A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-03 / 14. szám

K. Bachan felvételei Am elég egy pillanat, a motor felmondja a szolgálatot és a büszke „madár“ tehetetlenül fekszik a földön Ä „korlátlan lehetőségek országában“ kü­lönösképpen kemény harc folyik a fo­gyasztóért. Ez olykor Irgalmatlan kon­kurenciában jelentkezik, egyre alacsonyabb árajánlatokban, amelyek gyakran már a gaz­dasági kifizetődóség határát súrolják, máskor viszont a vásárlók rafinált megnyerésében. Az amerikai fogyasztók, akik a reklám za­jában és a tudatalattira ható, minden hájjal megkent, találékony ügynökségek hálójában találták magukat, az önsegélyhez folyamodtak. A fogyasztók érdekeit védő két szervezetbe tömörültek, amelyek évről évre jobban meg­szilárdították helyzetüket az Egyesült Államok gazdasági életében. Szavuk ma nagy súllyal esik latba, mind az ipari, mind a gazdasági körökben. A fogyasztók első reakciója a ter­melők bajosan ellenőrizhető állításaira még a kapitalizmus virágzásának abba a korsza­kába esik, amikor a Morgan bank igazgatójá­nak szava nagyobb súllyal bírt az Egyesült Államok elnökének szavánál. A fogyasztók, akik mindig bizalmatlanok voltak a központi hatalommal szemben, nem az államtól kértek védelmet az egyeduralkodó ipar elől, hanem a maguk kezébe vették sorsuk irányítását. Egy fiatal mérnök, J. Schllnk, 1927-ben végig­vizsgálta a fogyasztási cikkek számos fajtáját s vizsgálata eredményeit egy könyvben tette közzé, amely feltette a kérdést: Valóban meg­érik ezek az árucikkek az ön pénzét? Könyve, az „Our Moneys Worth“ bestsellerré vált. A fogyasztó aki már hosszabb ideje nem tud­ta, higgyen-e a kereskedőknek, hálás volt a könyv szerzőjének a fogyasztási cikkek páratlan értékeléséért. Rövidesen azonban még U»bb tanácsot igényelt vásárlásaihoz. Hogy J. Schllnk eleget tehessen ezeknek a követelményeknek, 1928-ban megalapította a fogyasztók szervezetét, amelyet Consumers Researchnek (Fogyasztói ellenőrzés) nevezett el. Nyolc esztendővel később, mikor Franklin D. Roosevelt a New Deal (új irányvonal) programjával szociális irányba terelte Ameri­ka társadalmi fejlődését, az előbbihez egy másik szervezet is csatlakozott — a Consu­mers Union (Fogyasztók szövetsége). A Consumers Research a New Jersey állam­ban fekvő, vidéki Washington városkában, köz­ponttal és 85 alkalmazottal dolgozó kísérleti laboratóriummal rendelkezik. A Consumers Union a New York közelében fekvő Mount Vernonban székel. Mintegy 150 alkalmazottja van. Mindkét csoportosulás meg van győződ­ve arról, hogy csupán a gazdasági független­ség, a legnagyobb fokú objektivitás és a lel­kiismeretes pontosság biztosítja azt a feddhe­tetlenséget, amelynek munkájuk legfőbb el­vének és előfeltételének kell lennie. Alapsza­bályai értelmében mindkét csoportosulás le­mondott az anyagi nyereségről. Az alapszabá­lyok megkövetelik, hogy vezető dolgozóik tendszeresen beszámoljanak anyagi viszonya­ikról, egy semleges adóellenőrnek. Egyetlen alkalmazottuk sem állhat kapcsolatban az iparral s nem lehetnek birtokában olyan cégek részvényei, amelyek gyártmányait ellenőrzik. Az alkalmazottak többsége egyetemet vagy szakiskolát végzett. Sokan közülük tudomá-Áru-tesztek nyos társaságok tagjai és szakmai körökben hírnévre tettek szert. Mindkét szervezet kizárólag publikációi áru­sításából tartja fenn magát, amelyekben közli a tesztek eredményeit. A Consumers Research sajtószerve a Consumers Bulletin, amely 300 000 példányban jelenik meg. A Consumers Union havonta egyszer adja ki a Consumers Reports folyóiratot, mintegy millió példány­ban. A két folyóirat valamivel drágább a szok­ványos illusztrált hetilapoknál. A kiadás költ­ségeinek több mint kilencven százalékát az előfizetők fedezik, akik az előfizetéssel auto­matikusan az illető szervezet tagjává válnak. A folyóiratok eladásának hozamából fize­tik az alkalmazottak bérét, a házbéreket s vá­sárolják meg azokat a gyártmányokat, amelye­ket vizsgálatnak szándékoznak alávetni. Eluta­sítják a kormánnyal való kapcsolatokat, a kí­vülálló személyek anyagi támogatását, vagy más szervezetek hozzájárulásait. Mivel a hir­detések veszélyeztethetnék gazdasági függet­lenségüket, azokról is lemondanak. A szerve­zetek sosem ellenőriztek olyan gyártmányt, amelyet nem normálisan vásároltak. Egész Amerikát átszövi a fogyasztók érde­keit védő fentebbi két szervezet ügynökeinek hálózata. Így példának okáért a Washington­ban lakó