert. Csak annyit hallottam, hogy ebben és ebben a faluban van egy szürke kis emberke, aki csodálatos módon rakja helyre a kificamodott csontokat. Egy mozdulat és helyén a csont. Túltesz az orvosokon. Olyan érzékeny kezel vannak, hogy azonnal kitapintja a kificamodott csontot, akár a ruhán keresztül is. Nem csak embereket, hanem állatokat Is gyógyít. Ebben a faluban nem okoz nagy gondot, ha a szövetkezeti gazdaságban egy-egy tehén, vagy ló roszszul lép, kificamodik a lába. Elmennek Kublcskó Pistáért és egy óra múlva minden rendben van. Egy ismerősöm így Jellemezte őt... ha ez ezer vagy kétezer évvel ezelőtt történik, biztos csodának számit. Krisztus is hasonlókat cselekedett — a legenda szerint.“ A felhozott példák és esetek felét sem hittem el, mert valami természetelleneset sejtettem. Amíg a hír eljut az emberekhez, addigra világszenzáció lesz belőle. Es ennek valóban van egy kis szenzáció ize. II. A kocsmában vagy huszonöt férfi lézeng, beszélget, blliárdozlk. Leülök az egyik asztalhoz és megpróbálok belevegyülni társalgásukba. Igyekszem szóbahoznl Kublcskó Istvánt. Kruppa József volt JNB és HNB elnök így vélekedik róla: —Tudják, van ebben valami. Bármit is mondanak, én megemelem a kalapom Kublcskó tudása előtt, s még Jobban tisztelem benne, ho&y mindenkin, szó nélkül, csupán Jóakaratból segít. Furcsa ember. A háza csaknem kidőlt, de nem törődik vele. Mér rajtam Is segített. A határban egy baleset következtében kiugrott négy csigolyacsontom. Elmentek Kublcskóért, s 6 szónélkül eljött, meggyógyított, <y?y hogy már egyedül haza tudtam menni. Másnap kutyabajom sem volt. Nagyon meglepett, mert a falu szocializálásakor én vezettem ki a teheneit az istállóból. Egy fiatalember is ül az asztalnál. Elmondja, hogy hosszú évekig a falu egyik legjobb labdarúgója volt, egyszer kiugrott a térde s Kubicskó tette helyre. Sőt, így történt ez másodszor, harmadszor és negyedszer is. Tizenhat alkalommal. Valaki mosolyogva megjegyzi, hogy a falusi futball csapat még gólokat, győzelmeket is köszönhet Kublcskónak. Mielőtt ide jöttem egy ismerősöm a következő esetet mesélte el: .Munkahelyemen tűz ütött ki és a mentési munkálatoknál leestem a létráról. Másnap már olyan beteg voltam, hogy orvoshoz sem bírtam elmenni. Hét hónapig feküdtem a kórházban, röntgen, Injekciók, találgatások, sejtegetések... nem tudták megállapítani a bajomat. A testem már ki volt varasodva az ágytól, a kínoktól. Az egyik barátom beültetett az autójába és elvitt Kubicskóhoz. Tíz perobe sem telt s már lábra tudtam állni. Otthon a feleségem nem akart hinni a szemének. De másnap még mindig fájdalmakat éreztem, nehézkesen Jártam. Felültem a motorblclkllre és visszamentem Kubicskóhoz. — Tegnap még valamit kifelejtettünk mondotta és egy mozdulattal visszatete helyére az egyik medencecsontomat. III. — Itt volnánk. Ez a ház az övé — mutatja az egyik bácsi, aki a kocsmában kísérőül ajánlkozott. kém volna, de szeretném ha ő kezdené s megkérdezné, miért is jöttünk, mit akarunk. Két asszony érkezik. Az egyiknek fehér gyolccsal van bebugyolálva a balkeze. — Jónapot, Pista bácsi. Nem emlékszik rám? Egyszer már jártam itt. jaj Istenem, de áldott ember ez a Pista bácsi. Nagyon fájt akkor a lábam. Most meg a kezemmel van baj, nem bírok dolgozni. Mit tehettem hát, Tardoskeddröl kellett begyalogolnom. Ugye hogy segít rajtam? — csaknem könyörgően néz az emberre, mintha félne, hogy az öreg nem rakja helyre a csontjait. Az meg így: — No csak nem kell begyulladni. Majd csinálunk valamit. Azt tudhatná, hogy Pista bácsi mindenkin segít... értik ,anyuskálm“. No de iparkodjunk, mert a tehenek éhen döglenek. Nincs sok időm. Az asszony nagy jajgatás közepette feltöri ruhaujját és nyújtja a karját. Az öreg meg éppen á kezét törölgeti. — Mert tudják a beteghez csak tiszta kézzel szabad hozzányúlni. — Megfogja az asszony kezét, pár mozdulattal végig tapogat a csuklóján ... és egy hirtelen mozdulat... az asszony feljajdul, Pista bácsi meg nevetni kezd. — Hehe-he -ehe — gyerekesen nevet. Sép lassan meggyőződöm róla, hogy ml is igaz a körülötte terjengő hírekből. — No látják, „apuskálm“! He-he-he-he... — és diadalmasan körültekint a társaságon. Al lünk, nincs hová leülni. Közben négy asszony érkezik. Ketten Palástról, a lévai járásból, egy Tornaijáról, a negyedik Diószegről Jött. Kér dem az egyiktől, tudnak Tornaiján is erről a csodaemberről? — A rádióból hallottunk róla. Riportot csináltak vele. Irtunk a szerkesztőségnek és elküld ték a elmét. — Blz'a, hogy a ménkű verne szét minden rádiót, televíziót. A télen beállított hozzám kél alak, aztán elkezdtek babrálni egy masinával, melynek két kereke volt. Az egyik erre forgott Az ólom és a római birodalom bukása Dr. S. C. GlifiUan, aki az ólamnak a civilizációra gyakorolt hatásúvá foglalkozik, megállapította, hogy a római birodalom bukásának egyil jelentős oka a krónikus ólommérgezós volt, mert ebből a fémből a ró maiak nagy mennyiséget használtak. Az ólom ugyanis abban az idóbei egylka volt a könnyen hozzáférhető és olcsó fémeknek, melyet könny! volt önteni ős hegeszteni. Ezárt zok használati tárgy, köztük edényei gyártására használták. Savanyú ételek készítése alkalmával azonban a: ólom feloldódott és az ételbe került Így például-14 különféle módot ál lapítottak meg, melyek által az ólom a borba kerülhetett. Az egyil mód o szfilúsziirpók készítése volt, melyeket a bor édosltésére, konzer válására és illatosltására használtak. Ennek a szirupnak as akkori re ceptek szerint való kísérleti »I,készítése alkalmával megállapították irrar
