A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-03 / 14. szám

Fejezetek a cseh-magyar és a csehszlovák magyar sportkapcsolatok történetéből Vatta, Stipek, Sofia, Stdfi az 1950- ea VB-n. Sidú, Farkaa Gizi, kétszerez vl­­lágbajnokpfir Helrita Erzsi — Failázi Kficzlán Éva 4 G n ra tS á if fa ite fe/,, 13. Világbajnokok együtt - és egymással szemben A nyitány Budapesten zajlott le. 1946. március 20- án, a leiszabadulás 6ta először állt ki egymással szemben a két város akkoriban legnépszerűbb fut­ball csapata, a Ferencváros és az SK Bratislava. Csikós, Rudas, Ónodi — Sárosi III., Kén, Lakat — Sipos, Kubala, Miké, Sárosi dr. Gyetval az otthoniak részéről, Relmann — Venglar, Hodak dr. — Svant­­ner, Vicsan, Zacsek — Gürtler, Tegelhoff, Lukmar, Korosztelov a vendégek képviseletében. (l:0-ra győ­zött a Ferencváros, viszont az április 25-1 visszavágót Pozsonyban az SK Bratislava nyerte 2:l-re.) Április első napjaiban Szlovákiával vették fel a kapcsolatot. A magyar vasutas ökölvívó válogatott (Budapest néven) a pozsonyi Vigadóban csak 8:8-as eredményt ért el a pozsonyi válogatottal szemben. Két későbbi olimpiai bajnok is szerepelt a találkozón Budapestről^ Papp Laci, Pozsony csapatában a tren­­csénlektől ^.kölcsönkért“ Zaohara. Persze mindkettő győzött is. S miközben Pest már a pozsonyi kosár­labda válogatottat várta, megkezdte szlovákiai kör­útját a magyar asztalteniszező válogatott csapata. Ping - pong Ping ... pong... Mint ahogyan a kis kaucsuk lab­da pattan egyszer Ide, egyszer oda — úgy szállt át az asztaltenisz hegemónia egyszer magyar földre, egyszer Csehszlovákiába. Először a magyarokat illette a világelsőség. Az első világháború utáni években az első nagy generá­ció (Jakobi — Mechlovlts — Pécsi — Kehrling és Mednyánszky Mária) elhódította a világelsőséget az eddig vezérlő angoloktól. És alig Igazolta felsóbbségét ez a gárda az első két világbajnokságon, megjelent az új magyar nemzedék. Félredobta nem csak a kez­deti pergamenborltású „dob“ ütőket, hanem a toll­szárfogással tartott faütőket is, rátért a gumiütőkre és új stílust hozott: Lendületes, cseles, technikás, sokmozgásos Játékával egy 16—17 évesekből álló gárda — élén Barna Viktorral és Szabados Miklós­sal — rövid idő alatt világelsőségre tett szert. A csehszlovák asztaltenisz sport lassabban és ész­revétlenebből, de határozottan fejlődött. Már 1931- ben a csapatvilágbajnokságot elhódította. Azután előbb a nők (Kettherová, Smidová, majd Votrubková és Depetrilová) törték meg a magyar fölényt, később az 1936-os prágai világbajnokságon egyértelműen a csehszlovákok kerekedtek felül. A magyarok egyet­len számban sem győzték — először az asztaltenisz világbajnokságok történetében. A csehszlovák fölény azonban akkor vált vitathatatlanná, amikor Vana tűnt fel az asztaltenisz világában. A Barna—Szabados korszakot felváltotta a Vana­­kor. Játékmodorban Is. Ilyen gyors Játékot addig még nem láttak. Barna bravuroskodásal, Bellák cir­kuszi artistákra valló technikai trükkjei — nem ér­vényesültek többé. Vana egyszerű, de villámgyors, temperamentumos és célra, pontra törő Játéka véget vetett a látványosságnak. Barna és társai tetszetős táncmozdulataival szemben Vana szinte egy helyben állva ölte meg a labdákat. Még a felszabadulás után is Vana állt a világrang­lista élén. A világbajnokságok még szüneteltek, s az angol nemzetközi bajnokságok Jelentették a sportág legnagyobb eseményeit, amikor 1946 elején Vana és néhány társa felruccant Londonba. Ragyogó sikerek­kel, angol bajnoki elsőséggel tértek haza. S utána — nem hivatalosan így állították fel a világrangsort: 1. Vafta, 2. Bergmann, (a lengyel származású Játékos ekkor már angol színekben versenyzett) 3. Andrea­­dls, 4. Barna (szintén angol színekben), 5. Slar, 8. Sidó, 7. Fllsberg (svéd). 8. Marlnkó, 9. Tokár, 10. Softs, Az első tíz között öt csehszlovák Játékos. Bratislavótól Vágsellyéig A felszabadulás utáni első találkozót, az 1946. ápri­lis 6-1 Magyarország—Szlovákia vetélkedőt kilenc meccsre tervezték. Három-három Játékost állított ki mindkét fél, akiknek az ellenfél mindhárom tagjával meg kellett volna küzdeniük. A magyarok az elsősé­gért akkor még egyforma Joggal harcoló Soós és Sidó mellé az Ifjú Koczlán Józsefet állították ki, a szlo­vák csapatban Marlnko, Tokár, valamint az előzőleg prágai színekben szerepelt Stipek állt asztalhoz. Csak öt meccsre került sor. Miután Marinkó legyőz­te Sidót és Kóczlánt. Stipek Soóst és Sidót, Tokár pedig Kóczlánt. 