C. asszony utasítást kap, hogy bizo­nyos üzletben vásároljon meg egy bizonyos márkájú hűtőszekrényt. Nem szabad elárulnia, hogy tagja a fogyasztók érdekeit védő szer­vezetnek. Háziasszonynak kell öltöznie, kész­pénzzel kell fizetnie s kikötnie, hogy az árut azonnal szállítsák. A hűtőszekrény anélkül, hogy kicsomagolnák, továbbvándorol az ellen­őrző laboratóriumba. Ez az eljárás teljes biz­tonságot nyújt afelől, hogy az ellenőrzésre szánt gyártmány sorozatkészítmény. Az ipar mentegetődzéseit, hogy a tömérdek sorozat­­gyártmány között olykor selejtes is akadhat, a fogyasztók szervezetei nem fogadják el. En­nek pozitív jelentősége van a tekintetben, hogy az ipar igyekszik jobb gyártmányokat előállítani, illetve gyártmányai minőségét emelni. Azt, hogy a gyártmányok közül me­lyeket vessék alá laboratóriumi ellenőrzésnek, az osztályvezetők értekezletein döntik el. A fő­­szerkesztő, aki állandó kapcsolatban áll az olvasókkal, az értekezleteken előterjeszti kí­vánságaikat. Ezzel kapcsolatban megteszi a maga észrevételeit a piackutató osztály veze­tője is, az irattárosok tájékoztatják az érte­kezlet részvevőit a szaksajtóban megjelent cikkekről, a technikusok pedig a maguk szak­májának legújabb eseményeiről. Mikor meg­egyezésre jutottak a tekintetben, hogy mely gyártmányokat és minő sorrendben fognak ellenőrizni, kidolgozzák az ellenőrző eljáráso­kat. Ezek az eljárások minden kritikát elbír­nak. Az iparvállalatok Igazgatói már régen letettek arról, hogy megkíséreljék csökkenteni jelentőségüket. Sőt mi több, a Consumers Re­search díjtalanul a cégek rendelkezésére bo­az USA-ban csátja a szakemberei kidolgozta ellenőrzési eljárásokat. Mikor a tesztek elkészültek (főként mecha­nikus, gépi ős elektronikus eszközökkel, hogy a lehető legnagyobb mértékben kizárják az emberi tévedés tényezőjét), mindenki, aki együttműködött kidolgozásukban, megteszi a maga jelentését. A szervezet egy alkalmazott­ja „lefordítja“ a tudósok és szakemberek szak­­kifejezéseit, a laikus számára is érthető nyelv­re. Ezután a javasolt cikk korrektúrára kerül, továbbá kiegészíti minden olyan szakosztály, amely részt vett kidolgozásában. Számos eset­ben az egyetemekről is meghívnak tanácsadó­kat. Ily módon a cikk közös alkotássá válik, amelynek valamennyi részlete pontosan bizo­nyítható. Mindkét folyóirat kiállítása józan és stílusa tárgyilagos. Legfontosabb feladatuk az, hogy tájékoztassák az olvasókat. A gyárt­mányokat „különösképpen ajánlhatónak“, „ajánlhatónak“ és „nem ajánlhatónak" jelölik meg. Azt a gyártmányt, amely mind teljesít­ményével, mind árával előnyös, még a „leg­jobb vétel“ megjelöléssel tüntetik ki. Az amerikai ipar már beletörődött, hogy a szervezett íogyasztóközönség kritikusan érté­keli gyártmányait. Így példának okáért egy írógépeket gyártó cég, amelynek egy táska­­irógép típusát fogyatékosnak ítélték, nyomban eltávolította a kifogásolt hibákat. Más cégek teljesen leállították kritizált áruik gyártását s később jobb árufajtákat bocsátottak piacra, megváltoztatott elnevezéssel. A Consumers Union és a Consumers Research évkönyvei­ben mindössze egyetlen olyan eset szerepel, amikor a kritizált cég a pereskedés útjára lépett. A perben azonban sosem hoztak dön­tést. Az amerikai jogban a „közlés valósága“ a döntő. Mivel pedig a szervezetek közlései „a közösség érdekében közzétett és a való­ságnak megfelelő kommentárok“, ezeket az esetleges vádlók aligha cáfolhatják meg. A két amerikai folyóirat felbecsülhetetlen szolgálatokat tett az olvasók millióinak. A két szervezet dolgozói a népi egyetemeken, kö­zép- és főiskolákon tanfolyamokat tartanak a fogyasztói gazdálkodásról, az állampolgárok Jogairól és az árugazdálkodásról. Az állam respektálja a szervezeteket és igazgatóikat rendszeresen meghívja az állami kivizsgáló bizottságokba, hogy meghallgassa az ipar és kereskedelem képviselőivel szemben tett ellen­­javaslataikat. Kennedy elnök megbízást adott gazdasági tanácsadójának, hogy hozzon létre egy fogyasztói tanácsot, mivel úgy vélekedett, hogy a kormány nem vette kellőképpen te­kintetbe a fogyasztók szükségleteit és nézete­it. A tanács tagjai a fogyasztók érdekelt védő szervezetek képviselői. Kennedy azt mondotta, hogy a fogyasztónak az alábbi négy alapvető Jogának kell lennie: a káros hatású készít­mények elleni védelem Joga, a tájékozottság joga, a választás joga és a meghallgattatás joga. (100 + 1 ZZ)

Next

/
Thumbnails
Contents