A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-03 / 14. szám

K. Bachan felvételei

Am elég egy pillanat, a motor felmondja a szolgálatot és a büszke „madár“ tehetetlenül fekszik a földön

Ä „korlátlan lehetőségek országában“ különösképpen kemény harc folyik a fogyasztóért. Ez olykor Irgalmatlan konkurenciában jelentkezik, egyre alacsonyabb árajánlatokban, amelyek gyakran már a gazdasági kifizetődóség határát súrolják, máskor viszont a vásárlók rafinált megnyerésében.

Az amerikai fogyasztók, akik a reklám zajában és a tudatalattira ható, minden hájjal megkent, találékony ügynökségek hálójában találták magukat, az önsegélyhez folyamodtak. A fogyasztók érdekeit védő két szervezetbe tömörültek, amelyek évről évre jobban megszilárdították helyzetüket az Egyesült Államok gazdasági életében. Szavuk ma nagy súllyal esik latba, mind az ipari, mind a gazdasági körökben. A fogyasztók első reakciója a termelők bajosan ellenőrizhető állításaira még a kapitalizmus virágzásának abba a korszakába esik, amikor a Morgan bank igazgatójának szava nagyobb súllyal bírt az Egyesült Államok elnökének szavánál. A fogyasztók, akik mindig bizalmatlanok voltak a központi hatalommal szemben, nem az államtól kértek védelmet az egyeduralkodó ipar elől, hanem a maguk kezébe vették sorsuk irányítását. Egy fiatal mérnök, J. Schllnk, 1927-ben végigvizsgálta a fogyasztási cikkek számos fajtáját s vizsgálata eredményeit egy könyvben tette közzé, amely feltette a kérdést: Valóban megérik ezek az árucikkek az ön pénzét? Könyve, az „Our Moneys Worth“ bestsellerré vált. A fogyasztó aki már hosszabb ideje nem tudta, higgyen-e a kereskedőknek, hálás volt a könyv szerzőjének a fogyasztási cikkek páratlan értékeléséért. Rövidesen azonban még U»bb tanácsot igényelt vásárlásaihoz. Hogy J. Schllnk eleget tehessen ezeknek a követelményeknek, 1928-ban megalapította a fogyasztók szervezetét, amelyet Consumers Researchnek (Fogyasztói ellenőrzés) nevezett el. Nyolc esztendővel később, mikor Franklin

D. Roosevelt a New Deal (új irányvonal) programjával szociális irányba terelte Amerika társadalmi fejlődését, az előbbihez egy másik szervezet is csatlakozott — a Consumers Union (Fogyasztók szövetsége).

A Consumers Research a New Jersey államban fekvő, vidéki Washington városkában, központtal és 85 alkalmazottal dolgozó kísérleti laboratóriummal rendelkezik. A Consumers Union a New York közelében fekvő Mount Vernonban székel. Mintegy 150 alkalmazottja

van. Mindkét csoportosulás meg van győződve arról, hogy csupán a gazdasági függetlenség, a legnagyobb fokú objektivitás és a lelkiismeretes pontosság biztosítja azt a feddhetetlenséget, amelynek munkájuk legfőbb elvének és előfeltételének kell lennie. Alapszabályai értelmében mindkét csoportosulás lemondott az anyagi nyereségről. Az alapszabályok megkövetelik, hogy vezető dolgozóik tendszeresen beszámoljanak anyagi viszonyaikról, egy semleges adóellenőrnek. Egyetlen alkalmazottuk sem állhat kapcsolatban az iparral s nem lehetnek birtokában olyan cégek részvényei, amelyek gyártmányait ellenőrzik. Az alkalmazottak többsége egyetemet vagy szakiskolát végzett. Sokan közülük tudomá-Áru-tesztek

nyos társaságok tagjai és szakmai körökben hírnévre tettek szert.

Mindkét szervezet kizárólag publikációi árusításából tartja fenn magát, amelyekben közli a tesztek eredményeit. A Consumers Research sajtószerve a Consumers Bulletin, amely 300 000 példányban jelenik meg. A Consumers Union havonta egyszer adja ki a Consumers Reports folyóiratot, mintegy millió példányban. A két folyóirat valamivel drágább a szokványos illusztrált hetilapoknál. A kiadás költségeinek több mint kilencven százalékát az előfizetők fedezik, akik az előfizetéssel automatikusan az illető szervezet tagjává válnak.

A folyóiratok eladásának hozamából fizetik az alkalmazottak bérét, a házbéreket s vásárolják meg azokat a gyártmányokat, amelyeket vizsgálatnak szándékoznak alávetni. Elutasítják a kormánnyal való kapcsolatokat, a kívülálló személyek anyagi támogatását, vagy más szervezetek hozzájárulásait. Mivel a hirdetések veszélyeztethetnék gazdasági függetlenségüket, azokról is lemondanak. A szervezetek sosem ellenőriztek olyan gyártmányt, amelyet nem normálisan vásároltak.