5:0-ra vezetett már behozhatatlanul a szlovák csapat. Többre nem volt szükség... A po­zsonyi vereség után felikerekedett a magyar csapat, egy hétig utazgatott és nap mint nap mérkőzött Szlovákiában. Persze a Budapest néven szereplő együttes a legjobb összeállítású magyar csapatot Je­lentette. (Sóos, Sidó, Koczlán J., Csillik, Orczifalvl), viszont a helyieket mindössze Stipek erősítette, aki a magyarokkal együtt végigjárta a túrát. Utána Budapest látta vendégül a szlovák válogatottat, és a visszavágó Is szlovák győzelmet hozott, bár már csak 5:4 arányban. Aztán egyéni versenyt rendeztek és ezt Marlnko nyerte (az utolsó faütős) Soós, Tokár és Sidó előtt. Megkérdezték tőle, hogyan rangsorol­ná a nemzeteket. Marinko így felelt: Magyarország a harmadik... Csehszlovákia és Anglia után? — Nem, Anglia az idegenek (Bergmann és Barna) nél­kül nem is számit. Első a cseh csapat, második a szlovák. t Együtt Hamarosan főleg Sidó és Farkas Gizi élretörése nyomán — szinte teljesen kiegyenlítődtek a szom­szédok erőviszonyai. A kapcsolatok pedig olyan mér­téket öltöttek, hogy majdnem minden nagyobb ver­senyen közös párokat alakítottak ki. (Farkas Gizi Andreadissal még világbajnokságot is nyert vegyes­párosban.) Sidó a világbajnok A magyar asztalitenisz sport új fellendülése azon­ban — nem csak eredményein, hanem egész műkö­dése, személye és propagandája folytán — elsősor­ban Sidónak köszönhető. Farkas Gizi nyilván Job­ban kiemelkedett a mezőnyből, Sidó azonban hasz­nosabb munkát végzett, (és végez) a magyar asztali­tenisz sport érdekében. Élete legnagyobb sikerét Bu­karestben aratta. Az 1953. évi világbajnokságon há­rom számot nyert megl A férfi egyest, majd Kóczián Józseffel a férfi párost és végül Roseanu—Adelstein oldalán a vegyespárost. Igaz, hogy ennek a világ­bajnokságnak a mezőnyéből hiányoztak az új csil­lagok, a pár éve feltűnt Japánok, akiknek 1952. évi világbajnoka Satoh Jelent meg elsőként a világver­­. senyen szivacs ütővel. A bukaresti világbajnokság döntőjébe egy magyar és egy csehszlovák Játékos került. Mindkettő szere­pelt már egyszer döntőben. Sidó 1947-ben Párizsban, Andreadis 1951-ben Bécsben. Csak akkor mindket­tőnek meg kellett elégednie a második hellyel. Most Andreadis számított nagyobb esélyesnek. Lenyűgö­zően könnyed Játéka lélektanilag rendkívül nyomasz­tóan hatott minden ellenfelére. Lepkekönnyed kar­mozdulatai, szenvtelen nyugodt arca azt a hitet kel­tették, hogy tulajdonképpen most még csak félerővel játszik. Ezúttal azonban sehogysem érvényesült Sidó félelmetesen erős, tenyeres ütéseivel szemben és 3:0-ás magyar győzelemmel ért véget a bukaresti csata. Pozsony - Diósgyőr - Budapest Sidó pozsonyi születésű, apja Sidó Péter a pozsonyi télikíkötő munkása volt. Két fia Feri és Gyuri ha­marosan belekóstolt a sportba. Különösen a nyurga Feri, aki minden sportágban ügyesnek bizonyult. Főleg asztaliteniszben. Apja 1936-ban 13 éves korái ban elvitte az akkori polgári TE egyik edzésére ahol elsősorban Moravektól, a klub akkori bajnoká­tól sokat tanult. 1938-ban már megnyerte szlovákiai ifjúsági bajnokságát és tagja lett a PTE csapatának, amely az országos (felnőtt) bajnokságban a prágai Sparta mögött második helyen végzett. 1939-ben a Sidó család átköltözött Magyarország­ra. Az apa, az újpesti Elzett gyárban helyezkedett el, Feri pedig 17 éves korában már második lett a ma­gyar bajnokságban Soós mögött. 1942-ben Sidó Feri Diósgyőrben vállalt állást a vasgyárban. Közben még mindig lelkesen futballozott is. Sőt egy ideig ő védte a Diósgyőri Mávag csapata kapuját. Azután visszaköltözött Budapestre és előbb mint versenyző, majd mint vezető (ma is) a magyar asztalitenisz sport legkiemelkedőbb alakja lett. Az élcsoportban Azóta nem változott a csehszlovák—magyar vi­szony asztaliteniszezésben. Változatlan a barátság, változatlanul egyforma erőt képviselnek. Csak hát persze közben a japánok után betörtek a kínaiak is, az európai erőviszonyok pedig kiegyenlítődtek a svéd, angol, román, jugoszláv és más országok sport­jának felerősödésével. De ha az új generáció — Mi­­kó, Stanek és Luáovfi meg Bosa illetve Bérezik, Fa­házi és Kóczián Éva meg Helrits Erzsi — nem is tud úgy a ping-pong világ fölé kerülni, mint egykor Ja­kobi Mechlovlts, Barna, Szabados, Sidó, Farkas Gizi illetve Vafla, Andreadis, Kettnerová, Depetrilová, Votrubková és társaik, mind a magyar, mind a cseh­szlovák asztalitenisz sport Jelentős tényezői ebben a sportágban I S ezt nem kis részben ennek a köl­csönös barátságnak, közös szerepléseiknek köszön­hetik. 20

Next

/
Thumbnails
Contents