Egész Amerikát átszövi a fogyasztók érdekeit védő fentebbi két szervezet ügynökeinek hálózata. Így példának okáért a Washingtonban lakó C. asszony utasítást kap, hogy bizonyos üzletben vásároljon meg egy bizonyos márkájú hűtőszekrényt. Nem szabad elárulnia, hogy tagja a fogyasztók érdekeit védő szervezetnek. Háziasszonynak kell öltöznie, készpénzzel kell fizetnie s kikötnie, hogy az árut azonnal szállítsák. A hűtőszekrény anélkül, hogy kicsomagolnák, továbbvándorol az ellenőrző laboratóriumba. Ez az eljárás teljes biztonságot nyújt afelől, hogy az ellenőrzésre szánt gyártmány sorozatkészítmény. Az ipar mentegetődzéseit, hogy a tömérdek sorozatgyártmány között olykor selejtes is akadhat, a fogyasztók szervezetei nem fogadják el. Ennek pozitív jelentősége van a tekintetben, hogy az ipar igyekszik jobb gyártmányokat előállítani, illetve gyártmányai minőségét emelni. Azt, hogy a gyártmányok közül melyeket vessék alá laboratóriumi ellenőrzésnek, az osztályvezetők értekezletein döntik el. A főszerkesztő, aki állandó kapcsolatban áll az olvasókkal, az értekezleteken előterjeszti kívánságaikat. Ezzel kapcsolatban megteszi a maga észrevételeit a piackutató osztály vezetője is, az irattárosok tájékoztatják az értekezlet részvevőit a szaksajtóban megjelent cikkekről, a technikusok pedig a maguk szakmájának legújabb eseményeiről. Mikor megegyezésre jutottak a tekintetben, hogy mely gyártmányokat és minő sorrendben fognak ellenőrizni, kidolgozzák az ellenőrző eljárásokat. Ezek az eljárások minden kritikát elbírnak. Az iparvállalatok Igazgatói már régen letettek arról, hogy megkíséreljék csökkenteni jelentőségüket. Sőt mi több, a Consumers Research díjtalanul a cégek rendelkezésére boaz USA-ban

csátja a szakemberei kidolgozta ellenőrzési eljárásokat.

Mikor a tesztek elkészültek (főként mechanikus, gépi ős elektronikus eszközökkel, hogy a lehető legnagyobb mértékben kizárják az emberi tévedés tényezőjét), mindenki, aki együttműködött kidolgozásukban, megteszi a maga jelentését. A szervezet egy alkalmazottja „lefordítja“ a tudósok és szakemberek szakkifejezéseit, a laikus számára is érthető nyelvre. Ezután a javasolt cikk korrektúrára kerül, továbbá kiegészíti minden olyan szakosztály, amely részt vett kidolgozásában. Számos esetben az egyetemekről is meghívnak tanácsadókat. Ily módon a cikk közös alkotássá válik, amelynek valamennyi részlete pontosan bizonyítható. Mindkét folyóirat kiállítása józan és stílusa tárgyilagos. Legfontosabb feladatuk az, hogy tájékoztassák az olvasókat. A gyártmányokat „különösképpen ajánlhatónak“, „ajánlhatónak“ és „nem ajánlhatónak" jelölik meg. Azt a gyártmányt, amely mind teljesítményével, mind árával előnyös, még a „legjobb vétel“ megjelöléssel tüntetik ki.

Az amerikai ipar már beletörődött, hogy a szervezett íogyasztóközönség kritikusan értékeli gyártmányait. Így példának okáért egy írógépeket gyártó cég, amelynek egy táskairógép típusát fogyatékosnak ítélték, nyomban eltávolította a kifogásolt hibákat. Más cégek teljesen leállították kritizált áruik gyártását s később jobb árufajtákat bocsátottak piacra, megváltoztatott elnevezéssel. A Consumers Union és a Consumers Research évkönyveiben mindössze egyetlen olyan eset szerepel, amikor a kritizált cég a pereskedés útjára lépett. A perben azonban sosem hoztak döntést. Az amerikai jogban a „közlés valósága“ a döntő. Mivel pedig a szervezetek közlései „a közösség érdekében közzétett és a valóságnak megfelelő kommentárok“, ezeket az esetleges vádlók aligha cáfolhatják meg.

A két amerikai folyóirat felbecsülhetetlen szolgálatokat tett az olvasók millióinak. A két szervezet dolgozói a népi egyetemeken, közép- és főiskolákon tanfolyamokat tartanak a fogyasztói gazdálkodásról, az állampolgárok Jogairól és az árugazdálkodásról. Az állam respektálja a szervezeteket és igazgatóikat rendszeresen meghívja az állami kivizsgáló bizottságokba, hogy meghallgassa az ipar és kereskedelem képviselőivel szemben tett ellenjavaslataikat. Kennedy elnök megbízást adott gazdasági tanácsadójának, hogy hozzon létre egy fogyasztói tanácsot, mivel úgy vélekedett, hogy a kormány nem vette kellőképpen tekintetbe a fogyasztók szükségleteit és nézeteit. A tanács tagjai a fogyasztók érdekelt védő szervezetek képviselői. Kennedy azt mondotta, hogy a fogyasztónak az alábbi négy alapvető Jogának kell lennie: a káros hatású készítmények elleni védelem Joga, a tájékozottság joga, a választás joga és a meghallgattatás joga. (100 + 1 ZZ)